Tegnap részben részese lehettem a pridenak. Munkahelyemen előtt volt pont a gyülekező, s kb bő 2 órán keresztül álltunk kint a járdán az üzletünk előtt amíg gyűlt a nép s el nem indult a menet.
Ez az első alkalom, h "részt vettem" a prideon, de számomra irtó jó buli, élmény volt.
Imádtam azt a sokszínű, mosolygós embertömeget!
Ajánlom, s egyúttal kívánom mindenkinek, h legalább egyszer ezen az életében legyen részese ennek!
Na de! A kis bevezetőm után térjünk a témánk tárgyára!
Aki ismer, tudja, h kb 6-7 éve vezetek online naplót (blogot).
Tudják azt is, h mennyi, s mekkora változásokon mentem át...
Így utólag visszatekintve, talán mondhatom azt is, (egoizmus mentesen) h fejlődésen.
Aki nem ismer annak gyorsan kutyafuttában felvazolom a lépéseket.
20 éves koromig vidék, jobbikos idoszakom, buziellenesség, látensségem, önmegismerés, elfogadás, viszont televoltam továbbra is előítéletekkel, ellenszenvesek voltak a nagyon buzik, elleneztem a prideot is és még isten tudja mennyi korlátoltság és blokk volt még bennem.
Aztán ahogy teltek az évek ezeket szépen mind sikerült levetkőzni, túllépnem saját magam korlátjain. Persze vannak még, hisz még élek és emberként létezem.
De, ahogy fokozatosan vetkőztem le ezeket, úgy jutottam el oda, ahol jelenleg tartok, h már támogatom a prideot.
Igenis szükség van rá! Fontos!
Miért?
Nézzük vissza a történelmet. Szinte minden fejlődés a felkelések, forradalmak, sztrájkok által indult meg. Ez a pride története is. Persze van ennél több mondanivalója is, de hangsúlyozom, h a fejlődés, tolerancia, elfogadás, egyenlőség elérésében fontos szerepe van.
Emberek vagyunk. Nem egyformák, de egyenlőek! Senki és semmi sem helyezheti magát előbbrevalónak másoknál. Aki azt hiszi, h ő feljebbvaló másoknál színe, neme, szexuális hovatartozása miatt, az kérem..... .... finoman fogalmazva csak egy a fejlődési szinten megrekedt egyén.
Rétegződés persze van és létezik; szegény, gazdag, ázsiai, európai, lusta, dolgos, békés, erőszakos stb. Ezek szimpla egyéni jellemzők, amiket teljes mértékben (normális emberek legalabbis) elfogadunk.
Elfogadjuk és tudomásul vesszük, h ő olyan.
Ami azt is jelenti, h ezek az egyéniségek nem magánügyek, még akkor sem, ha azt (csak) hiszik (!) egyesek, h az!
Semmiképpen sem magánügy!
Ma már csak mosolygok ezen, h h a fenébe tudtam így gondolkodni anno?!
Betudom annak, h fiatal voltam és nem voltam még megérve erre a témára.
Viszont nagyon hálás vagyok azért mint magamnak, mint a fentieknek, h még ezen életemben sikerült ezt és még sok más leckét megértenem és megtanulnom.
Ezt az egészet én úgy látom mint egy iskolát. Vannak olyan tárgyak melyekből jók vagyunk, gyorsan tanulunk, s vannak, mely területeken kevésbé, v megáll a fejlődésünk, v akár visszamaradottabbak vagyunk a többiekhez képest.
De előbb vagy utóbb, ( ha más nem, valamelyik kövi életünkben) megértésük és megtanuljuk azokat a leckéket, melyekből levagyunk maradva.
Ennek tudatában (is) kell tekintettel lennünk, s nem lenézni azokat az embertársainkat, kik még(!) nem rendelkeznek olyan intelligenciával, mint amivel jelenleg mi rendelkezünk.
De kissé elkanyarodtam a témától.
Ott tartottam, h nem magánügy szexuális hovatartozásunk.
Aki annak tartja, az az ember kissé olyan a számomra, mintha az illető a fél szemére vak lenne.
Véleményem szerint, ez a téma azóta nem magánügy, mióta az ember közterületen jár.
Ezzel azt akarom mondani, h ha magánügy lenne, akkor senkinek(!) semmilyen formában(!) nem lenne szabad érintkeznie a másikkal!
Pont.
Meglátásom szerint manapság mi melegek ugyan azt az időszakot éljük, mint a feketék amerikában a 19 - 20. században. Mára már végre ők is teljes jogú polgárai lehetnek a társadalomnak, s mi is ezt az utat járjuk be épp.
Továbbá hiszem, h mi magunk is sokat tehetünk azért, (coming out) h (valódi) személyünkkel pozitív(abb) irányba változtassuk társadalmunk véleményét, hozzáállását a melegeket illetően.
Tudom vannak olyanok, akik nem így gondolják, nem értenek ezzel egyet, sőt! Vannak szép számmal olyanok, kik mindennek a szöges ellentétjét kívánják!
(Róluk (is) irtam fentebb a tanulás, fejlődés, iskolás témánál.)
Tiszteletben tartom és elfogadom, h az a korlátoltabb világ számukra jelnleg az ideális. Hiszem, h idővel ők is túllépnek saját korlátjaikon, hisz ez az életek rendje és törvénye.
A tapasztalás, tanulás és fejlődés.
S mindez a körforgás megy életeken keresztül mindaddig, amíg el nem sajátítjuk a mindenre és mindenkire kiterjedő feltétel nélküli szeretetet.
Namaste!
:*
Rion
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése