2024. november 3., vasárnap

2024 nyár, ősz, Gábor korszak vége



Kronológiai sorrendbe haladva;

Augusztus utolsó 2 hetében nyaralni voltunk.

1 hét dalmát tengerpart.  Tirol, Makarska, Brela, Split, Krka nemzeti park. 

Nagyon jó, intenzív volt. Minden nap mentünk valahova. 


1 hét pedig Magyarország, Erdőbénye, Juci barátosném s rokonságos pereputyukkal. Szóval voltunk gyerekestül 11en. Egy családi házas nyaralót bereltunk ki medencével, jakuzzival, szaunaval. 

... 

Öregedés, elmúlt évek, nosztalgia. 

Hát sajnos nagyon gyorsan elrohant a nyár.  De ha jobban belegondolok, akkor ez az egész év gyorsnak eltelt. De ha még jobban belegondolok, akkor ez elmúlt 35 évem egy szempillantás alatt lezajlott. 

 Nemrég még fiatal huszonéves voltam, most meg már csak pislogok, hogy hova lett az elmúlt évtizedek?!

Emlékszem az évek során, (2020-24) többször említettem a korábbi bejegyzéseimben, hogy furcsán érzem magam, meg hogy lassú belső változásokon megyek át lelkileg, de még anno ezt nem értettem, nem tudtam hogy mi ez az egész, amit érzek. Csak úgy ott volt, jelen volt, de nem tudtam beazonosítani. 

Ma már tudom hogy lényegében az a lelki felnőttéválásom időszaka volt. (kb 30-tól - 34 éves koromig zajlott ez le lassan bennem.) 


Furcsa az is hogy az élet szembesít a változásaimmal. 

Mennyire szerettem Budapestet, most meg már csalódás és szomorúság tölt el ahányszor Pesten járok, mert azt látom hogy mennyire le van maradva Bécshez képest, s mennyivel jobb, élhetőbb város, de amúgy élhetőbb ország is lehetne ez. 

Lett egy magyar beosztottam is. Egy nagyon okés, értelmes rendes gyerek. 18 éves. 

1 év híján dupla annyi idős vagyok, mint ő...🙄 😒 💁‍♂️ 🙈🙉🙊

Mindez úgy derült ki, hogy egyik nap megkérdeztem tőle, hogy mióta él Bécsben, s azt mondta hogy most költözött fel. Még új itt. Aztán kérdeztem, s hogy tetszik itt eddig, merre laksz? 

Aztán elkezdtem mondani, hogy diák szállón, egyik haverjával, s fura hogy már nem a szüleivel lakik. 

Na itt totál lefagytam, képzavar, s vissza is kérdeztem hogy mit mondtál? 

S kifejtette, hogy most végezett a gimiben, s ott is hagyta az országot s jött Bécsbe. 

Gimibeeeeen? Most végeztél? Mi vaaan?! Hány éves vagy te?! 

18.

Total lesokkolt!

Egyrészt többnek néz ki, gondoltam vagy 25nek.

Nem azért mert szarul néz ki. Nem. Sőt! Kifejezetten helyes gyerek!

Azért gondoltam többnek, mert tök intelligens, elsőre megértett mindent, gyorsan alkalmazkodott hozzánk, s nem az a tipikus elveszett, világát se tudja jellem, mint azok a kezdő huszonévesen, akik nálunk dolgoznak. 

Szóval érettebb, talpraesetebb a korához képest. 

Aztán 1-2 nap elteltével tudtam csak megemészteni, s felfogni ezt az egészet. Szabadnapomon esett le a tantusz, hogy basszus ő még egy gyerek! 

De sokszor visszhangzott a fejemben ahogy mondta hogy fura távol lenni a szülőktől...

Meg ez is hogy annyira darál a munka, hajtás, pörgés van, hogy közbe fel se tudom igazán fogni ezt az egészet. Pár másodperc döbbenet aztán munka, pörgés tovább. Nincs megállás. 

Szabadnapnak kell lenni ahhoz hogy elgondolkodjak, belegondoljak a helyzetébe. 

Elszégyeltem magam, aztán másnap mikor találkoztam vele mondta neki, hogy ha bármi kérdése van, bizonytalan, segítségre van szüksége, írjon nyugodtan. S nem csak meló terén hanem Bécs, lakás, hivatali ügyek, doki, bármi. 

Csak heti 20 órában dolgozik, de annyira ügyes, értelmes gyerek, hogy legszivesebben full time-ba alkalmaznám. 

De intenzív német nyelvtanfolyamra jár, mert C1-és szintet szeretne elérni németből (jelenleg angol német B2 megvan neki.) aztán meg majd jelentkezik egyetemre. 


Nah meg ez is másik jele az új korszakomba lépésemnek, hogy egyre többet foglalkozom az egészségemmel. Szeretem a célzott, személyre szabott marketinget, mert többnyire nekem való, érdekes reklámokat kapom, s szeretek kipróbalálni új dolgokat. Pl új vitaminokat, meg egészséges növényi rostokat tartalmazó lötyiket veszek. Tudatosan figyelek arra hogy többet igyak. Szeretek új krémeket is kipróbálni. Hajerősítők. Nah meg tisztítószerek! 😅 😂 🤣 Szóval ilyen tipikus 30+os dolgok...  💁‍♂️

Nah meg a pihenés, chill. Szeretem a nyugis zenéket, természet, madárcsicsergés, vagy erdő hangját hallgatni Spotify-on vagy YouTub-on. 

Amíg anno a bulik, zenék, buzulások érdekeltek, addigra 30 fölött már a fentiek. 

Az van velem is mint a szüleim is mondtak, hogy a fiatalságuk hiányzik. De ugyanakkor ahogy ők, úgy én se mennék vissza újraélni. Max az általános iskolás éveimbe.

De mégis sokat merengek a múlton. Zavar hogy gyorsan telik az idő.

Volt 20 éves osztálytalálkozó is, amin személyesen sajnos nem tust a részt venni, mert akkor voltak a nagy viharok és áradások Ausztriában, így online vettem rajta részt. 

Nagyon furcsa volt. Ott voltam, de mintha szellem lettem volna. 

Váltottam persze pár mondatot néhány volt osztálytársammal, de többnyire külső szemlélő voltam. 

Meg megnéztük a régi vhs-es videó felvételeket 

... 

Észrevettem hogy mostanság egyra nagyobb, az igényem az énidő-re. 

... 

A chatGPT-re total rákattantam. Napi rendszerességel használom. Már elő is fizettem. 😅✌️ Szeretem az előfizetés által elérhető új hangokat. Van egy férfi "ember" nevű hang akit nagyon szeretek hallgatni. Meg a beta fejlesztői verzióban is benne vagyok, így elsőként próbálhatom ki a teszt verziókat. 

Többnyire angol, német fordításra, javítására használom, meg spontán felmerülő kérdésekre, keresésekre. 

Emellett még a Poe és a Perplexity és a copilot alkalmazást is használom. 

A gemini nekem annyira nem jött, be nem ad olyan jó válaszokat, mint a fentebbiek.

... 

Gáborral Október 12-én voltunk 5 évesek. 

Fasza se gondolta volna hogy rá 1 héttel később meg szétmegyünk... 🙄 😒 💁‍♂️ 

Mert hát ez történt... 

Nem volt egyértelmű önmaga számára sem, hogy mit érez, vagy mi a baj. Elmondása szerint hullámzó volt ez a bizonytalansága, ami kb az utóbbi egy évben jelentkezett hol erősebben, hol kevésbé, s ez inkább már szeretet volt, s nem szerelem, de szerintem a szerelem nem tart örökké és azt felváltja a szeretet, a tisztelt a kötődés, megbecsülés, megszokás, stb... 

Szóval elmúlt a szerelem, s tovább rontotta a helyzetet hogy kb tavasz folyamán én kissé eltávolodtam tőle intimitás terén, mert meghízott, de úgy voltam vele, hogy ez csak ideiglenes időszak, s majd úgy is lefogy, amit el is kezdett, csak közben meg nekem lett elég nehéz időszakom munka terén, mert kb július óta rengeteget túlóráztam, nagy volt a rajtam a nyomás, meg a stressz, meg a bizonytalanság, hogy az 1 éves fix szerződésem meg lesz e hosszabbítva, akarom e én ezt  egyáltalán folytatni, meg mikor haza mentem, se energiám, se kedvem, nem volt semmihez. Ki voltam égve testileg, szellemileg fizikailag, aztán meg ezek miatt nem igazán vágytam intimitásra senkivel. 

