Végre kialudtam ma magam. Különösebben nem történt ma velem semmi. Mondhatni szokásos. Állásokra jelentkeztem. Elmentem ahhoz céghez, ahol tavaly dolgoztam, s örömmel láttak, de átalakítás van náluk, s most nincs meló, de azért elkérték önéletrajzom.
Délutánom magányosan telt, ezért nem is siettem haza. Mivel tavalyi cégem a Belgrád rakparton van, ezért kiültem egy kicsit oda. A szokásos helyemre.
Az egyik belvárosi Match áruházban pedig elkértem a panaszkönyvet, mert hatalmas sorok voltak a pénztárnál, Rion Úrfi meg szépen felpanaszolta őket.
Akkor megtaláltam az elveszettnek hitt legkedvesebb ezüst pecsét gyűrűm. Már 1 hónapja, h leesett az ujjamról, s hiába kerestem a lakásban – mert tudtam, h itt hagytam el – nem találtam. Aztán valamelyik este megálmodtam, h benézek az ágyam alá, s ott lesz. Hát ma néztem az ágyamon szétdobált holmikat, s letévedt a szemem, mikor is eszembe jutott az állom. A leg furább az egészben, h mikor lenéztem, pont a gyűrűre néztem, s egyből ott volt a szemem előtt, még csak szét se kellett néznem. Mikkor kihúztam az ágy alól, megmostam, s felhúztam újra az ujjamra, elkezdtem sírni. Örömömben sírtam. Nem sokat csak kb 1 percet, ha picsogtam. De jó volt. :) Nagyon szeretem ezt a gyűrűt.
Dáviddal délután megindultunk a belvárosba. Vettünk sört, s kiültünk a szokásos kedvenc helyemre sörözni. Aztán észrevettük, h van egy szabad komp, amiről a hajókra szoktak felszállni, s fogtuk magunk, s rámentünk, leültünk ott. Először furi volt, ahogy imbolygott, de aztán már észre sem vettük. Később meg jöttek a turisták is. :)
Tegnap este nem tudtam feltenni a blog bejegyzésem, mert nem volt net az albiban! Gondolhatjátok! –.-‘ Titta ideg voltam! Lényegében ennyi! Holnap este jelentkezem!
Csók!
Rion ;)
(K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése