Könyvajánló

A Csodaidők egy tetralógia, azaz négy részes regény, amelynek eddig három része jelent meg, első kötete Az ogfák vöröse 2006-ban, a második, a Kiszakadtak 2008-ban, a harmadik, az Árulás pedig 2009-ben. (A harmadik kötet megjelenésének kalandos körülményeiről az RPG.hu-n és az Index Könyvesblogján lehet részletesebben olvasni - valamint az oldalon az elmúlt három-négy hónap híreit is végig lehet szemezgetni.)
 
A történet a jövőben játszódik, az első kötet cselekménye 3920-ban kezdődik. Ebből következően a regény alapbesorolása sci-fi is lehet, a cselekmény ismeretében azonban a családregény vagy a társadalomrajz találóbb megjelölésnek bizonyul... (A Csodaidők teljes első részének ismertetése elolvasható a Wikipédián. Vigyázat, spoilerveszély!)
 
A könyv mindhárom kötetéből részlet olvasható: itt, itt és itt.
Néhány vélemény a könyvről (teljes kritikákat itt lehet olvasni, ajánlókat pedig itt)
"Mindenkit, aki valami különlegesre, másra, tartalmasra vágyik, csakis arra tudok biztatni, hogy vegye meg és olvassa el ezt a könyvet. Mert igazi remekmű, és ha van egy csepp igazság, néhány éven belül a képzelet irodalmának legjobb magyar alkotásai között fogják számon tartani. Ahogy én meg még jó páran már most is." (Uzseka Norbert - ekultura.hu)

"Mégis, bármennyire izgalmas is ez a kitalált jövő, egy új nyelvvel, vallással (és hozzátartozó könyvvel, szertartásokkal), technikával, a Csodaidők ereje az emberek ábrázolásában rejlik. A pókháló finomságú szövedékében az érzelmekkel nagyon is telített kapcsolatoknak, amelyek lassan körbefonják és összefűzik a szereplőket. A végzetes félreértésekben és hazugságokban. A boldogság elvesztésében és óvatos keresésében, a reményben. Abban, ahogy a szemünk láttára születik meg a szereplőkben a kétség, a fájdalom, a szeretet. Abban, hogy ezt mi is át tudjuk érezni, még akkor is ha, a fejezetek szemléletváltása révén mi, olvasók többet tudunk a szereplőknél." (Róbert Katalin - Index Könyvesblog)

"Miközben sci-fit olvasunk, nem az űrhajók, a technika csodái a fő téma, hanem az emberi közösségek létformái, a hagyományok tisztelete vagy épp a lázadás ezek ellen. Az, hogy hogyan működhet jól egy család, hogy kinek milyen felelőssége van egy kisebb vagy nagyobb közösség működésében. Mindezt több szereplő szemszögéből ismerjük meg, kalandok, izgalmak során, helyenként krimiszerű feszültség mellett." (Dr. Gombos Péter gyermekirodalom-kutató - Family Magazin)


"A Csodaidők remek könyv, egy nagyon érett és empatikus szerző tolmácsolásában. (...) A konflikusok megmaradnak emberi léptékűnek, még akkor is, amikor a nagyhatalmi politika rátelepszik a főhősök életére. Nem válnak szuperhíróvá, hogy egyedül oldják meg a világméretű problémákat, indíttatásuk nagyon is a saját élettörténetükből ered, és az elért hatás sem fordít a történelem kerekén: egyszerű adalék marad a hírfolyamban, amely legfeljebb befolyásolja mások későbbi szerepvállalását. Nekem ez a vetület tetszett legjobban: az első kétszáz oldal után kezdtem igazán élvezni a könyvet, amikor a politika - raádásul nem valami kétdimenziós leosztással - keményen megjelent a háttérben. A kétdimenziósság másban sem jellemző a regényre: az egyes társadalmi berendezkedések, politikai célok jó és rossz odala egyaránt kiviláglik, ráadásul mindez nem valami egyetemes vezérlő ideaként jelenik meg, hanem a szereplők előítéleteinek, személyes sorsának megfelelően látjuk például bigottnak vagy a családi összetartozás idilli fészkének a Kavent. Az olvasóra hárul, hogy akar-e bármelyik vélemény mellé állni." (László Zoltán író)