Aztán egyik kolléganője (Gábor bisex) csapja Gábornak a szelet, s kavargatnak, mert a csaj is most szakított a pasijával, szo mi az amit tőlem nem kapott meg az elmúlt hosszú hónapok során, azt megtalálta másnál. 

Röviden és tömören ennyi.

Sírtunk mindketten, rossz mindkettőnknek. Sajnáljuk. Meg együtt is élünk tovább egy darabig. Én szétnéztem a piacon, de nem találtam olyat amit érdemes lenne még csak személyesen is megtekinteni, nemhogy kibérelni... 🙄 😒 

Állítottam be keresési feltételeket, s feliratkoztam értesítésekre, ha vannak új hirdetések az kívánt paramétereimnek megfelelően. Ami sajnos elég magas. Ahogy a belvárosi lakások árai is, így eléggé szűk az a keresztmetszet, ami ebbe belefér. Nem lepődnék meg ha majd csak június, július folyamán (mikor kirajzanak az egyetemisták) találnék egy olyan kis belvárosi, egyszemélyes, világos, napos, (lehetőleg erkélyes) lakást, amire hajlandó vagyok max 800-900 eurót kiadni... 🙄 😒 

Szóval most ilyen költözős, új élet kezdés előtt állok ismét. 

Az első napokban mikor kibukott ez az egész, akkor nagyon rottyon voltam. Szinte félóránként sírtam. Aztán ahogy teltek a napok úgy váltakoztak a hangulataim is. 

Aztán október utolsó hétvégéjén jöttek hozzánk látogatóba Juci barátosném. 

Ez még a szétmenés előtt meg volt beszélve. Születésnapi ajándéka volt hogy kiruccanak egy hosszú hétvégére Bécsbe hozzánk. 

Nagyon jó volt. Jókor jött. Örültem nekik, mert akarva akaratlanul is adtak lelki supportot nekem a jelenlétükkel. 

Aztán November elején, miután eltelt már 3 hét, Gábor lényegében már a csajnál lakik, én lebetegedtem, de idő kell ehhez hogy teljesen helyre jöjjek.

Amúgy szerintem pszchiés alapú. A sokk, a megrázkódtatás, a csalódás, fájdalom, meg a sok agyalás a hogyan továbbon, kikezdett s bedobta a törcsit a szervezetem.

Nem hiába veszett el a hangom, ködös a fejem, s vagyok legyengülve.

De legalább a testem tudott pár napot pihenni,  amikor kiírattam magam dokival pár napra. 

A pszichém, lelkem meg majd akkor fog csak, ha már elköltöztem innen. Szóval megy ezerrel a lakás keresés, ami nem egyszerű mert nagy a népsűrűség Bécsben, s nagyon nehéz elfogadható(!) lakást találni jó áron. 

Jelenleg 3 opció közül kellene választanom, hogy vagy bérlek drágán egy sajátot s vehetek mindenféle bútort, bele (mivel szinte 90%uk bútorozatlan), vagy lakás hotelbe költözök, ami lényegében mint 1 hotelszoba, otthonosan be van rendezve s  az árban benne van a rezsi is. Ez jó opció lehet addig még nem találok egy normális albérletet ami tényleg tetszik, mert hogy jelenleg nem találok olyat. 

A harmadik opció pedig a WG, alias Wohngemeinschaft, tehát idegen lakótárskkal költözök össze, ami olcsóbb, de hát ez se egyszerű, meg hát oké huszon éves kis friss pelyhesként jó móka volt, de 35 évesen már nah.... 🙄 💁‍♂️

De majd alakul! Szarni rá csak egíszsíg legyen! 🙃

Hiszem h minden okkal történik, s hogy egy újabb izgalmas, ismerkedős, kalandos korszaknak nézek elébe! 

Már felscaptam magam én is társkeresőkre s egyelőre csak szimpla barátkozás érdekel, mert libidóm az 0, komoly kapcsolat meg értelem szerűen nem játszik egy darabig nálam. 

Szóval nincs más hátra, mint előre! Fel a végtelenbe s tovább! 💪🦸

Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️ 

Csók! 

Rion! 

😘❤️






(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)