2014.12.24
...Karácsony...
Vacsi, megrakva az asztal roskadásig mindenféle kajával.
Agyam bekattam.
Ország és világ szerte meg éheznek!
De nem kell itt nagy dramaturgiát kreállni! Elég gondolni csak kis hazánkra.
Hetek, ha nem hónapok óta az egyik main hír, h h megnőtt M.o-n a mélyszegénység, mely különösen a gyerekeket súlytja....
Lelki világom padlót fogott.
Sült a pofámról a bőr, miközben néztem a megrakott asztalt.
Étvágyam elment, nyúltam az alkoholhoz...
A gondolatok csak úgy süvítettek át a fejemen.
Gondoltam anno, h összeszedek pár alig hordott holmoit, s odaadjuk valami segély szervezetnek valahol.... ....valamikor.
Teltek a napok, hajtotam a mókuskereket...
...v vagy ő hajtott engem?....
Fasz tudja! Itt van karácsony, bátyámnak az a legnagyobb baja, h az anyám által ráerőszakolt 2 napos(!) böjt miatt nem evett húst, s h most végre már ehet, csak el nem tudja dönteni, h mit milyen sorrendben?!....
Szörnyű! -.-" :S
Nyugi Rion! Nyugi! Tudooood. Türelem, engedd el meg hasonlóóóóóók!
A gyomrom fordul fel, s mindjárt visszahányom, amit eddig megettem!
Undorodok attól is, h ilyen faszságok járnak az eszemben!
Álszenteskedem itt, mint valami vallásos, holott a hideg ráz a vallásoktól!
Mi a fasz bajom van? Miért jutnak ilyen dolgok az eszembe, s miért érzem magam szarul?
Miért nem szarom le, v folytatok strucc politikát, mint szinte mindenki más?!
Ismét könnyes szemmel telik az idei karácsony.
Valami mindimegrohan nagyon erősen karikor...
Áááá csak nagyon erős a tormaaa....
Asztaltól fel, köhögcsélés, orrfuvás, napaliból konyhára le.
Na nagyon gyorsan nyugodjunk le a picsába, s szedjük össze magunkat, mert am is undorodom ettől az egész érzelgős énemtől!
...
Este azon kapom magam, h mormolom az imákat, s fújom a jókívánságot, s szórom az áldásokat a föld minden élőlényére. ( Om Mani Padme Hum )
Kisírom magam, holott azt se tudom, h pontosan miért?!
Mindenért, s mindenkiért!
Mi vaaaaan?!
Zaklatott a lelki világom, tele van a fejem mindenfélével.
Okééé!
Medizzünk. Aaaah! Tuti bealszok most a meditációtól.
Oks. Akkor ragadjunk tabletet s pötyögjünk. Az is gondolattisztító és nyugatató, lelki, szellemi takarítás.
Aztán végül utólag annyit tudtam segíteni lelki világomon, h a Fókusz Plusz és már nem tom melyik szervezet összefogásával telefonon lehetett adakoznina rászoruló családosoknak.
Am szinte biztosra veszem, h sokan furcsán, ferde szemmel és negatív gondolatokkal olvashatják ezeket a fentebb leírt sorokat, h mi a szarról írok én, de hát ez is én vagyok, s nem szégyellem az érzéseim. Ez van.
...
Am karácsony estéjén egyedül aludtam a szobámban, ( elég szarul is aludtam ) s szembesültem vele, h már annyira természetes a számomra, h Norbival alszom, h nem tudok olyan "normálisan" alukálni, egyedül...
...
Tv kapcsolgatás közben véletlenül ráakadtam a nővérem huga című filmre, ami eléggé felkavart, s végigríttam az egészet. Szo ajánlom figyelmetekbe!
...
Papám kari délelőttjén ellátogatott hozzám. Bátyám felhozta kocsival Pestre.
Rossz és fájó volt látni, h szegény öreg 2 bottal már alig tud menni, s h milyen lassan csoszogott. Kb 20 percbe telt még a kocsitól felértünk a lakásba, ami kb 2-3 perc. Nincs már erő a lábában. 80 éves, s 14 éve nem volt már Pesten, s most feljött, h megnézze milyen lakásom van. Jó érzés, h
...
25.én estére már vissza is utaztam Pestre. Bátyám kísért ki az állomásra s útközben beszélgettünk erről-arról. Feljött a barátnő téma is... Mondta, h még soha nem látta a barátnőim, meg nem is mutattam be egy lányt se senkinek a családból. Azt mondtam neki, h mert nem sikerült megtalállni az igazit, meg jönnek mennek, de ha nagyon látni akarnak lányokat, akkor negyed évente bállíthatnék mindig mással, aztán csamcsoghattok...
Rákérdezett a fiukra is, s végül viszakozott miután nem mondtam azt ki egyértelműen, h nem vagyok meleg, s azt mondta, h nem akar végül tolakodni, de bármi is van én akkor is a testvére vagyok...
Ezzel vége lett ennek a témának. Én zavarba jöttem annyira, h a torkomon akadt a szó, s így végül egy darabig csak némán ballagtunk. :)
Szo nem tom... Félig coming out feelingje volt, de a vidéki 30+os hetero férfiak meg elég naviak és vakok ilyen téren szo fasz tudja...
Legszivesebben ott rögtön elmondtam volna neki, mert ez egy remek kínálkozó lehetőség lett volna, de anyumra való tekintettel nem bújtam elő végül, mert ő meg azt kéri, s ahhoz ragaszkodik, h ne mondjuk el másnak a családban, s elég ha csak ő (anyum) tudja...
...
Aztán teltek a napok és a hetek, s ez idő alatt ( kb 1 hónap leforgásáról van szó ) egy idő után, egyszer csak arra lettem figyelmes, h egyre szarabbul alszom, s egyre többször gondolok Diára, az ismerősömre, ki elvesztete a párját....
Eleinte nem is akartam foglalkozni ezzel, de csak megszólalt mindig a lelkiismeretem, h "Dia!"
Írni kéne neki...
De nem írtam, mert hát mit írjak? Nem vagyunk olyan kapcsolatban, h írjak neki, meg am is tök kellemetlen nekem ez az egész, azt se tom, h ilyenkor mit és h szokás... :S
(Anno halálesetekkor mindig anyum imtézett mindent, s nekem gyerekként semmi dolgom nem volt ugye, s egyáltalán soha nem is vol ilyenekkel dolgom, tapasztalatom.)
Aztán hetek teltével már annyira "eldurvult" a helyzet, h Diával álmodtam, h felriadtam s ő járt az eszembe.
Aztán írni akartam neki, de láttym, h felfüggesztette FB fiókját...
Felcsilant a remény, h oh jól van akkor, mégse beszélek vele...
Megint eltelt pár nap, s csak nem tjdtam lenyugodni, s egRe vadabbul jöttek a gondolatok, h "ÍRJ A DIÁNAK! ÍRJ DIÁNAK! ÍRJ DIÁNAK!!" s végül volt lakótársamtól kértem el Dia telószámát, elérhetőségét, s írtam neki viberen.
Kiadtam magamból mindent, ami bennem volt, s amit úgy éreztem, h el kell mondanom.
Szo kissebb regényt írtam neki, a gyász és az elengedni tudás fontosságáról, h a lélek ne ragadjon itt az erős érzelmek miatt, s h tovább mehessen haza, s még megspékeltem a halál utáni egyetemes törvényekkel...
Dia rögtön látta is, h írtam neki, s válaszolt is.
Beszélgettünk egy kicsit, s mikor úgy éreztem, h leírtam mindent, mit lekellett, elbúcsúztam tőle.
Ahogy ezeket kiírtam magamból, nagy kő esett le a szívemről, de igazán csak este lett vége, mikor lefeküdtem aludni, mert konkrétan pityeregve aludtam el...
De azóta minden ok, s nincs belső szorongásom, s nyugodtan alszom, s normalizálódott a lelki világom is.
Visszatértem ismét a meditációhoz is, kb 1 hónapos kihagyás után.
...
Csók!
Rion ;)
:*
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése