2023. szeptember 10., vasárnap

Költözés

(Mielőtt a szélsőliberálisok elkezdenének sipíkolni, h náci, fasiszta etcetera, etcetera, azok olvassanak utána, hogy attól jóval régebbi, s bár előszeretettel játszották Nácik is, attól még nem kell ráhúzni a vizeslepedőt, ahogy a németeket, vagy a Hugo Boss-t, Wolkswagen-t és még sorolhatnánk mennyi mindent se mocskoljuk be ilyenekkel.) 


Július utolsó hete;

Eléggé megterhelőek voltak ezek a napok is, de ekkorra már elfogytak a könnyeim, s legalább már nem sírtam, mint az előtte lévő hetekben. 

Kiderült, hogy amit nagyon szerettünk volna magunknak lakást, s amire egy hetet vártunk, hogy visszajelzést kapjunk, azt sajnos nem mi kaptuk meg, így újra kellett gondolnunk hogy hogyan tovább, s mivel a második helyen lévő albi is már elkelt, így végül a harmadik helyezett lett a befutó, de ott is voltak izgi helyzetek, mert a szerződéshez osztrák bankszámla kellett volna, amivel még nem rendelkezhettünk, mivel nincs osztrák lakcímünk. 😊 🙃🤯☠️

De végül sikerült úgy kijönni ebből az ördögi körből, hogy azt mondták, h oké nem fontos az osztrák számla. 

Aztán nagyban ment  a pakolás, lomtalanítás is. Érdekes volt megválni sok régi holmitól. Olyan érzés volt, mintha meghaltam volna s utánam kellene eltakarítani. 

Megválni mindattól, ami régen még értékes és fontos volt a számomra. Tárgyak, ruhák, képek! Sok-sok-sok emlék! Mennyi (egykor fontos) tárgy válik semmivé, s tűnik el utánunk (vagy velünk együtt) a süllyesztőbe?! 🙄😔

DUUUUURBIIIINCS! 🫣

Meglett végül a lakótársam is aki egy orosz-(dél) koreai ELTE-n tanuló informatikus srác, aki szintén meleg. Értelmes magyart nem találtam, csak agresszív, mocskolódó, gyűlölködő kommenteket kaptam, h mit képzelek én ennyit kérni, s hogy milyen már hogy politikai nézetek alapján szelektálok. 😅 Mert hát kiírtam, h; 

"Olyan lakótársat keresek, aki kedves, nyitott, felvilágosult, életvidám, s mentes azoktól a gyűlölködő, negatív energiáktól, amik oly annyira jellemzőek a magyar közéletre. Igényes nem csak magára, de környezetére is. Szeretem a rendet és a tisztaságot, így egy szétszórt és kupis lakótársnak nem szívesen adom át a lakásom.

s hát a sok beteg lelkületű meg ugye vérszemet kapott erre. 😅

Hát aki számára meglepő, vagy szomorú, h az ember megválogatja, hogy kivel él együtt, kinek adja át életterét, akkor ott szerintem nem velem van a baj... 🙄 💁🙈🙉🙊 

Durva mennyire beteg nép lett a magyarok "kétharmada"-a! Én ezeket egyszerűen már csak "Freaks"-nek, Zomikbnak hívom.


Augusztus első fele;

Elég szar érzés már otthon lenni a Kispesti lakásban. Olyan rideg, üres, halott... 😕😔

Olyan, mintha a temetőbe mennénk, egy hozzánk nagyon közel álló  elhunyt szerettünk sírjához. Elég szar érzés ott lenni egyedül. 1 óránál többet már nem is tudtam az utolsó napokban maradni. Összevannak pakolva a cuccaim, sokminden ki van ürítve. 

Folytogató nagyon ez az érzés. Rámtörnek a régi emlékek, h anno még négyen laktunk itt! Meg hogy menni mindenki volt már nálam, mennyi sok szép emlék, közös programok voltak ebben a lakásban, most meg már senki sehol! Sőt! Már én se vagyok itt igazán! Huuu! Nagyon szar! 😔

Olyan mintha meghaltam volna, s szellemként térek vissza a lakásba, s szomorúan konstatálom, hogy elmúlt, végetért minden. 

Aztán elmerengek az életen, hogy mennyi szakasza/ciklusa van egy életnek, s végül minden végetér, elmúlik, átváltozik. Nincs megállás. Ez a kisebbik része az egésznek. S hitvilágom szerint, ez megy nagyban az élet-halál ciklusaival, a reinkarnációval is. 

Egyszerre szép és jó, és egyszerre szomorú, fájó ez az egész. Mennyi szépség, öröm, izgalom, fájdalom, szomorúság van az életben?

Nem csodálom, hogy oly sok lélek vágyik ide leszületni, s résztvenni ebben a színes-szagos kavalkádban, s "megfürödni" annak minden jó és rossz megtapasztalásában. 

... 

Bécs;

Augusztus 11-én sikerült beköltözni az albiba, de sajnos nem ment minden zökkenőmentesen, mivel a mérőórák leolvasásánál derült ki, h nincs áram. Így nekünk kell szolgáltatót választani s intézni a visszakapcsolást. Péntek révén nem sokban reménykedtünk. Neten kerestünk szolgáltatót, s kiválasztottunk egyet, s online elindítottuk a folyamatot. 15-én kedden meg szünnap van osztrákiában, ami tovább lassította a folyamatot. De pár nap alatt sikerült megoldani, igaz egy kedves magyar ismerősöm segítségével, aki Villanyszerelő. Lekellet menni anpinyóba a műszaki terembe, ahol az épült összes kapcsolója van. Ott megtalálni a miénket, s ujraindítani a rendszert. 

Aztán amitől a leginkább tartottam, az ment a leggördülékenyebben; A hivatali ügyintézés, a lakcím (Meldezettel) bejelentése. Augusztus 8-án foglaltam online időpontot aug 11 délutánra és 1 percet se kellett várnunk, bejelentkezés után azonnal hívtak is, kb 10 perc alatt megkaptuk a szükséges papírokat. 

Amúgy eléggé kimerítő, leszívós napok ezek. Szinte állandó az idegeskedés, mindig gördül valami kissebb-nagyobb akadály az utunkba. Valamit mindig intézni kell, valaminek mindig utánna kell járni, ami nem kevés idő. Mindent lefordítani, értelmezni, aztán cselekvési tervet kitalálni... 🙄 😒 

Gábor minél fáradtabb, annál jobban horkol! 

Nah hát mostanság brutál módon horkol. De annyira, h örülök is neki, h külön alszunk, mert még füldugóval is képtelenség mellette megmaradni. 😒😕

De amúgy mindezek ellenére jól érezzük itt magunk. Reméljük hosszabb távon is így marad. Ez az első 1 év az teszt időszak. Remélhetőleg hogy majd csak max városon belül fogunk majd költözni valami jobb környékére. 😊 

Itt Bécsben (nem mindenki persze, de) sok ember mosolyog az utcán. Tök fura, h nem ölnek meg a szemükkel. 😅 Jók az energiák. Chillies, nyugis, ami nekem nagyon szimpi. Imádom hogy vasárnap olyan csend, béke és nyugalom honol a városban, mint vidéken! 

Augusztus második fele;

Nagyon durván eltelt az augusztus is. Sőt! Az egész nyár! Sőt! Az elmúlt 34 év! 

A fontosabb adminisztratív dolgokat sikeresen elintéztük a napokban. Augusztus 19-én felhoztuk Gábor bútorait Bécsbe. Üres az ő lakása is. Kurva fájó volt a kipakolás után elköszönni a részben üres lakástól. Eleinte mennyire nem szerettem Gáborhoz járni, aztán hogy megszerettem. Így persze akarva akaratlanul eszembe jutott az én lakásom is, hogy ha úgy adódik akkor ezt mégegyszer át kell élnem azzal a lakással is. 😔

Szerintem nekem jobban fájt mint Gábornak! 😅 

Ő ikrek, lazább ilyen téren. Én bikaként jobban ragaszkodom a megszokott tárgyaimhoz, környezetemhez, de észrevettem magamon, hogy az elmúlt hónapokban sokat tanultam és fejlődtem elengedés téren. Sőt leginkább az elmúlt években tanultam ilyen téren sokat! Kezdve 2016 novemberétől, amikor anno Norbi elhagyott, majd 2019ben, amikor én mondtam ki, hogy legyen vége, mert már csak úgy élünk 9 év után egymás mellett, mint 2 lakótárs. 

Aztán a következő 1-2 évben a legjobb barátnőm távolodott el tőlem, mondván, hogy nem haragszik rám, nem  történt semmi, egyszerűen csak megváltozott. Mai napig nem tudni, hogy mi történt valójában. A szűk baráti körben se értették a többiek. Szóval ott is volt elengedés tanulás. Mondjuk ezzel egyúttal introvertáltabb is lettem, mert nagyon belső körből jött ez az őszintétlenség, amit egyfajta árulásként, hátbaszúrásként éltem meg. Aztán az ilyenfajta sebzések után az ember óvatosabbá, zárkózottabbá válik. 

Azért meséltem ezeket a mini storykat, mert a lakások elhagyása is hasonló, mint a fentebbi 2 eset. 

Azaz a személyek, lakások megvannak ugyan, de már nem ugyanazok, mint régen. Már nem úgy nézek rájuk. De mi magunk se vagyunk kár ugyanazok, akik voltunk évekkel ezelőtt. 

Más erről írni, más érzés olvasni, és más átélni. 

... 

Augusztus utolsó előtti hete;

Ekkor volt először lehetőségem arra, hogy elkezdjem szétszórni az önéletrajzaim. 

Ez a hét eléggé nehéz volt. Kissé depis is voltam. Ez volt az a hét, amikor nagy kánikulás, tartósan 30 fok felett volt folyamatosan a hőmérséklet. Tombolt a nyár. 

Én meg utálom a hőséget, a tűző napsütéstől pedig 1 perc után felforr az agyvizem, így ki se tettem a lakásból a lábam. Szar érzés volt, hogy hétvégén léptünk megint egyet előre azzal, hogy felhoztuk a bútorokat, berendeztük a lakást, majd 1 hétig ki se mozdulok onnan. 😅

Az is rontotta a hangulatom, h sok hirdetés németül van, s elvárás a folyékony német. Alig találni olyat, ahol azt olvashatom h elvárás a folyékony angol, mai megvan. Pedig egyszerű ruházati üzleteket nézek, ahol hemzsegnek az ANGOUL BESZÉLŐ KÜLFÖLDI TURISTÁK, s nem pedig az osztrák állami szférában akarok munkát vállalni! 💁🙄

Szóval lehúzott ez, h hiába költöttem már több mint félmilliót a németre, s oké felhúztam a nulláról 1 év alatt, munka mellett B1-re a tudásom, de bazdmeg ide csak nem elég! 

Vagyis nem látom jelenleg azt, h huuu de könnyen fogok tudni elhelyezkedni. 

S lehúz az, hogy elkeseredésembe, kétségbeesésembe már olyan raktári, egyszerű munkákat is nézegetek, ahová meg már a nálam kissebb tudásúakat is felveszik. 

... 

Augusztus utolsó hete;

Hát nem semmi egy nyárzáró hét volt! 

Egyik nap jelentkezek egy multi ruházati kereskedelemhez, másnap felhívnak, megbeszélünk egy interjút a kövi napra, s az azt követő munkanap kapom az ajánlatot. 🙈🙉🙊

Kellett pár óra, hogy felfogjam, hogy felvettek. Eleinte nem is tudtam örülni. Gábor örült csak, csavarta el az üveg nyakát s ittunk a sikerre, de én csak ültem s pislogtam. 😅

Ez is álom szerű volt. Vártam h mikor ébredek fel, mert az elmúlt 13 évben, mióta dolgozom ilyen gyorsaságot nem tapasztaltam. 

Jó mondjuk de, mert, amikor hajóra jelentkeztünk, ott délelőtt volt az interjú, s délután már kaptuk Norbival az emailt, h felvettek. 😅

De az más volt. Mondjuk ez is más annyiból, h nem Magyarországon vagyok nem magyar meló. 

De hogy egy multi cég ilyen gyorsan lezavarja az furi volt. Amúgy még mindig gyanakvó vagyok, de úgy vagyok vele, h ha nem lesz belőle semmi, akkor megyek tovább, s majd lesz valami. Olyan még úgy se volt soha, h ne lett volna sehogy. 😅😂

Szóval már a telefonos interjú is úgy volt, h látja, h jelentkeztem a cég egyik márkájához, de elnézve az önéletrajzom, ajánlana a számomra egy másik márkát, ami jobban passzol hozzám.

Ennek nagyon örültem, mert mondtam is a hr-esnek, h szemezetem is azzal a pozival, de nem mertem megpályázni, mert az elvárásoknál elbultam a gute Deutschkenntnisse-nél, még a másiknál, ahova végül jelentkeztem, csak annyi volt, h Deutschkenntnisse. Mondta, h emiatt ne aggódjak. Multi cég, s ez a Kohlmarktban van a belvárosban, mindenki beszél angolul. 

Há' mondom jóu van! Én csak örülök neki! 😅 😂 ✌️💁


Aztán az interjú 1 óra 15 percre sikeredett, s azért lett csak vége, mert szólt a hr-es, hogy sajnos abba kell hagyjuk, mert itt vár már kint egy ideje a következő jelölt.

A hr-esen kívül még az üzletvezető volt jelen. Ez az egyetlen üzlet osztrákiában, viszont olyan nagy, többszintes épület, mint a Zürichi vagy a Müncheni. (Nem mintha tudnám, hogy azok milyen nagyok, de ahhoz hasonlították.💁)

(Az üzletvezetővel jöttem fel együtt a lifttel (amit akkor még persze nem tudtam), s elkövetettem egy olyan hibát, h nem köszöntem neki, amikor beszálltam, mert vadul kerestem az emailt a telefonon, hogy hanyadikra is kell mennem., meg h kit is kell majd keressek. Az elején kissé rideg is volt velem.

De az interjú végén elnézést kértem amiért elfelejtettem köszönni, s hogy nagyon izgatott voltam, s azt se tudtam pontosan hova kell mennem, s elvoltam mélyedve a telefonomban. Nevetett s mondta h semmi baj, látta rajtam.) 

Többnyire angolul beszéltünk. A végén volt pár mondat váltás németül, de megdicsértek, hogy amit tudok, azt tök jól tudom, s mondtam h van magán tanárom, akivel munka mellett heti 2x van órám. A válaszom, meg hogy megtudod valamennyire mukkani németül, jól láthatóan tetszett nagyon az üzletvezetőnek. 

Eleinte döcögősen ment. Nagyon izgultam, de ahogy telt az idő egyre folyékonyabban s jobban ment, s a félidőben már átmenet inkább egy oda-vissza kérdez-felelek beszélgetésbe.

Nagyon gyakorlatias volt, a munkatapasztalt és a módszer érdekelte őket, hogy korábbi munkahelyeimen hogy ment a raktárkezelés, beosztások, áruátvétel, időbeosztás, stb... 

Kérdezték hogy jelent e problémát ha Münchenbe küldenek ki 1 hónapra kiképzésre. Mondtam h nem probléma. Rugalmas vagyok.

Meg hogy mikor tudok kezdeni, és válaszomra láttam, h az üzletvezető kissé ingatta jobbra-balra a fejét, s gyorsan hozzátettem, hogy ha előbb kellene, akkor szerintem van annyira rugalmas a tulaj, hogy megtudjam vele beszélni, s eltud engedni.

(Próbáltam menteni a menthetőt.)

Mert amúgy most felújítás alatt van az üzlet a belvárosban, de október közepén terveznek nyitni. + ugye 1 hónap kiképzés...

Szóval necces.... 

Mondták hogy lesz még 4 interjú, s várhatóan e hét vége felé, v jövő hét elején visszajeleznek.

Hát ehhez képest már másnap 17 órakor kaptam az ajánlatot. 😁🫣

(u.i.: Azóta megvan a szerződés is aláírva, s szeptember 18-án kezdek az új helyen. 🫣🙈🙉🙊


... 

Zavar a mátrixban. Többször fordult már elő velem a napokban, hogy amikor álomból lassan kezdek magamhoz térni, de még félálomban vagyok, s nem tudom, hogy most hol is van a testem? Hol térek magamhoz? Bécsben, Kispesten, Corvin-negyedben, vagy vidéken a családi házban? Aztán ahogy fokozatosan térek magamhoz, furcsa úgy kelni, hogy igen, már Bécsben vagyok. Ez egy új világ, s nem álmodok. Ez a "valóság." 

De azért is van idézőjelben, mert nem ritka, hogy napközben, ébren, is van hogy azt érzem, mintha nem lenne valóság ez az egész. Eléggé zavart ez az érzés, s végre, amikor volt egy kis időm h egyedül, csendben magamba mélyedjek s ismét "magamba szálljak" akkor elgondolkoztam ezen is, h miért van rajtam ez a zavaró érzés? 

Úgy gondolom, hogy most elég sokminden történt velem, sok volt a jövés-menés, intézkedés, s elveszett, megszűnt a megszokott életem, s még nem sikerült lehorgonyoznom, s mindaddig marad ez a hánykolódás, még végre nem lesz melóm, s be nem áll ismét egy megszokott rendszere az életemnek. 

Tehát hiányzik a rendszer, a megszokás az életemből, ami eddig a biztos támpontot, a stabilitást jelentette a számomra. + A megszokott környezet is eltűnt mellőlem, amiben eddig éltem, így persze, hogy furán érzem magam, s sokszor azon kapom magam, hogy bámulok ki a fejemből. Egyszerűen lefagy a rendszerem, mert annyi idegen inger ér, annyira pörgés van, úszok az árral, hogy szerintem túlpereg az agyam, s ilyenkor lefagy, s x másodperc után veszem észre csak magam, hogy jaj! Megint lefagytam, elbambultam! 

Szerintem leghamarabb majd csak január környékén jutok el a null pontra. Ha megállom a helyem a melóban, akkora fog kb szerintem beállni egyfajta stabilitás, rendszer az életemben. 

Addigra sikerül mind a bécsi életbe, mind melóba beilleszkedni, megszokni. 

Nah! Most egyelőre ennyi. Lenne még bőven mit mesélnem, de majd azokat a következő epizódban. 😉

Remélem további jó hírekről tudok majd írni, s megállom a helyem az új munkahelyemen. Szoríjjatok! 😅🤞😘

... 

Csók! 


Rion! 


😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. július 23., vasárnap

Ugrás előtt;



"Mindegy, mi jön

Jó lesz úgyis

Mindig kinyílik

Egy új ajtó valahol

Akkor is, ha ez egyáltalán nem

Úgy történik, mint ahogy megszokott

Mindegy, jó lesz úgyis. "


Május 30 - Péntek;

Rengeteg teendőm van.

Jövő héten jön megnézni az ismerős ismerőse a lakást, mert e héten nem tudott jönni.

E héten annak jártam utánna, hogy legyen szerződés mintám, meg a kiadással kapcsolatos egyéb tennivalók. 

Aztán ha megvan a kinti albi, akkor mobil szolgáltatók kínálatát kell csekkolni, hogy hol mennyi a korlátlan mobilnet s azért milyen sebességű netet kapunk. 

Aztán majd bankot, bejelentést, intézni.

Lesz munka dögivel.

Jah! Hát még maga a költözés cuccolás is kérdés, h majd  a bútorokat is hogyan oldjuk meg... 🙄


Július 1 - Szombat;

Gáborral elmentünk az Alleba megnézni Indiana Jones a sors tárcsáját. Mivel Indit gyermekkorom óta nézem, ezért elég fontos számomra. Harrison Ford/ Indiana Jones számomra maga az emberi halandóság, az idő múlása. Egy nosztalgia. Visszaemlékezés a régi szépidőkre, a fiatalságra, a felhőtlen, boldog biztonságos gyermekévekre. Azokra az időkre, amikbe oly gyakran menekülök vissza álmaimban. 

Mondjuk az elmúlt 2-3 évben ritkán álmodtam az általános iskolás éveimről, mert minden rendben volt az életemben, de mostanság már ismét felbukkantak ezek az álmok, ahogy látom magam gyerekként szaladgálni a faluban, meg az iskolában. Látom a tanáraim a felnőtteket, öregeket, akik mindig oly kedvesek voltak hozzám. 

Anno (kb 3-4 éve) sokat írtam ezekről az álmokról, mert azokban az időkben nőttem fel lelkileg. 

Mostanában meg azért jönnek vissza, mert jön az életembe ismét a változás, az új, az ismeretlen, a bizonytalanság, s agyam, lelkem ezekkel az álmokkal próbál nyugatni. 

Szóval Indi most éberen is rámöntotte ezeket az érzéseket. A film végén pityeregve jöttem ki. De ahogy láttam voltak ezzel még így egy jópáran... 

Egyrészt az emlékeket, a múltat sirattam, másrészt pedig Harrison Fordot, hogy több mint valószínű, hogy ez az utolsó Indi szerepe. Elég szomorú nekem ebbe belegondolni... 🙄 😒 😔 

Ha lesz is Indi, akkor szerintem az vagy mesterséges intelligenciás Indi lesz, mint ahogy ebbe a filmbe is fiatalították, vagy (s ez remélem nem fog megtörténni) más valakivel viszik tovább a szálakat. 

Elszomorít amúgy az is, h már 30x évesen úgy hiányolom a régi szép időket, mint valami nyugdíjas. 😅💁

Mondjuk inkább hálás vagyok ezért is, h nekem legalább volt régi szép idő. Most se panaszkodhatok, de tudom hogy nem mindenkinek volt sajnos szép és jó a gyermekkora. 😔

A film után nagyon vágytam cigire s sörre, így Gáborral kiültünk az Allee mögötti kis parkos részre, felszisszentettünk 1-1 doboz jó hideg sört, s el is szívtam egymás után 3 cigit, ami nálam (már) soknak számít. 

Amúgy nem cigizik, csak koca dohányos vagyok. Kint is azon merengtem, hogy még tinédzser voltam, mikor kijött az előző rész a kristálykoponya királysága. De szép idők voltak azok! 

...


József Attila: 


KIRAKJÁK A FÁT

 

A pályaudvar hídja még remeg,

de már a kényes őszi dél dorombol

és kiszáradt hasábfák döngenek,

amint dobálják őket a vagonból.

 

Ha fordul is egy, a lehullt halom

néma... Mi bánt? Ugy érzem, mintha félnék,

menekülnék, hasáb a vállamon.

A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.

 

A kis kölyök, ki voltam, ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja;

de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél

s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.

 

Tőletek féltem, kemény emberek,

ti fadobálók, akiket csodáltam?

Most mint lopott fát, viszlek titeket

ez otthontalan, csupa-csősz világban."

 


Július 7 - Péntek;

Mostanság érzelgős időszakomat élem. Amikor egyedül vagyok, szinte minden nap elérzékenyülök valamin, vagy éppen pityergek magamban. 

Bevált szokásom szerint leültem meditálni egy kicsit, h na akkor szálljunk megint magunkba, h mi fasz van. 😅

Egyre jobban érzem a közelgő változást, amit várok is, meg félek is tőle. Tele vagyok bizonytalansággal, kérdőjellel, aztán bikaként (aki szereti a megszokott, biztos világát) nekem ez nem megy könnyen. 

De ez egy teljesen természetes emberi folyamat amin épp keresztülmegyek. Valakinek könnyebben, s van akinek nehezebben megy a váltás... 

Gyakran teljesen random dolgok alami olyan dolog váltják ki belőlem, és hagyni kell, h kibőgjem magam. Máskor gyakran útközben tör rám a sírhatnék, de ilyenkor vissza kell folytanom, de ha más nem otthon este elalvás előtt kitud törni. 

Már kb 1 hónapja nagyon nehezen tudok elaludni esténként. 

Máskor este 10 körül másodperceken belül elaludtam, addig manapság gyakran csak éjfél után megy csak az alvás, hiába fekszem le 11 körül. Annyira durván kattog az agyam. Ezt jegyzetelem fel, annak nézek utána, ezt kell majd intézni, amaz mi is volt... 

Tak, Tak, Tak, Tak, Tak! Durva hogy dolgozik a kis gép! Hiába próbálok tudatosan kikapcsolni fejben, meg h nem nyúlok már többet a telefonhoz, h ennek még annak nézzek utána. Akkor is nehezen jön álom a szememre. 😑😒

Ha meg nem a jövőre gondolok, akkor meg a jelenen meg a múlton kattogom, s azért sírok! Fasz kivan! 😅 😂 ✌️ ☠️

Majd túl leszek ezen is. Gábor szerintem jobban bírja. Mondjuk én is jobban bírnám ha olyan jó fizető állást kaptam volna Bécsben, mint ő... 

Én azért vagyok szarul, mert még csak állásom sincs! 😅 😂 ✌️ 🙊🙉🙈

Annyi fejlemény történt a héten, hogy felhívtak meló ügyben az egyik luxi üzletből, ahová sikerült is személyes interjút egyeztetni, ami azt jelenti, hogy megvan az első bécsi interjúm időpontja. 🎊*JEEEEJ*🎉

Mivel július második hetében megyünk ki 3 napra Bécsbe lakásokat nézni, így pont kapóra jött, hogy egyúttal akkor interjúra is tudok menni. 

Gáborral eddig több mint 50 albérletet gyűjtöttünk össze a közös excelunkbe, amiket értékeltünk, rangsoroltunk, s kezdtük el emailben a visit időpontokat leegysztetni. 

Jelenleg már 5 címre van is időpontunk, de jó lenne ha össz összesen majd kb 10-15-öt megtudnánk nézni, amiből aztán választanánk egyet első bécsi albérletünkként. 😊 

Jah! Változás még, h a srác végül nem veszi ki a lakást, mert ugyan tetszik neki, de egyrészt a 20-30 perc utazás neki az már sok, másrészt meg refluxa van s nem tetszett neki, h nem szabályozható a lakásban a fűtés. 

Úgyhogy majd valamikor annak akarok utánanézni, h működhet e a lakáskiadás úgy, h egy céget bízok meg ezzel h pár napos, hetes, Max hónapos időszakokra kiadja, s mindent intéznek ők. 

Komoly érdeklődő is volt a szeretett elektromos bicajomra, amit kedvezménnyel meg is vett volna, de nem mentem bele. Túl sok kedvezményt kért. Abban maradtunk, h aludjunk rá. 


Július 18 - Kedd;

Már ott tartok, hogy melóba is sírok! 😅 ✌️

Tegnap este otthon pakoltam, csomagoltam, lomtalanítottam, s ma ugyan ezt csinálom melóban. A héten vagyunk utoljára itt az irodában. Szerettem itt dolgozni. Már tegnap is eltört majdnem a mécses, de még tartottam magam. 

Aztán ma nagyban pakolok, csomagolok, s felcsendült a Don't worry be happy szám, amitől felkacagtam, s megköszöntem de jaj ez de jó szám most. Nekem való. Aztán pár másodpercben belül úgy kitört belőlem a zokogás, h vagy 5-6 zsepit biztos eláztattam.  

Pakolok otthon, pakolok Gábornál, pakolok melóba! Mindenhonnan elmegyek, mindent felszámolok, s még csak azt se tudom hogy pontosan hova, vagy hogy miből fogok élni! 

Vasárnap kiválasztottuk a lakást, elküldtük az előszerződési kérelmünk a közvetítőnek, s most arra várunk, hogy visszajelezzen nekünk a tulaj. Eléggé idegörlő ez a várakozás, hogy akkor most megkapjuk a kiszemelt lakást, v mi lesz... 

Július 13-14-15 kint voltunk Bécsben albikat nézni. Kb 12 lakást néztünk meg, amiből 5 maradt a ringben. Vasárnap ezt rangsoroltuk, majd választottunk, s most várunk. Tegnap nem történt semmi, de ma délután írunk a közvetítőnek, h mizu, mert mi jövő hétvégén szeretnénk költözni. 

+ A szeretett biciklim is ma adtam el. Ma voltam vele utoljára munkában. Szomorú érzés volt az utolsó köröket róni vele a kiskörúton. Szerettem azt is. 😔

Most úgy érzem, hogy minden megszűnik körülöttem amiben eddig éltem. Ami mondjuk részben igaz is. De talán pontosabb ha azt mondom, h átalakul. 

Remélhetőleg július 24-én Hétfőn kiderül, hogy megkapjuk e a lakást v sem. Ha nem minket választ a tulaj, akkor újratervezünk. Vagy megpróbáljuk azokat, amiket eddig megnéztünk, h egyáltalán megvannak e még, vagy egy újabb körös lakás listázása excelben s augusztus első hetében kimegyünk ismét visitre. 

Én már home officeban vagyok. Fizikálisan megszűnt az iroda, ahol eddig dolgoztam. Elköltöztünk. "Nagyon jó érzés volt" azt is elhagyni... 🙄 😒 😔 

Az első bécsi interjúm nem jött össze. 

Nagyon rendes meg őszinte volt velem az interjuztató. Megmondta hogy nem nekem való ez a szakma, mert engem itt szétszednének. Jó emberismerő, s látja rajtam, hogy jólelkű vagyok és nem nem vagyok elég profit orientált. Merthogy itt ebbe a szakmába minden a pénzről szól hogy minél többet eladjál.

Javasolta, h inkább a a prémium s ne a luxory területen próbálkozzak.

Mert hogy mondtam, h olyan munkahelyen szeretnék, ahol jó, családias a légkör, s nem csak kollégákra, de barátokra is lehetek, és mondta h ez minden csak nem az, de sima egyszerűbb vagy max a prémium fashionban (pl Massimo Dutti, Hugo Boss, Emporio, stb) megtalálhatom, s ne aggódjak van rengeteg lehetőség.

Igaz azok nem fizetnek olyan jól mint a luxory, de hát valamit valamiért. A luxus fashionban csak a pénz létezik. "all about the money, everything else is just a theatre you know...."

Még javasolta h írjam az önéletrajzomba a születési dátum s a címet hogy hol voltak a munkahelyeim.

Dundi meleg díva üzletvezető volt. (aki amúgy Szerbiából jött.) 

Csak angolul volt az interjú. Kérdezte, h németre áttérhetünk e, s mondtam, h tanulom még a nyelvet de igen, meg h ez az első német interjúm, aztán mondta, h jaj akkor hagyjuk nem akar kellemetlen helyzetbe hozni. Mondtam h nem probléma nem kellemetlen, megpróbálhatjuk, de mondta h nem fontos s folytattuk angolul a beszélgetést. 

Szóval nem jött össze, de jót tettek ezek a Feedbackek.

Legbelül bennem is volt kétely, hogy tényleg akarom-e ezt, mert tudom, h valóban ez jellemző erre a Profession-re, amiket mondott, de ugyanakkor ott van az ellenérv is, h nem biztos h mindenhol így megy. Leginkább a vezetőségen múlik szerintem, h mit várnak el, s milyen a légkör. 

Szóval sodródom csak tovább ilyen téren is... 🙄 😒 😔 

Augusztusban már csak összejön már legalább a lakás.... 🙄 

Remélem mire legközelebb jelentkezek legalább már az meglesz! 🙏🤞


Csók! 

Rion! 

😘❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. június 25., vasárnap

Az előző részek tartalmából;

Május első és második felében is voltam vidéken a szülőknél.

Megünnepeltünk 5 családtag születésnapját, köztük az enyémet is.

Nagyon jó volt vidéken. Úgy hatott rám a vidéki energia, friss levegő, madár csicsergés, tücsök ciripelés, csend, béke, nyugalom energiája, mintha a halálból hoztak volna vissza!

Nagyon leszív az, hogy melóban mostanság minden nap van valami probléma a raktárról, s nem jól csomagolják össze a rendeléseket, s állandóan csak a szart takarítom utánuk, + meló után a heti 5 óra német. Total összefojnak a napok, örlődöm csak a mókuskerékben, s ezek a kis kikapcsolódós, elvonulós szösszenetek segítenek rendezni soraim. 

Épp hogy visszajöttem, de nagyon vágyom vissza, így június első felében is mentem ismét. Nagyon kell az a nyugalom, az az energia, ami ott van. Régi vágyam is mindig felerősödik ilyenkor, hogy vidéken legyen egy elvonulós kis lakásom. Csendes zöld övezet a falu határában. Nyugalom, madárcsicsergés, friss levegő. 

Gondoltam már arra is, h azért is jó, hogy elkezdtem németül tanulni, mert ha úgy adódik majd a jövőben, h folyékonyan beszélek már, akkor olyan hybrid munkám is lehetne, amit otthonról tudok csinálni, s akkor lehetnénk vidéken. 

Hét nem telik el úgy, hogy ne fagyna le párszor a rendszerem. Ilyenkor csak lesek ki a fejemből, s arra gondolok, h mi lesz x hét, v hónap múlva? Lesz e változás, s ha lesz, mikor és milyen, és hogy? Tele vagyok kérdésekkel, kétségekkel, hogy milyen munkát sikerül majd összekaparnom, megállom e a helyem egy teljesen új nyelvterületen, amit nincs 1 éve, hogy tanulok, s fogom e bírni? 

Tudom ezek teljesen normális érzések ilyenkor. 

Fáradt is vagyok az állandó tanulástól. Szerintem ki is vagyok égve egy kicsit. 

+ Meg is fáztam. Taknyos vagyok, köhögök, kapar a torkom. Ezekkel is szopok. 

Pedig most voltunk "kikapcsolódni" a barátokkal Tiszafüreden. Evezős túrán voltunk, ami szuper volt ugyan, de kimerítő. Első alkalommal voltam én is és Gábor is ilyen kajak túrán. Először beszállásnál eléggé paráztam, mert elég szeles is volt az idő a nyílt vízen, meg idegesített, hogy Gábor másik kaják a került, de azzal nyugtatta a többiek. H a túravezetővel van s ott van a legnagyobb biztonságban. 

De szerencsére minden rendben volt s kellemes, szép emlékekkel gazdagodtunk. 😊 

... 

A júniusom eléggé eseménydúsra sikeredett. Mivel nincs sok időm, így csak röviden, tömören annyi, h felmondott kolléganőm, aminek egyrészt azért nem örültem, mert megkedveltem őt, másrészt meg részemről is várható volt h a közeljövőben változás áll be nálunk Bécs ügyében, ami rá 2 hétre be is következett. Gábort felvették egy bécsi céghez, így elindítottuk a kiköltözés folyamatát. 

A bécsi pridera már azzal a tudattal mentünk ki, hogy itt fogunk élni. 

Nagyon jó volt a pride. Zirka 300.000+ ezren voltak. Eléggé nagy a kontraszt a bécsi és a budapesti pride között. Erősen ajánlom higy aki teheti, s kíváncsi rá, az egyszer látogasson el egy bécsi pridera. 😊 

Ott kint futottunk össze egy kedves régi baráttal, akivel a covid alatt megszakadt a kapcsolat, így volt bőven miről beszélgetni, s csatlakoztunk az ő baráti köréhez s velük prideoltunk együtt. 😊 🏳️‍🌈🇦🇹🇪🇺

Aztán a mi még +2 napig kint maradtunk s bejártuk azokat a városrészeket, ahová az ősszel nem tudtunk elmenni, s végül Bécs kb 60%át már láttuk. 

Aztán beszéltem a főnökömmel is, elmondtam, h mizu. Nem mondtam fel, csak jeleztem h költözni fogunk, de higy mikor, s higy jön össze, azt mi se tudjuk. 

Abban maradtunk, h ha van fejlemény szólok. 

Augusztus, szeptember folyamán szeretnénk kiköltözni, s most (06.25) lakásokat listázunk Google táblázatba s ha összejön vagy 10, akkor megpróbáljuk 2-3 napra összehozni, hogy megnézhessük őket személyesen is, szóval július első félben majd lesz még egy visitünk ki. 

A belvárostól tömegközlekedéssel kb 20 percnyi távolságra keresünk albit. 

Nekem nincs melóm de nem is nagyon keresek. Feladták s csalódott vagyok, higy Bécs nem olyan progresszív meló téren, s kb 95%ban az állásoknál elvárt a magabiztos folyékony német, még a turistáktól hemzsegő belvárosi luxi, high fashion üzletekbe is... 🙄 😒 

Szóval Gábor fizetéséből fogunk kint élni az elején, de persze azon vagyok, h minél előbb legyen nekem is melóm, de hiába van folyékony B2 angolom és már B1 németem, a kutya nem hív fel. 

De abban bízom ha már azt írhatom az Önéletrajzomba h már Bécsben élek s azonnal munkába tudok állni, akkor már csak fognak hívni. 

De ha valaki tud valami jó melót, ahol nem minimalbérért kell dolgozni, akkor megköszönném ha írna. 😊 

A Kökinél lévő 53 nm2-esmodern, bútorozott légkondicionált lakásomba is keresek 1 (állatmentes) lakótársat, aki lényegében egyedül laknak, s velem csak akkor találkozna ha 1-2 havonta hétvégre hazalátogatok. Ha érdekel valakit írjon, s küldöm a részleteket. 

Kutyafuttában ennyit tudtam most mesélni. 

Eseménydús időszaknak nézünk elébe, szóval nem tudom mikor jelentkezek legközelebb. 

Szurkoljatok, hogy minden a lehető legjobban alakuljon. 

Csók! 

Rion 

😘❤️

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. május 14., vasárnap

Az előző részek tartalmából

 

A koreai szerelem már teljesen ellohadt. Kb 3 hónapig tartott. Ahogy beköszöntött a tavasz, úgy el is múlt az érdeklődés. 

...

Az elmúlt 1-2 évben észrevettem magamon, hogy vannak olyan reakcióim, ami felett nem tudok kontrollt tartani. 

Nem tartom magam gyerekbarátnak, s valószínű, hogy szigorú, de ugyanakkor szerető, óvó szülő lennék. Szóval többször fordult már elő velem, hogy ha veszélyben lévő, vagy beteg, sérült gyerekeket látok (legyen az csak egy szimpla film), elkezdek bőgni! (Az idei adóm 1%-át is pl szellemileg sérült beteg gyerekekekkel foglalkozó szervezetnek, illetve az egyházit is a Fidesz által üldözött Iványi Gábor felé Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségnek ajánlottam fel.) Szóval az a nagyon durván, erősen kitörő, patakokban folyó bőgés tör rám, amikor több papírzsepit eláztasz, s folyamatosan fújod az orrod. 

Emlékszem anno, mikor Gáborral randizgattunk, s elmentünk moziba megnézni a Jojo Rabbit-ot, s a végén amikor a gyerekek harcoltak a romok között is bőgtem mint a kurva élet. Legutóbb pedig a Narvik filmnél tört ki belőlem, amikor hazáért az apuka s nagyon durvát mondott a gyereke életének megmentésével kapcsolatban, mikor veszekedett a feleségével, mert az Náci segítséget kért. 

De volt több ilyen más is, csak ezek nagyon belém égtek valamiért. 

Én úgy hiszem, h ezeket a kontrolálatlanul felszínre törő mély, tudatalatti sebek, az előző életemből vannak velem, csak elvannak zárva még itt vagyunk lent a földön. De az ilyen drasztikus események, kicsit megkapirgálják a sebeket, amikről nem tudok, s ezért is váltanak ki belőlem ilyen megmagyarázhatatlanul erős fájdalmakat, reakciókat. 

...

Nosztalgia a '90-2000-es évek iránt. 

Gáborral elkezdtük nézni az Indiana Jones filmeket, ami egyszerre volt örömteli, nosztalgikus és egyben szomorú is. Utoljára gyermekkoromban láttam ezeket a filmeket. 

Nagyon hiányoznak azok az idők, s rossz látni Harrison Ford öregedését, mert ez nekem egyfajta szembenézés az idő múlásával, s az elmúlással. Milyen izgalmas volt anno nekem látni ezeket a filmeket! S milyen jókat játszottam utána! Imitálva a filmben látottakat! 

Milyen helyes pasi volt! Legjobban az első 1981es filmje tetszett; "Az elveszett frigyláda fosztogatói." Legkevésbé pedig a második 1984 filmje; "A végzet temploma" jött be. 

Nagyon szeretem John Williams zenéit is. 

Majd idén nyáron jön ki az új Indiana Jones, amit majd még is nézünk. Több mint valószínű, hogy ez lesz sajnos az utolsó Harrison Ford utolsó Indi filmje. 😪

Kár hogy ilyen gyorsan elsuhan az élet! 😒😔

...

Egyik agyszellőztetésem során elgondolkodtam azon, hogy az ember mindig gürizik valamiért. Vagy jobban mondva, mindig hajt/akar valamit. Ilyen az ember természete.

Én pl decemberben a ps jatékokkal kötöttem le magam. Január, februárban Korea szippantot be, mostanság meg a német köt le. 

Mondhatni, hogy nekem most ez a Ps. Úgy vártamm az órákat,  mint egy új helyszínt, egy új küldetést egy játékban. 

Jelenleg (májusban) heti 5 órában tanulom munka mellett a németet, ami elég kemény. 

2-2 óra kiscsoportos kurzus keretében + 1 óra magán tanár. Amikor meg nincs németem, akkor meg a (nem kevés mennyiségű) hazikat kell csinálnom. 

Nem nagyon van így emellett életem... 🙄 😒 😔 

Március, április nagyon jól volt, lelkes voltam, mert A2-B1-es szintnek megfelelően tanultunk, ami faszán ment. Tele voltam sikerélményekkel, tök jól szerepeltem az órákon, a szavak jelentésenek 90%-át tudtam, s így remekeltem az írott és hallott szövegértéseknél is. 

De májusban szintet léptünk s már a közép szintnek megfelelő B2-t tanuljuk. Jönnek az új nyelvtani szabályok, és rengeteg új ismeretlen szó. Most alig-alig tudok úgy egy mondatot elolvasni, h ne akadnék el valamin, mert vagy a komplex hosszabb mondatokba csempészett passzív wurde, werde, würde geworden zavar meg, hogy mire a mondat végére érek már keresztbe áll a szemem, h ez most milyen igeidőbe is és miféle mondat volt, + megspékelve az ismeretlen szavakkal. 🙈🙉🙊

Szóval mostanság (május) kissé fásultnak, s kimerültnek érzem magam. 

De legalább jókat s egyben elég sokat is alszom. (Átlag napi 9 órákat.) 

... 

(Áprilisi jegyzetek)

Elég intenzív és mély érzések törtek elő belőlem, amit ki kell írnom magamból. 

Most néztük "A NŐ" című filmet. 

Amúgy is sokat merengek az életen, s gondolok az elmúlásra, az életünkkel járó állandó változásra. 

Mennyire szép, és egyszerre mennyire fájó az élet, s vele együtt az folyamatos formálódás. Ami egyszerre jó és rossz. 

Belegondoltatok már, hogy mennyi embert ismertetek meg az életetek során, mennyi, ismerős, barát, párod volt már része életednek? Hány helyen éltél?

S az a hely, lakás, ház, ahol most élsz, ami mindennapjaid természetes része, az valószínűleg azután is ott lesz, hogy te eltávozol innen. 

Csak átutazók vagyunk egymás életében, ideiglenes lakói a háznak, a földnek. 

Volt már részed az adott pillanat megélésében?

Egy friss példa nekem tegnapról; A baráti társasággal iszogattunk együtt nálam, s egyik pillanatról a másikra, egyszer csak lelassul körülötted minden, s külső szemlélőként látod magad és a környezeted, ahogy ott ültök iszogattok, beszélgettek, s jól érzitek magatokat. Látni a másik nevetését, mosolyát, hallgatni a beszédeket. 

Elönt a hála érzés, hogy de jó megragadni, megélni ezeket a pillanatokat! De jó így együtt lenni, s nem csinálni semmit, csak érezni, s élvezni ezt a flow-t, amiben vagyunk!

A többiek egy idő után észre is vették ezt rajtam, s elkezdtek beszéltetni, h mi van, bepunnyadtam? Unom a banánt? Fellőtték a pizsit? Menjenek haza? 

Kellett jó pár perc, mire "kiszakadtam az objektív megfigyelésből" és visszatudtam rázódni a társaságba. Jó volt megfigyelni őket,  megélni a pillanatot. Gáborral is sokszor élek meg ilyeneket. 🥰❤️

Aztán a film az előző 8 éves kapcsolatom emlékeit is felkavarta egy kissé. Abban is 8 év után vált szét a pár, ahogy mi is Norbival. Nagyon szép volt az a levél, amivel a végén elbucsúzott tőle! (Ah! Annyira, hogy még mindig könnyeket csal ki belőlem, s nem győzöm törölni őket!) 

Szóval furcsa ez az élet! Olyan mint egy komolyabb hosszantartó kapcsolat. Tele szép és kevésbé szép dolgokkal. 🙂 🙃

De egy idő után (jobb esetben) mégis csak szép és kedves emlékként tekintünk rá vissza. Én legalábbis (szerencsére) így vagyok vele, s nagyon hálás vagyok, hogy megélhettem mindazokat, amiket, s kimondhatatlanul hálás vagyok Gáborért is, s hogy mennyi szép emlékünk van már most az elrepült 3,5 évünkről.... 🥲 Remélem sok-sok ilyen szép emlekkel fogunk még gazdagodni. 🤗❤️

Nah jó! Faszom! Elég a pityergésből! 

Elterelve a múltat a hála felé... 

Már nem is emlékszem, hogy minek köszönhető nálam ez a mély, erős hála érzet gyakorlat, de ha lehetne egy tippem, akkor a pránanadira tippelnék, hogy amikor jártam a tanfolyamokra, akkoriban alakulhatott ez ki nálam. 

Szóval, kiszakadtam egy kicsit a mókuskerékből. Pontosabban rámszakadtak, ezek a mély szunnyadó érzések és gondolatok, amit én meg terápiaszerűen ki is adok/írok magamból. 

Visszatekintveaaz eddigi életemre, rendkívül hálás vagyok mindennek és mindenkinek, aki részese volt, s nem bántam meg semmit. Minden úgy volt jó, ahogy. 

Köszönöm. 😊🙏❤️🤗


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. április 2., vasárnap

Az előző részek tartalmából;



Február utolsó hetében közölte a tanárom, hogy elkezdett egy sulit, s mellette nem fogja tudni tartani a heti 3x60 perces óránkat, max csak heti egyszer, s azt is csak kb áprilisig. 

Eléggé elvoltam keserdve, de szerencsére csak néhány óráig tartott a letargikus állapot amibe kerültem, mert írtam az "Együtt Németül" nyelviskolának, hogy novemberben azt mondták, hogy februárrban indul B1 kurzus, s mikor várható, s hát gyorsan válaszoltak is, h pont felszabadult 1 hely, ahová mehetek, s ami másnap indull. :D

Eléggé örült a fejem, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy jókor írtam rájuk.

A magántanárom is jó fej volt, mert szólt előre, így az a helyzet alakut ki, hogy a tanárral a heti 3 óra lecsökkent 1-re, ellenben a kurzus heti 2x1,5 órás, 8 héten át.

Szóval nem hogy csökkent, de még nőtt is a német óráim össz száma heti 3ról 4re. :D

... 

Kivégeztem a Hometown Cha-Cha-Cha-t is. Hát az a helyzet, hogy ez még jobban tetszett, mint az előző kettő sorozat, amit néztem. (Run On és a Extraordinary Attorney Woo

Ez áll az első helyen, aztán a különleges ügyvéd, s végül a Run On. 

Ennek a Cha-Cha-Cha-nak jobbak a zenéi, a színészei, karakterek, az egyszerű emberek, a táj. Színesebb, ízesebb, mint a másik két sorozat, holott azok is elég jók. 

Nagyon megszerettem Lee Bong-ryun színésznőt is, aki mind a 3 sorozatban szerepel. 😊 ❤️

A 10 rész után volt még 6 rész, de én mind a hatot végigpityeregtem! Főleg az utolsó 16 részét. Ott vagy 3 zsepit is elbőgtem, annyira (számomra) érzékeny a téma . 🥲

(Kész vége! Megállíthatatlanul öregszem! 😅 ✌️) 

Nah de! Természetesen a főszereplő srác ebben a sorozatban is bejövős. Ellenben volt benne egy olyan mellékszereplő, akinek (nagyon) szőrös lába volt. 🫣🤢😵

Nem tudom miért van ez bennem, de számomra az sokkoló tud lenni, ha szőrt látok egy koreain! Az engem legalább olyan negatív érzéssel tölt el, mint egy kopasz macska, v kutya. 😱😖

Minden más etnikumból is a szőrtelent szeretem, de ha szőrös a lába, az még nem probléma, de egy koreainál már erősen zavaró tényező.

Szerintem azért is alakult ki nálam ez a koreai = szőrtelen szemlélet, mert amikor először néztem korai filmet/sorozatot/insta posztokat, akkor azokban szőrtelenek voltak, s nem csak az tűnt fel, hogy milyen gyönyörű és sima az arcbőrük, de ha megvillantották az atléta alkatú, hófehér, szálkás testük, ott sehol se volt szőr, s hát nekem az olyan gyönyörűség, mint egy David szobor. 😃😍🤤

Mondjuk instán sajnos elég sok a gyúrós koreai. Azokat se szeretem, mert az ilyenekről nekem az ordít, hogy súlyos kisebbségi kompelxusa, vagy valami olyan negatív tulajdonsága van, olyan rossz hatás érte az élete során, vagy valamiféle hiányt akár ezzel pótolni, hogy ezzel a jó kibaszom magam hozzáállásal akarja kompenzálni és "megmutatni a világának". 

Az ilyen emberektől mindig is tartózkodom. Anno Gáborral is voltak fenntartásaim, ő is ilyesmi volt, s azért is volt eleinte olyan a kapcsolatunk amilyen, mert tartottam tőle, s féltem h vajon mik lehetnek nála ezek a lelki problémák, s így ahogy egyere többet találkoztunk, úgy nála is gyorsan kiderült, hogy komoly önértékelési problémái voltak. 

De örülök, hogy kitartottam mellette, s ő is mellettem, annak ellenére, hogy olykor elég keményen szembesítettem a dolgokkal. De így 3,5 év után (Úristen hogy repül az idő! Mintha csak tegnap lett volna!) már elég szépen helyrejött. 😊 🤗❤️

Na de! Visszatérve a koreai testvéreinkehz, tudom, h ők genetikailag nem szőrös típusok (ami nálam nagy előny) de attól még nől nekik is szőr, meg tisztában vagyok vele, h full pinky cloudy ez a világ amit nézek, s a valóság nem ilyen, s hogy valójában dúl náluk az egoizmus, a magamutogatás, meg a megjátszott/beállított bullshit mű insta világ, de a sorozat erejéig olyan jó belemenekülni abba a szerethető, ártatlan, egyszerű cuki világba, s olyan rossz amikor végére érek egy sorozatnak! 😔😢

Ilyenkor azért örülök, hogy anno gyermekkorban kialakult nekem a napló írás, s általános iskola negyedik osztálya óta működik ez a jó bevált terápia nálam, hogy kitudom írni magamból érzéseim. Hálás vagyok, hogy anno a "tanítónéni" feladata nekünk háziként, hogy írjunk egy napló bejegyzést érzéseinkről, gondolatainkról, vagy bármiről, ami foglalkoztat, amit szeretnénk. 

Hát én azóta írom! (Ha jól számolom, akkor az azt jelenti, hogy már cirka 23 éve... 🙈🙉🙊)A több füzetnyi naplóm itt nyugszik nálam. Őrzöm őket rendületlenül. 😊 

Majd ha megadatik a lehetőség, hogy megöregedjek, akkor visszaolvasom őket, a blogbejegyzéseimmel együtt, amire talán 2009 környékén tértem át. 

Na de visszatérve Gáborra és Koreára, ilyen finom koreai reggeliket is szokott nekem csinálni, hogy pfff! IMÁDOOOOM!

Olyan kis ügyeeeessss! 😍❤️

Aki szeret főzni, s kipróbálni újakat, akkor annak erősen ajánlott. 😊👌

Havi 1-2x elmegyünk valamilyen étterembe is hamikázni, amiből kb minden második valamilyen ázsiai étterem. (Érdekes hogy 33,5 éves koromra érett meg, hogy nekem az ázsiai a kedvenc konyhám. 😅) 


... 


Április 2 - Vasárnap;

Gyorsan eltelt a március. Sok meló volt munkahelyen. Nagy volt a pörgés, amit amúgy szeretek. A pangást utálom. 

Ahogy bejött a jóidő, úgy leálltam a koreai sorozatokkal. Már vagy 2-3 hete nem nézek. Időm se nagyon van rá, mert inkább többet németezek meg a Chat GPT-vel beszélgetek, ha felmerül bármi kérdés, de többnyire inkább német nyelvtanozok vele. Eleinte a Chat GPT-vel társalogtam, de mostanság már a bing keresőbe beépítettet használom. 

Gábor nem szereti, de én annál inkább. Tény h nem tökéletes, de hát semmi se az az életben. Mond néha faszsagokat, de több a jó, hasznos válasza, mint a rossz. 

A német kurzus nagyon jó. Szeretem. Többnyire várom a kedd és a csütörtök 18 órát, h kezdődjön. 😊 Szerencsére egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor fordult elő az, h nem kívántam németezni. 

4en vagyunk a csoportban s hol beszélünk, hol nyelvtanozunk. Van amikor szövegértés van, van h videót nézünk, barkóbát játszunk, szóval változatos. 

Szokás szerint zajlanak a folyamatos változások, ami azt jelenti, hogy  a német magántanárommal már csak kb 1-2 órám lesz, aztán finish vele, mert készülnie kell majd a vizsgaidőszakára. A német kurzus pedig hó végén végetér s ki tudja mikor fog folytatódni. Szerintem a napokban írni fogok a szervezőknek, h érdekelne magán oktatás is, ha van rá lehetőség. 

Nem szeretném ha még csak pár hét erejéig is leállna a tanulásom. Minden egyes hét sokat számít. 

Fejlődök ugyan, de lassan. Ezért nem szabad leállnom. A nyelvtanom a szintemhez képest elég jó, mert ott már inkább B2-es vagyok, (már most jobb mint az angol nyelvtanom ) de a beszédben valamiért tényleg csak tyúklépésnyiket fejlődök hétről hétre. (Beszédben meg az angolom erősebb. ) 

Júniusban megyünk Bécsbe 4 napra a pridera, s akkor szeretném majd pár üzletbe beadni az önéletrajzom. 

Nagyvonalakban ennyike. Melóval,  meg tanulással telnek a napjaim. Remélem meg is lesz majd az eredménye! 🙄😒💁

Csók! 

Rion

😘

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2023. február 19., vasárnap

Az előző részek tartalmából


Csatlakoztam egy rakat koreai fb csoporthoz, instán is bekövettem jó pár ilyen témájú profilt. Szeretem nézni a koreai tájakról városokról, Seoul-ról a képeket, videókat. 😍❤️

... 

A másik német tanárom "felmondott". Így végül csak egy tanárral tanulok,  heti 3x1 órát(60 perc).
Hétfő, kedd, szerda fixen meló után megy a nyomorék bénázásom makogásom németül. 😅✌️

... 


Vettem magamnak egy jó könyvet "Élj úgy, mint egy Koreai" címmel. 

Nagyon örülök neki. Egyrészt mert 2022-es kiadás, s hát ebben a témában nem valami sok a választék, pláne nem a az elmúlt évekből. 

Akit érdekel a téma annak erősen ajánlott. Még az első negyedénél tartok, de már így is sok érdekes infót olvastam. 

Például történelem kedvelő révén szembesültem azzal, hogy mennyire keveset tudok ennek az országnak a történetéről. 

Aztán azzal, hogy hát nem is csoda, mivel egy remete királyság volt. 

Aztán meg azzal, hogy milyen sokáig japán megszállás alatt volt s, hogy sokan a mai napig nem kedvelik a japanokat. 

Ez számomra azért új és meglepő infó, mert én meg valamiért azt hittem, h testvéri viszonyban vannak egymással. 

Nah meg az is meglepő, hogy mennyire nyögvenyelősen megy náluk is a demokrácia... 🙄 😒 

... 

Melóban lett egy kolléganőm így már nem vagyok annyit egyedül. Saleses, kapcsolattartó feldatai lesznek. Új fodrászokat felkeresni, bővíteni az ügyfélkörünk és a meglévőkkel ápolni a kapcsolatot.

Amúgy én beszélek a meglévő fodrászainkkal, de inkább csak a felmerülő kérdéseket válaszolom meg, illetve az oktatásokra szervezem be őket. Nem igazán van időm komolyabban foglalkozni az ügyfelekkel. 

Eddig jól kijövünk, s szimpatikusak vagyunk egymásnak. kb 3 évvel idősebb nálam. Eleinte kicsit zavart a sok fecsegése, de tény, hogy én is zárkózottabb vagyok, s kellett pár nap, hogy feloldódjak, s megszokjam a létezését. 😁

... 

Végére értem a "Run On" sorozatnak is.  Hát pityeregtem ennek is az utolsó részén, mint az Extraordinary Attorney Woo - nál is. 😅 ✌️

Nem tudom mi van velem... 🤷

A Run On-ba a főszereplő srác még jobban bejött, mint az ügyvédes sorozatban Woo-nak a pasija! 🙊🙉🙈

Tökre Gáborra emlékeztet! Eleinte én se értettem Gábort, meg olyan furi személyiségnek tartottam, de mégis vonzott ez a mássága. 

Anno még nem tudtam mi, de ez a sorozat segített, hogy így utólag felismerjem, hogy a csendessége, szűkszavúsága, lassúsága, szerénysége, nyugodtsága vonzott, s vonz is a mai napig. 😊 

Anno még nem tudtam, hogy pont ilyen társra van szükségem. 🤗🙏❤️

S pont mint a Run On sorozatban is van, nálunk is igaz, hogy az ellentétek vonzzák, kiegészítik egymást. Jing és Jang. 😍❤️

Waaaaa! 

Imádom ezt a pinky kis vilagomat amiben élek! 

Sok nehézség és szomorúság van az életben, amivel nap mint nap szembe kell nézzek/néznünk, s milyen jó, h mindig van valami ami feltölt, megerősít. 

Legyen az a párod, barátod, kutyád, vagy akár egy jó sorozat, vagy egy séta a friss levegőn a kellemes napsütésben. 😊

Sokszor merengek el az életen, kapcsolatokon, a halálon, s mindig csodálkozom rajta, h basszus mennyi mocsok, szarság van a világon s mégis hogy elvegyül a szépséggel, jó dolgokkal... Minden egyes élet egy film.

Mindig azzal a nemes egyszerűséggel zárom ezeket az elmélkedéseket, hogy; "Jól kivan ez találva bassza meg!" 😅 🤣 

...

02.19 - Vasárnap:

Mostanság a Hometown Cha-Cha-Cha című sorozatot nézem.

Ezt is tizesre értékeltem IMDb-n, s ezen is pityeregtem! Hát mondom ezt nem hiszem eeeel! Nem tudom mi van velem, hogy zsinórban a háromból harmadik koreai sorozat is megrígat?! :D Olyan vagyok mint a nyugdíjasok vagy mi?! :D Csak ők a török sorozatokon pörögnek én meg a koreain! Mondjuk vannak azért olyan giccses részek benne, amik inkább negatív "meeeh" hatást váltanak ki belőlem, mint elérzékenyült romantikát, de az egészhez képest elenyésző, s így megérdemli nálam a maximális pontszámot.

Igaz, most nem a romantikus részén kezdtem el pityeregni, hanem egy nagyon szép koreai szokáson, amikor a halott szeretteikre emlékeznek meg, s felállítanak egy kis szentélyt, ahol az elhunyt kedvenc ételeit szolgálják fel, s terítik meg az asztalt mindenféle finomsággal. Aztán még ugyan ezen (10.) epizódban pityeregtem persze romantika miatt is, valamint a legvégén is, amikor egy szép szeretetteljes rész volt az elhunyttal kapcsolatban. Jól megküldték ezt a részt. 😅

(Jéééézus! Tényleg olyan vagyok, mint egy kisnyugdíjas, aki arról csacsog, hogy "láttad mi volt a a mi kis dráma sorazatunkbaaaan?"  😅✌️🫣💁)

No mind1! Ezért is szeretem ezeket a sorozatokat, mert betekinthetünk ezáltal is a koreai kúltúrába, szokásokba, s sok jó dolgot meglehet tanulni. Szórakoztat, s tanít, s jól átadja az élet szép dolgait.

Azon is elmerengtem már, hogy mennyi fajtája van a szerelemnek, s mennyi sok apró tényező tudja azt befolyásolni, formálni!

Mindig is szerettem, de mostanág többet merengek az életen. Főleg így hétvégéken, vagy azokon a napokon, amikor egyedül vagyok. Szeretem ezeket a napokat is, mert ez a merengés egyúttal úgy érzem, hogy fel is tölt lekileg.

Szóval érdekes, hogy mennyire másképp alakult ki a szerelem az exeimmel, s mennyire másképp formálódott s "virágott" ki idővel Gábornál. Tetszik, hogy nem egyből jött a bum, hanem folyamatában alakult ki. Hasonlóan mint a Hometown Cha-Cha-Cha sorozatban is.

Ezért is hálás vagyok, hogy így alakult. Meg azért is hálás vagyok, hogy azt monhatom, hogy visszatekintve eddigi ezen életemre, úgy érzem, h nem változtatnék semmit rajta. Minden úgy volt jó, ahogy történt!

Elgondolkoztam azon is hogy vajon ez annak köszönhető, hogy (hitvilágom szerint) ezen életünk megkezdése előtt jó életutat szerveztem meg a vezetőmmel, vagy jól vettem az akadályokat az életben, vagy pusztán csak szerencse, de lényegében mindegy is!

Aminek örülök, hogy boldognak mondhatom magam, s ha mostanság meghalnék, akkor biztos mosolyogva és örömmel térnék haza, s úgy tekintenek vissza ezen életemre, hogy ez egy jó élet volt! 🤗❤️🙏

Vielen Dank! 🙏☮️

Csók!

Rion

😘

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)



2023. január 22., vasárnap

Az előző részek tartalmából

 

December eleje óta heti 2x van németórám, így végre lenyugodtam, s már bűntudat nélkül, örömmel játszok PS-en. Tavalyhoz hasonlóan ismét a Red Dead 2-vel tolom.

Jól esik csavarogni a természetben. Kikapcsol. Szeretem nagyon. ☺️

Végre már helyére került a világ! 😅

Eléggé éreztem már decemberben, h év vége van. Semmi kedvem nem volt dolgozni, s nagyon vártam a holiday-t.

Dec 16 volt az utolsó munkanap. Mást se csináltam a szünetben mint Gáborral voltam, németeztem, s játszottam. 

Olyan jó volt csak azokkal foglalkozni, amiket szeretek, hogy pikk-pakk elteltek az ünnepek. 😔😢

Gáborral 23án együtt karácsonyoztunk, 24-én külön váltunk, s mentünk szüleinkhez. 27-én jöttünk vissza. 

Szülőknél minden okés volt. Nem szeretek ott aludni, pláne nem ennyit, de túléltem. Nem volt semmi gond, csak már (a nyaralásokat leszámítva) nem igazán szeretek idegen helyen aludni. Öregszem. 😅💁

Jókat kártyáztunk, meg nosztalgiáztam a családi fotók nézegetésekor. Szeretem ezeket. 😊 

Kicsit el is érzékenyültem, mert látványosan szembesítenek a fotók azzal, h milyen gyorsan eltelik az élet. Meg azt mondom én is, mint az öregek, hogy régebben jobb volt. 😅✌️

Az általános iskolás éveim tartom életem legszebb éveinek. Most is azt mondják, h pinky burokban élek, de akkor még aztán olyan szuper burokban éltem, hogy tényleg semmi gondom nem volt a világon. Se stressz, se szerelmi csalódás, se baráti elárulás, se rossz emberek nem kerültek az életembe, se munka se iskola, se semmi probléma nem volt.

Nagyon jó baráti, családi, tanári, falubeli szeretetteljes közegben nőttem fel, amiért nagyon-nagyon hálás vagyok a fentieknek, meg akik részesei voltak.

Rossz látni azt is, h már mennyien nincsenek köztünk, s hogy csak egyre fogynak, egyre kevesebb van abból a régi jóból.

Feltűnt, hogy a legtöbb fényképen vigyorgok. Sugárzik rólam a boldogság. Akkor, gyerekként még nem tudtam, h milyen gazdagságban élek. (S nem pénzre gondolok, hanem inkább értékekre, érzésekre, szeretetre.)

Nem gondoltam, h az a gazdagság még évtizedek múltán is táplálni fog.

Ugyanis nem hiszem, h véletlen lenne, h amikor nehéz időszakon, változáson megyek keresztül, akkor rendszeresen álmodok erről az időszakról. A sok napközbeni szarság után este ezekkel a pozitív energiájú emlékekkel töltekezik a lelkem.


.... 


Jó volt december utolsó 2 hetében otthon lenni, s csak azzal foglalkozni, ami szeretek. De így szokott ez lenni. Minél tovább vagyok szabadságon, annál rosszabb aztán újra munkába állni. 

Tervek szerint januártól már heti 3 órában lesz németem, aztán majd meglátom hogy hogy alakulnak a dolgok. 

...

A decemberi holiday során megszerettem a koreai világot. Véletlenül akadtunk a Netflixen az Extraordinary Attorney Woo című sorozatra, amely világába teljesen beleszerelmesedtem. Nagyon megszerettem a zenei világát is. Annyira az én (kis pink cloudy) világom! 😍❤️

Imádom hallgatni ahogy beszélnék! Szimpatikusak. Cukik, ahogy a beszedük megkezdése előtt megszívják foguk közt a levegőt. 😁 Itthon Márki-Zay Péter beszédeinél figyeltem ezt meg. 😅

A helyes ázsiai fiúk, szereplők is nagyon bejönnek. Tetszik, h nem jellemző rájuk a szőrösség.

Oda vagyok a protokolláris világukért is. 

Kicsit utána is olvastam a koreai kultúrának. Az mondjuk nem szimpi, h van kötelező sorkatonai szolgálat, elég sokat dolgoznak, meg az erősödő anitifeminzmuson is megdöbbentem, meg jobban elmaradottak a melegek jogai terén is, mint gondoltam, s az öngyilkosságok száma is elég magas. Nah meg a köpködési szokásuk?!... 🙄🧐😒


Jan 8 - Vasárnap


Sajnos a végére értünk a Extraordinary Attorney Woo című sorozatnak, amit nagyon sajnálok. Örülök ugyan, hogy lesz folytatás (miután a szépfiú főszereplő KTO (Lee Jun-ho) befejezi a kötelező sorkatonai szolgálatát) de az csak 2024-ben várható. 😒

Pityeregtem is az utolsó részén! Ilyet még egy romantikus film se váltott ki belőlem, de most 33,5 évesen ezt is megéltem! 🥲🥹

Ez a soraozat annyira megfogott és olyan intenzív, erős érzelmeket váltott ki belőlem, hogy nem emlékszek ilyen sorozatra, ami ezt elérte volna nálam. 

Ezen a hétvégén el is mentünk egy koreai étterembe, ahol kipróbáltuk a finom kimbap-ot, ami a főszereplő kedvenc étele, s hát (ettől függetlenül) nálam is felkerült a kedvenc ételek listájára.

Evőpálcikával próbálkoztam ugyan, de első nekifutásra nem sikerült megtnaulnom jól használni. 😅✌️

Ittunk fejenként 1-1 0.35 ml-s, kisüveges koreai Soju (kb 16%-os) alkoholt is, aminek elég visszafogott volt az íze, s leginkább talán a vodkához hasonlít.

Fura volt utánna a délutáni napsütésben mosolygósan beccsicsentve sétálni a belvárosban! 😅 Utoljára huszonéves koromban voltam így. 🙃



Január 22 - Vasárnap;

Mostanában a Run On című sorozatot nézzük. Pontosabban nézem, mert a 3 résznél Gábort elvesztettem.😅 Neki nem jön be annyira. 

Van egy kis török dráma sorozat beütése, ami nekem se tetszik, de nem vészes, s leginkább az epizódok végén, az utolsó 1-2 percben van ez az erős hatás. Meg van 1-2 zene ami kicsit irritál, annyira rájátszik erre a török szappanopera style-ra, de attól még tetszik a sorozat. (Ebbe is helyes a főszereplő srác, s mellékszereplő a ügyvédnős sorozatból a főszereplő srác is. ☺😍) 

Annak a zenei világa is sokkal jobb volt! Mennyi sokat jelent amúgy a filmszene! Jelentősen befolyasolhatja a film/sorozat megítélését úgy, h észre se vesszük. 😊 

Jó viszont látni a koreai sorozatokban az imádott tabletem és telefonom. 😊 ✌️ 😍

Rákattantam a könnyed, csilles hangulatú koreai zenékre is, s mindig ezeket hallgatom. Útközben, melóban ha egyedül vagyok, meg tanulás közben is ez szól csendben a háttérben. ( s persze most blogolás közben is. 😊) 

2 német házi közti szünetben egyszer el is merengtem ezen, h vajon mi fogott meg annyira a koreaiakban?🙄🤔

Egyszerűen biztonságérzetet, nyugalmat ad. Egyfajta menedékként tekintek rájuk. Mármint a koreai sorozatokat és zenékre. 

Tetszik az a világ ami az érzelmekről szól, ahol az embert teszik végre a középpontba, s nem a kibaszott öldöklést, világmentéses amerikai bullshieteket kell nézni, amitől már kurvára herótom van. 

Persze sokaknak ezek meg túl unalmasak és csöpögősek. Lehet. De nincs azzal semmi baj. Lehet mást szeretni. Úgy látszik, h nekem mostanság erre szomjazik a lelkem. 🤷

Amúgy Gábor és a koreaiak eléggé összefonódott bennem. 😅

Szerelem, romantika, biztonság érzet, szeretet, szexi szőrtelen. Imádom a fényesen csillanó csupasz bőrét. Jó mondjuk van egy erős borostálja, amit én Musztafának csúfolok. 🧔

Kíváncsi lennék erre is, h vajon mitől alakulnak ki bennünk ilyen érzelmek, h bizonyos dolgok, mint pl.: a szőrösség/szőrtelenség szeretete, utálata. 

Vagy miért van az az érzés, gondolat bennem, h számomra az a szexi, az a ideál, ha valaki szőrtelen (vagy még a trimmelt is belefér). Olyan szépség ez számomra, mint pl Dávid szobra. Mint amikor "úgy" nézel egy alkotásra, hogy az kellemes, pozitív érzéssel tölt el. 

... 

Gáborral egyik péntek este találkoztunk a Kálvinon s onnan együtt visszasétáltunk melóba, mert bent hagytam a rendelt hétvégi kaja adagom, s olyan hangulatos volt vele sétálni a kiskörút esti fényében, meg mostanában olyan filmszerűnek élem meg vele az együttlétet, h már párszor elgondolkoztam ezen is, h lehet szerelmes vagyok? 😅

Ismét? Lehetnek a szerelemnek ciklusai, erősségei? Mint ahogy egy kapcsolatnak is vannak jó, jobb és kevésbé jobb ciklusai... 

Mostanság minden klappol, szeretjük egymást s ezt éreztetjük is egymással. Jobban is figyelünk egymásra, kölcsönösen. Gyakran kedveskedünk is egymásnak valami kis apróságokkal. Sokat öleljük egymást. (Amit mi 20 másodperces gyógyító öleléssssnek hívunk.) Mondjuk ezek eddig is voltak, de most valahogy mégis jobbnak, erősebbnek érzem. 

S ez olyan jóóóó! 😍💕

Vagy lehet a közös készülődés, várakozás teszi, h új életet kezdünk külföldön? Vagy a koreai sorozatokról ragadt át rám valami, s ezért érzem ezt így erősebben? 🙄 🤔 

Amúgy olyasmi érzés is van bennem, mintha pl a közös esküvőnkre készülnénk... 

Végül is a közös kiköltözés is egyfajta életünk összeboronálása... 

Mind1 is! Így jók az érzések, ahogy vannak! Hálás és boldog vagyok! 

Bárcsak mindenkinek erről szólna, s ilyen békés, boldog, szeretetteljes lenne az élete. 😊 🙏

Jah! Gábor meg egyszer meglepett Kimbap-al. Arra a kajára eléggé rákattantam az Extraordinary Attorney Woo sorozat miatt. Imádom! Annyira finom! 

Nagyon jól esett ez is, hogy ennyire kedves s figyelmes! Igazi ajándék volt! Nagyon örültem neki, s köszönet érte ezúton is! 😊 🙏✌️❤️

Szóval Gábor, a koreai sorozatok, és a zenék jelentik számomra az idegnyugtatást, regenerálódását ebben a nagy hajrá közepette, amivel Bécsbe készülünk. 

Jah! Decemberben heti 2x1 órás németem volt, de mára ez már 4x1re nőtt, s január második felét meghúzzuk egy kicsit a tanárokkal s heti 5x1 óra lesz, de azt nem tervezem hosszú távon. Legalábbis szerintem február végére már ismét visszaállok a heti 3 óra környékére. De majd alakul. Szóval nem sokáig tatott a PS-ezés! Decemberben volt kemény 3 hétig azt csókolom! 💁😅

Nem tudom, h írtam e már korábban, de 2 tanárral tanulok, mert az egyik nem mindig ér rá, s kellett egy másik is, h tudjak haladni. Szeretem mindkettőt, s jó így. 

Szóval meló után hazaérve tusolás, s 5-6ig órám van, 7ig még tanulok, aztán vacsi, s a maradék 1-2 órában Gáborral vagyunk, meg sorozatozunk, aztán így telnek a napjaim. 

Szóval rákapcsoltam a németre, aminek eredményei már meg is vannak. 

Elkészült a német nyelvű önéletrajzom és a motivációs levelem is. 😍❤️👏👏👏🎉🎊🍾✌️🙏💪

Elég sok meló volt azért ezeket összehozni. Először frissíteni a magyar verziót, aztán lefordítani németre, aztán angolra is. Mindezt kétszer, mert kellett 2 önéletrajz és 2 motivációs levél.

Aztán vannak nekem angol interjús kérdezz-felelek-es anyagom is, s azt is lefordítjuk együtt németre, h felkészültebben tudjak majd interjúzni, s aztán haladunk majd a nyelvtannal s az "igazi" tanulással. 😅 

Jó persze az egyik tanárral megy az állandó nyelvtan másikkal meg a fordítás, de így nem az az ütemű a fejlődés, de ha már le lesz minden fordítva akkor merülök majd csak el igazán a német nyelvtan bugyraiban... 🤓🤕😵‍💫☠️

Amúgy az általam először összeeszkábált fordítások ellenőrzésében, s javításában nagyon sokat segített az új barátom, a meseterséges intelligencia a Chat GPT. 🙏🤖

Nah! Lényegében ennyi! 

Csók!

Rion

😘

❤️



(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)








 

2022. november 26., szombat

Az előző részek tartalmából


Október vége;

Annak ellenére, h már átálltunk a téli időszámításra, alig játszok a PS5-el. Pedig ez az időszak nálam a begubózás, magamban való elmélkedés, s az olvasás, játszás időszaka. De most nem az. Most csak a tanulás megy. Nem játszom, mert konkrétan bűntudatom  van, ha a szabadidőmben nem tanulok. 🙄

De legalább Gábor használja, s tud rajta kockulni, s nem hiába lett nagy nehezen 1 éve beszerezve, a chip válság közepén... 😅

A németezésemmel annyira elmegy az idő, mintha egy időkapszula lenne! 😳🙄

Van, hogy leragadok egy posztnál, s hosszú percekig elemzem az ott olvasottakat. Rákeresek szavakra, v egész mondatokat fordítok le. Értetlenkedek a nyelvtanon, és felírogatom a megfejtetlen kérdéseim a jövőbeli német tanárom számára. 😀💁

A telefonom is németre van már állítva, s Fb-n, Inststán, már szinte minden második poszt, és story német. Már ott tartok, h szinte elkerülhetetlen, h ne foglalkozzak a némettel. 

Mondjuk amikor fáradt és nyűgös vagyok, akkor annyira nem örülök neki, h ezek jönnek szembe, de még így is erősebb a kíváncsiságom, s csak megszoktam nézni azokat az oktató mini videókat. De persze van, h annyira nem vagyok jó passzban, h inkább félredobom a telefont/tabletem, eldőlök a kanapén, s inkább élvezem a csendet, és az imádott, hangulatos fényfüzérek nyugodt, tompa világítását. 


Okt 29-30;

Gáborral kimentünk Bécsbe. Nem semmi indulásunk volt! Hajnal 4kor keltünk, hogy 5:30-as busszal már 8:30-ra kint legyünk Bécsbe. 

Már elindultunk, mikor megkérdeztem Gábort, h megvan minden? Telefon, töltő, személyi? 

Mondta h igen, de azért elővette s elkezdett kutatni a tárcájában,  ahol nem találta a személyiét. Vissza szaladt a lakásba, de ott se találta. Mondom akkor hozd a Passportot! Az sincs meg, s az se tudja, h hol lehetnek! 

Olyan pipa voltam, h már majdnem elsírtam magam a dühtől! 

Joh! Menjünk a buszhoz a Népligetbe, hátha nem fogják kérni! Ott kiderült, h a busz késik 2 órát, mert valahonnan Szerbiából jön, s fennakadt a határon. 

Kurva jó! Gábor közbe megvilágosodott, h utoljára a Lurdy gym-ben kérték el a személyiét, (ami a szomszédban van) szo elszaladt érte. Ott is volt. Legalább az meglett, ami aztán kellett is, mert kérte a sofőr, miután végre megjött a busz a 2 órás késéssel... 

Még jó hogy direkt a FlexiBus-t mellett döntöttünk tartván a gyakori MÁV-os késésektől... 🤷😭🤯☠️💩

Szóval kalandosan s késve, de megérkeztünk. 

A város átlagos. Tetszett. Olyan, amire számítottam. Bejártuk a belvárost (I.) és a perem kerületeket. (II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. + XIX.) 

VII. ker ami nagyon tetszett, de úgy vagyunk, h kezdésnek örülünk, ha találunk majd rendes állást s albit, s normálisan megtudunk élni, a nyelvet jól elsajátítani felső szintre, aztán majd meglátjuk hogy hogyan alakulunk tovább 1 év múlva. (1 éves ciklusokban számolunk.)

Sokat mentünk, nagyon elfáradtunk. Feltérképeztem a belvárosban, hogy milyen üzletek vannak, hova lehet majd jelentkezni. Több lehetőség van, mint Pesten. Kérdés, hogy hol tudok majd annyit keresni, ami meg is felel az elvárásaimnak.


Nov 1;

Gáborban szépen zajlanak a változások. (Mint mindenki másban is.) De nála most intenzívebben fokozatra kapcsolt az önmaga keresése témában.

Érdekes belegondolnom, hogy minden közelebbi ismerősömnél feltudom idézni azt a látványos változást, amikor a huszas évei végén, 30as évei elején végbement.

Furcsa, ahogy működünk. Olyan időzített, menetrendszerűen megy mindenkinél ez végbe, mint amikor a gyerekek a serdülő/kamaszkorba érnek.

Persze mindenkinek egyéni menetrend van megírva, de egyszer csak jön a repedés, s megindul (csúnyán fogalmazva) a lélek vedlése. Kinél hosszabb, akár évekig tartó, kinél gyorsabb e folyamat. 

Jópárszor elmerengtem már magamon is, hogy mennyivel vagyok másabb az x évvel ezelőtti Rionhoz képest... 🙄 

Mennyi embert megismertem, mennyi minden történt, s (vajon) még mennyi minden(ki) van még előttünk? 🙄 🤔

Én nagyon hiszek Dr. Michael Newton a lelkünk útja kötetében írt világban. Hiszem, h a lelkünk az előző életből hazatér megpihenni, gyógyulni, tanulni, s ha készen áll, akkor ismét útra kel egy új kalandba, egy új leszületésbe. 

Kíváncsi vagyok arra is, h vajon akikkel eddig összehozott a sors, kinek milyen szerepe, tanítási célja volt az életemben?

Persze nem azt akarom ezzel mondani, h mindenkinek konkrét oka és szerepe van, mert nem így gondolom, de azt h a család, szűk baráti kör, élettársamnak van szerepe az tuti.

Azon is elszoktam gondolkodni, hogy vajon az előző életünkben milyen viszonyunk volt... 🙄 🤔

Ki volt Norbi, az exem, akivel lényegében ezen életünkben (is?🤔) együtt nőttünk fel? Együtt éltük át gyerekkorunk második felét, 18-tól 28 éves korunkig.

(Számomra attól még hogy betölti valaki a 18at még csak biológiailag felnőtt. Hitvilágom szerint lelkileg csak 30+ként válunk éretté/felnőtté.)

Ki lehet(ett) Gábor, aki segített kiélnem magam, kipróbálni mindent, amikre vágytam, aki mellettem megy keresztül a (lelki) változásain, s akivel lehet, hogy együtt kezdjük meg külföldi életünk.

Azért beszélek ennyire feltételes módban, mert semmi sem 100%, még valóban be nem következik, sok bizonytalanság van bennem, körülöttem, a világban, s még bármi bekövetkezhet, változhat addig még pl valóban ki nem költözünk.

Amúgy is szoktam elmélkedni a halálon, de így november elsején, most sikerült még mélyebben elmerülni az élet-halál körforgásán...

Szóval az a terv, hogy május, június, július környékén költözünk, de az is lehet, h már a télen menni kell, vagy épp, hogy ki se megyünk. 😁💁 Ember tervez, Isten végez...


November 13 - Vasárnap:

Egyre gyakraban fordul elő velem az, hogy lesek ki a fejemből. Már kb napi szinten!

Az irodában átalakítási munkálatok folynak, s pár hétig itthonról dolgozok, ahogy most is kellene, de nem megy a koncentrálás. Ülök a szeretett nappaliban, s csak bámulok ki az ablakon, s nézem az aranysznű napsütésben a (még mindig) gyönyörű színekben pompázó fákat.

Lehet hogy az agyam van lezsibbadva, túlterhelve. Vagy az egyre nyilvánvalóbb folyamatos változások, formálódások, konkretizálódások blokkolják le az agyam. Vagy minden (is)...

Az eddig magamban elképzelt, elgondolt világ, lassan kezd megszületni, materializálódni.

Feltettem magamnak a kérdést, h mi a baj, miért vagyok megint így lefagyva, miért van ez a zombi állapot már megint rajtam?

Gyújtottam gyertyát, füstölőt, betettem a medi playlistem, h nah akkor mélyedjünk el magunkba, h mi a fasz van már megint?! Miért laggol a rendszerem?!

Válasz: Félelem.

Félelem a változástól, a bizonytalanságtól. Ülök a kis szeretett, biztonságos, nyugis napsütésben úszó nappalimban, s az a kérdés nyugtalanít, hogy vajon mi lesz velem, hol leszek 1 év múlva ilyenkor?

Félelem és szomorúság, hogy ezt a cosy kis biztonságos komfortzónámat (megint) el kell majd hagyjam.

Okés semmi baj. Ez ilyenkor tök normális, természetes folyamat, h átéli ezeket az ember. Nothing special.

Hogyan és mit tudok azért tenni, h elmúljon ez az érzés? Mi jelentene számomra biztonságot és megnyugvást?

A tudatosság, a dolgok megemésztése, feldolgozása, tervezés, szervezés, tanulás. A tudat, hogy faszán beszélek németül, s nem kell attól tartsak, hogy hogyan fogom megállni a helyem, hol s milyen munkát fogok találni.

Oké. Ezen már dolgozok. Augusztusban újra elkezdtem szépen lazán tanulni, s hónapról, hónapra egyre nagyobb fokozatba kapcsolatam. E hónapban már befejezem a tanfolyamot, amit egyedül a saját tempóban tanultam, s bár folytatnám élő kiscsoportos tanfolyamban náluk tovább, akiktől az eddigi tananyagokat vettem, de náluk sajnos csak februártól lesz szabad hely.
Az szopás!
Addig nem várhatok! 

Kerestem, más tanfolyamokat, tanárrokat, felmértem a terepet, hogy hogyan lehetne még nagyobb fokozatba kapcsolni.
Megfelelő tanfolyamot nem találtam. Mindegyikkel volt valamiféle problémám, ami miatt nem felelt meg.

Elkezdtem magántanárokat keresni, s jelentkezni hozzájuk, de az első 3 tanár tele van, nem tud vállalni! Mondom mi a fasz?! Mindenki németet kezdett el tanulni?!

Aztán a negyedik próbálkozás szerencsére bejött. Tud vállalni. Nov 28-án kezdünk.

Februárban pedig maximális fokozatba kapcsolunk s a heti 1x 60 perc magántanár mellett, jelentkezek majd a kiscsoportos tanfolyamra is, ami heti 2x2 órás lesz.

Kemény, de muszáj maximo-ba tolni, ha májusban már interjúra szeretnék járni Bécsbe, s legkésőbb július folyamán szeretnénk kiköltözni.

Amikor nincs agyam a tanuláshoz, akkor melókat keresgélek, s csekkolom azoknak a márkáknak a karrier oldalát, amiket a bécsi visitünkkor összeírtam. 

Vannak nyitott pozik, jóval több a lehetőség, mint itthon, de sajnos mégsem olyan nagy a választék, mint azt én elképzeltem, s azt látom, h pl: Münchenben több lehetőségem lenne, mint Bécsben, de Gábor nem igazán nyitott Münchenre. :/

Szóval van ilyen téren is szorongás bennem, h vajon majd a nyáron mennyi és milyen pozíciókra lesz majd lehetőségem jelentkezni...

Majd meglátjuk.

Csók!

Rion

😘

❤️


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2022. október 16., vasárnap

Betegség legtöbbször akkor keletkezik, ha nem vagy önmagad

 "Hogyan legyél önmagad?

Betegség legtöbbször akkor keletkezik, ha nem vagy önmagad. A betegség azt jelenti, hogy édes kettesben élsz önmagaddal, de nem egységben. Vannak olyan állapotok, amelyek csak akkor jönnek létre, ha nem vagy önmagad:

• Az irritáció arra figyelmeztet, hogy ideje kiigazítani az életed. Ez a test, az elme és a lélek egyfajta védekező reakciója.

• A stressz annak a jele, hogy valamit meg kell változtatnod, ki kell javítanod. Mintha a tested figyelmeztetést küldene: „Sürgős - vigyázz magadra! Segítségre van szükséged. Kifogytak az akkumulátoraid. Állítsd vissza az erőd! FONTOS - Dolgozz hatékonyabban, és ne többet!” A stressz nem büntetés vagy a gyengeség megnyilvánulása. A stressz információ. Használd őt!

• Üresség- önmagadnak hitt részed változtat meg téged.

• Vágyódás. Bármilyen vágyódás a saját lényeg keresése, ezért a keresés minden formája (vágy, törekvés), mint például a kábítószer-függőség, az alkoholizmus, a falánkság, a szex, a munka, annak a jele, hogy nem a valódi lényegednek megfelelően élsz.

• Félelem és törődés. Akkor merülnek fel, amikor bizonyos konvenciók keretei között élsz, és nem úgy, ahogy kellene.

• Önmagunkat becsapni annyit jelent, mint bűnben élni.

• Bármilyen megosztottság az egész elpusztítása, ezért bűn. Bármely mondat, minden értékelés egyben felosztás is. Valahányszor értékelünk valamit, azt „bűnösnek”, gonosznak, rossznak vagy hamisnak definiáljuk, kiemeljük az egységből – és a betegségek és szenvedések okait is megteremtjük, hogy később legyőzzük azokat.

Gondolj bele, lehet, hogy nem kellene valamit azonnal megtenned?

Mit kell tenned, hogy valóban önmagad légy, hogy érezd az „én”-edet?

Az embernek saját „szellemi mesterévé” kell válnia. Az első lépések ezen az úton:

1. Ismerd fel, hogy igazi önmagad (Felsőbb Éned) valóban létezik, és hogy nem árt önmagadnak lenni! Ismerd fel, elég sok szenvedés származik abból, hogy szerepeket kell játszanod, ahelyett, hogy önmagad lennél!

2. Bizonyítsd be magadnak a személyiséged megváltoztatására való felkészültséget! Mindig kényelmesebb olyannak lenni, amilyet a környezeted elvár, mindig könnyebb a komfortzónán belül maradva várni az igazunk megvalósulását. Emlékezz arra, hogy aki a forráshoz akar eljutni, annak legtöbbször az áramlattal szemben kell úsznia!

3. Szánj időt a céljaidra való rendszeres emlékezésre! Folyamatosan fel kell tenned magadnak a kérdést: „Miért csinálom ezt?”, „Valóban én vagyok ez?”, „Valóban akarom, amit csinálok, és miért akarom?”, „Van kedvem hozzá?” Boldoggá tesz?”, „Tényleg igent mondhatok rá?”. És ami a legfontosabb: „Ez közelebb visz önmagamhoz?”

4. Bátorságra van szükséged mindenben: és ahhoz, hogy eljuss az „Én”-hez, és önmagad legyél –ezáltal megváltoztasd vagy lerombolod a rólad alkotott képet mások szemében, és ne ragaszkodj látszólagos tökéletességedhez– tarts ki a saját utadon!Fontos, hogy megértsd, hogy valójában ez egy lépés a saját igazságod felé, és ne hagyd el az utad (ne add fel önmagad) mások követelményeinek és elvárásainak befolyása alatt! Ugyanakkor fontos a „tünetek nyelvét” az „életkörülmények jelzéseivel” egy szinten figyelembe venni. Egyszóval: folyamatosan fejleszd a bátorságot, hogy többé ne törekedj a „tökéletességre”, maradj teljesen önmagad!

5. Ne próbáld megfosztani magad a vágyaktól, mert a valóságban még mindig vannak vágyak! Meg kell tanulnod, hogy ne akard azonnal elérni a célt, hanem élvezd a hozzá vezető utat!A vágy egyfajta jelző, és csak azt mutatja, hogy valami még hiányzik a boldogságodból! Valld be, hogy még mindig nem fordítasz kellő figyelmet önmagadra, és próbáld meg elvetni azt a vágyat, hogy jónak mutatkozz mások szemében!

6. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt, jóindulatot, szeretetet!Légy nyitott, igazán szeresd az embereket, és tiszta szívből tegyél mindent!

7. Törekedj arra, hogy mindenben türelmes legyél, és ne felejtsd el, ha csak türelmes akarsz lenni, de nem vagy az, akkor még türelmetlenebb leszel! A lét pólusához érve konfliktusba kerülhetsz „éneddel”. Ezért nagyon fontos, hogy törekedj toleránsnak lenni, elfogadni minden embert olyannak, amilyen, és megértést tanúsítani, még akkor is, ha téged nem értenek meg! Abba kell hagynod a szerepjátszást, még ha tökéletes is vagy!Meg kell tanulnod elfogadni a körülötted lévő valóságot olyannak, amilyen, és ha valami nem úgy történik, ahogy azt elvártad, akkor ne ess túlzásokba (és felesleges önigazolásokba)!

Ha ezen az úton haladsz végig, lépésről lépésre, biztonságban érezheted magad, az „én vagyok” tudatában.

Ha a tested ismét üzenetet küld neked a „tünetek nyelvén”, akkor megérted, és tudni fogod, mit kell tenned.

Minden tünet a test azon igénye, hogy az ember önmaga felé forduljon, és megfelelő választ adjon teste az üzenetre.

A tünet eltűnik, ha megtalálod a helyes választ. Meg fogod tanulni, hogy tested valóban jó barátod és tanácsadód, aki a saját nyelvén kér segítséget, hogy téged szolgálhasson."

Késmárki László:A létezés kulcsa A tudatos életvezetés nagy könyve Ankh kiadó 2021.

Késmárki László:A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve Ankh Kiadó 2020.

Az előző részek tartalmából

 


Szeptember 1;

A park, ahová meló után általában beszoktam ülni, az szeptember elseje óta tele van diákokkal, aminek nem annyira örülök, mert megszoktam, h egyrészt nyugis a park, másrészt pedig oda telepedek le, ahová csak akarok, most meg 2 kört is kellett menjek bicajjal, mire találtam egy megfelelő területet, ahol legalább 5 méteres körzetben nincs a közelemben senki. 😅🙄

De am ez nem negatívum, csak eléggé meglepett, hogy mennyire érezhető, hogy megkezdődött a suli szezon. 

A negatívum inkább az, hogy sajnos már itt is fel-felbukkannak rossz, proli arcok. 

... 

Úgy érzem, h megváltozott a hangulat a világomban. 

Én is megváltoztam.  Teljesen rákattantam a németre. Ha van elég agyam, s energiám hozzá, akkor azt tanulom szabadidőmben. Ha nincs, akkor meg a berlini utat tervezem, vagy informálódom Bécs, Berlin, után. 2023 Nyarán fogunk majd menni pár napra az említett 2 városba, felmérni a terepet, hogy melyik tetszik jobban. Melyik városra fókuszálva kezdjük meg a jövőnk tervezését, de jelenleg Bécs felé billen inkább a mérleg. 

(Tudom sokak szerint Bécs unalmas, de mi nem partizni, meg dajdajozni megyünk ki, hanem új életet próbálnánk kezdeni, s amúgy se fontosak egyikünk számára se a szórakozási szempontok, mert nem vagyunk parti arcok. Huszonévesen mentem eleget, de már úgy érzem kinőttem ebből. Évente 1-2 bulikra bőven elég már.) 

Annyiból is megváltoztam, h megint egyre többször bukkan bennem felszínre azok az érzések, amik 2016ban gyötörtek. 

Ez a besokallós érzés, hogy megfulladok az itthoni hangulattól, légkörtől, s egyre több rosszarcút látok az utcán, s ráadásul akkora proli, h csak szörnyülködök magamban, h hogy néz ki, hogy beszél, milyen a metakommunikációja. Ordít róluk milyen alacsony IQ-s emberek. S már sajnos a belváros is tele van ilyen zombikkal!

Anno azt hittem, h a Maunika show-ban ezek fizetett megjátszott, hülye emberek, s csak a tv-ben van ilyen, de nem. Ez sajnos a kőkemény valóság, s már Budapestet és a belvárost is ellepték ezek a Csipkés Zoltánok, Vámpír Ágik, Erzsikék és társaik. És sajnos már kurvára nem vicces így... 🙄 😒 😔 

Sokáig Budapest és a belváros volt az én menedékem a minden szempontból rothadó ország elől, de így, hogy már ide is beszivárogtak a proli zombik, így már annyira nem kóser. 

Tisztában vagyok vele, hogy ilyenek vannak mindenhol, csak nem mindegy, hogy milyen arányban! 

Mert eddig Pesten meg megvoltak azok a városrészek, ahol tudtad, h a környék tele van az ilyen semmirekellőkkel, aztán csak legyintettél, h jóu van! Blaha, Nyugati, KÖKI, Keleti, Déli, Batthyány tér, s hasonlók, de most már tényleg mindenhol is ott vannak, ahol korábban egyáltalán nem volt jellemző a jelenlétük. S nem csak 1-2 fő, hanem csoportosan! 

+ Az se mindegy, h milyen a közhangulat, hogyan gondolkodnak az emberek... 🙄 Annyira negatív, s beteges, hogy már konkrétan a levegőben is érezni a mérget. Főleg az érezheti, értheti ezt, aki utazgat külföldre, s mikor visszaérünk az országba lehet ezt érezni. 

Szóval eddig a "burok" taktikám bevállt, de úgy érzem, h már repedezik ez a védelem, s egyre jobban szivárognak be ezek az említett negatívumok még úgy is, h nem keresem őket, sőt!

 Törekszem nem foglalkozni velük, de hát, ha már a belvárosban is az utcán jönnek, mennek körülöttem az ilyenek, azt sajnos ha nem akarom is hallom, látom a sugárzó értelmét, ami árad belőlük. 

A politikából teljesen kivontam magam. A választási eredmények után azt mondom, hogy kell a nyomor az országnak! Nem sajnálok már senkit és semmit, s felébreszteni se akarom. A büszke nagymagyarkodásból mit sem tanult e nemzet Trianonkor. Nem tanul most se.

Nem kérek e betegségből. A legtöbb politikust is kikövettem. 

Kari Geri még maradt. Amíg még marad az is... 🙄 

Szóval köszöntem mindazoknak akik, az elmúlt 12 évben mellettem voltak azon a rengeteg tüntetésen, amin részt vettem, de részemről ennyi volt. Nem kívánok már tovább ebbe részt venni. 

A diákoknak és tanároknak sok sikert kívánok. Legyenek eredmenyesebbek, mint az elmúlt évtized tüntetései. 

Csá politika!👋

... 

Októberben voltam vidéken anyumnál, s mivel nagyon jó idő volt, így elmentünk kirándulni a hegyekbe, ami nagyon jó volt! Annyira kellett már ez a kikapcsolódás! Amennyire jólesett, annyira el is fáradtam. 

Ilyen szép napos, csendes, nyugodt nap végén mindig rossz elhagyni a falut. 

Van bennem ilyen téren is kettősség. Egyrészt ugye ismét a külföldre költözés irányába kacsingatok, másrészt meg maradnék itthon, s vidékre költöznek távol, a sok bunkó, proli, cigány, politikától, amitől már kezdek besokallni. 

Eladni a jelenlegit, s a falu határában az erdő szélén egy kb 70nm2-es A frame house-t, vagy konténer lakást felépítettni, venni egy kocsit s onnan járni fel Pestre. Egyszerűen annyira hiányzik az a csend, béke és nyugalom amit ott átélek!

Ugyanakkor nem reális. Egyrészt szeretem a lakásom, s jelenleg nem érzem, h képes lennék megvállni tőle. Másrészt drága a benzin, nem érné meg napi 75 km-t oda, meg 75-öt vissza kocsikázni. Nem tudnék ott házhoz rendelni se, holott én már alig járok üzletbe, mert totál rászoktam s megszerettem az online bevásárlást, s nem szeretek már üzletekbe járkálni. 

Legjobb megoldás a hétvégi ház lenne, de ahhoz meg elég pénz nincs, h telket vegyek, s olcsóbb kivitelű, 4 évszakos, önfenntartó házat húzzak fel. 😅😒

A kibaszott lottón pedig még mindig nem nyertem, pedig rajta vagyok az ügyön. 🙄💁😀✌️

... 

Októberben kissé felperegtek az események melóban.

Szeptemberben én éreztem már a változást, hogy valami lesz. Visszaemlékezvén az elmúlt kb 3 évemre is, szinte mindig megéreztem, hogy valami változás fog történni. Csak még olyan kis tapasztalatlan vagyok ezeknek a kezelésében, komolyan vételében.

 Ilyenkor lassú vagyok, gyakran lefagyok, s azon kapom magam, hogy csak nézek ki a fejemből. Olyasmi állapot ez, mint amikor valami sokkoló hír ér, s aztán napokon keresztül olyan "üres" vagy.

S észleltem magamon ezt a pár napig fenálló változást, de nem tudok vele mit kezdeni, nem tudom hova tenni, nem veszem komolyan, s úgy vagyok vele, h majd elmúlik. Szeptemberben több napig fenállt ez az állapot nálam, még végül leültem meditálni, hogy akkor nézzünk szembe ezzel a már kissé félelmet keltő köddel. Ezzel a "szellemmel", ami rám telepedett.

Akkor, szeptemberben le is jegyzeteltem ide is, (fentebb olvasható) hogy mire mentem ezzel a medivel, miket érzek. (Hisz nálam ez a blogolás is egyfajta meditáció, terápia, ahol összegezhetem, s kiírhatom magamból az érzéseket.)

Szóval nagyjából oké is volt a "diagnózis", de nem volt teljes.

A bennem lezajló (át)változásokat, folyamatokat szépen felismertem, tudomásul vettem, de a munkahelyi változásokat is csak az én lelki állapotomnak tudtam be, s nem ismertem fel, hogy más is van még itt ezen kívül. 

Pedig láttam a jeleket, de mégse foglalkoztam velük, azokat is csak a szőnyeg alá söpörtem, s így nem állt össze a (teljes) kép.

Szóval melóban is változások vannak, nem csak bennem.

A tulaj a raktárat kiköltözteti Biatorbágyra, aminek nem örülök, mert kifejezetten szerettem ezt a hybrid munkaköröm, hogy szellemi és könnyű fizikai munkát is csinálok, viszont így az utóbbi kiesik. 

Az elmúlt 3 évben megtanultam, h a full office meló annyira nem jó nekem, mert enerválttá tesz, s jó volt, hogy mikor beállt az agyhalál és a zombi állapot, akkor fekeltem a gép elől, s mentem pakolászni, tenni-venni a rakiba, ahol mindig volt mit csinálni.

De így már csak a full office, fordítós, szövegírós, marketinges, számlázós, ügyfél-kapsolattartós szerepem marad meg... Kérdés, hogy meddig... 

Amint említettem, szeptemberben láttam, érzékeltem én a tulajon is, h megváltozott, "zsizsis" lett. Kapkodott, s hol ezen agyalt, hol azon, h mit hogy kellene csinálni. 

Mivel már pár (3) üzlet bezárását is megéltem, így utólag már tudom, hogy ez is jócskán hozzájárult nálam az "üres" lelki állapot kialakulásához. (Azon felül, ami alapból zajlott/zajlik bennem.) 

Szóval beszélgettünk s mondta h átalakítja az irodát. Pontosabban (részben) visszaalakítja fodrászattá, mert hogy korábban ez egy menő loft stílusú fodrászata volt a tulajnak. 

Egyrészt azért, mert akkor újfajta oktatasokat is lehet majd itt tartani, másrészt meg (s ezt már elég nehézkesen bögte ki) ha úgy alakul a világ gazdasági, politikai helyzete, hogy beüt a krach, akkor ismét fodrászat lesz, mert ha másból nem, abból biztosan meglehet élni... 

Meg hogy örül, h nem csak ez az egy cége van, mert különben bajban lenne a jelenlegi dollár árfolyam és az infláció miatt. 

Nah bumm! Okeeee! Viel Dank! 🙏💁

S gondolom érezte ő is, h beállt a  légkörbe a fagyhalál, s elkezdett mentegetőzni, h persze ez csak a nagyon vészesetes forgatókönyv, s alap esetben nem ezzel kell számolni, s hogy megy az üzlet, csak több, biztosabb lábon akar állni. 

Mindez tegnap történt. (Okt 14 - péntek) Aznap eléggé üres voltam. Meló után kiültem a szeretett parkomba a csókos vénasszonyok nyarás napsütésbe, s átadtam magam az érzéseimnek. Mondtam had menjen! 

El is kezdtek csapongani a gondolataim ezerrel. Volt másfél évnyi szép, nyugodalmas életem, s már megint jön az a kibaszott változás, ami soha nem hagy nyugalmat! Másról sem szól ez a kurva élet, mint az állandó változásról! 

Egyrészt tudom, h ez egy szükséges jó, ami által tanul, fejlődik az ember. S tudom h kifejezetten rossz lenne, ha ez nem így történne. 

De másrészt meg annyira fásultnak, fáradtnak tudom ilyenkor érezni magam, h még jobban vágyom ilyenkor elvonulni a világ elől egy erdő széli kis házikóba, ahol az ajtó előtt megállnék, megfordulnék bemutatnák egy nagyot a világnak, s azt mondanám, h szopjatok le mind! Majd belépnék a kis menedékembe, bebasznám magam mögött az ajtót, s kizarnám ezt a sok szart, ami ebbe a világba megy! 

El nem tudom mondani, hogy mennyire fárasztónak tudom érezni néha az itteni létet! Van, h a testem is annyira nehéznek, sűrűnek érzem, hogy legszivesebben ledobnám magamról ezt a nehéz páncélt, s elrepülnék egy tiszta, csendes érintetlen természetbe, ahol gyógyíthatnám magam a csenddel és nyugalommal és a gyönyörű, zöldellő, lüktető táj látványával. 

Meditációban csinálok ilyet is, s aznap balancba is kerül a lelki világom, de másnap a sok proli el is szívja. 

Rám férne egy hosszabb elvonulás... 🙄 💁

Amúgy mostanság, amikor nincs kedvem/energiám a némethez, akkor relaxképp a Red Dead 2 online játékkal játszom, ami gyógyítóan hat lelkemnek. Ennek a játéknak a gyönyörű természeti világába menekülök, s van, hogy csak kiállok egy szép helyre, s hallgatom a természetet, s nézem a gyönyörű napszakok változását. Imádom! 

Vannak ilyen relax videók is Youtube-on, amiket napi szinten hallgatok is, annyira jólesik. Ezen bejegyzésem is egy ilyennel indul. 😊 ❤️

... 

Jah! S aznap végén még rám írt Bátyám, h elmondta a nyolcadikos fiának, h meleg vagyok... 

Ő mondta el apámnak is. Máskor meg azzal szokott jönni, h ez az ember magánügye... 

Ugyanakkor tudom azt is h segítő, s nem ártó szándékkal csinálja ezt, csak szerintem nem jól csinálja, mert ez az én dolgom lenne, s nem az övé... 

Szóval a tegnapi gondolatcunamik után arra jutottam a nap végére, hogy intenzíven rá kell feküdnöm a németre. Eddig az volt a terv, hogy a nyárra elérjem a B2-es (középhaladó) szintet, de tegnap fújtam egy általános riadót s én is elrendeltem magamnál mozgósítást, (🤣😅) melynek az lett az eredménye, h november folyamán befejezem a jelenlegi önszorgalmon alapuló, bármikor visszanézhető online tanfolyamot, ami egy B1-es (kezdő közép) szintnek felel meg, s decemberben vagy januárban, ahogy indítanak majd tanfolyamot, jelentkezek egy 8 hetes heti 2x2 órás kiscsoportos (3-6 fős) intenzív német tanfolyamra, ahol a nyelvtan mellett végre a beszédet is gyakorolhatom, mert jelenleg sajnos nincs rá módom. A tanfolyamra előjegyzés van, s ha összegyűlt az elegendő létszámú és azonos tudású jelentkező, akkor indítják. 

Így reményeim szerint 2023 augusztusa helyett, egy negyed évvel előbb, már márciusra meglesz a B2-es középszintű német nyelvtudásom. 

Idén nem tartok attól, h bedobja a tulaj a törölközőt. Jelen állás szerint a január, február a kérdéses időszak inkább. Minden azon múlik, hogy hogyan alakul a gazdasági helyzet itthon. 

Egyeztettem Gáborral is, s a 2023 második negyedévre tervezett bécsi utazást előbbre hozzuk, s lehet hogy október utolsó, v november első hétvégéjén kimegyünk pár napra feltérképezni a várost. 

Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy Gábor velem van, s a sok kalandozással, végül úgy alakultak a dolgaink ahogy. ❤️🙏❤️🧑‍🤝‍🧑

Szeptember végén voltunk is kint Normafán megünnepelni az évfordulónk. Mindig ott szoktuk. Immáron 3 éve. 😊 Hogy repül az idő?! 🙆🙈❤️

Ba.d meeeeeg! 😅 

Nah! 

Csók! 😘 

Rion

❤️ 


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)