Idézet mára:
Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.
Megint abba a hibába estem, h mikor jönnek a gondolatok, h miről írhatnék a blogomba, s ide jutok, h írjak, elfelejtem, h mit akartam. :/
De kezdem akkor úgy, ahogy szoktam. Kronologikus sorrendben. :)
Szo! Nem szeretek már annyira Kertvárosban lenni! Jó kikapcsolódni, pihizni, meg annyit enni, amennyi csak belém fér, de már a barátokkal sem érzem olyan jól magam.
Konkrétan csalódást okoztak nekem tegnap. Már 2 hete megbeszéltük, h most szombaton elmegyünk a szokásos retrós – mulatós buliba offolni. Erre Anett unokatesm nem volt otthon, Huginál lent volt a pasija, s nem volt kedvük bulizni menni, így egy kerti partis nyársalós, iszogatós estben maradtunk. Mondom oké. Átmentem egy üveg borral, meg vittem kaját. Tüzet alig tudtunk gyújtani, mert senki sem ért hozzá, s csak kb 20 perces szenvedés után tudtunk valamit, valahogy elérni.
Inni nem akartak, csak ettek, s beszélgetni se úgy beszélgettünk, ahogy kettesben szoktunk Hugival. Valszeg fáradt volt, meg közrejátszott az is, h ott volt a barátja. Mind1. Nem éreztem jól magam. Folyton arra gondoltam, h bezzeg szerdán Dáviddal milyen jól éreztük magunk, mikor megittunk ketten tisztán egy üveg bort a gödörnél, ezek meg egy pohárral nem tudnak meginni velem!
Most nem volt olyan jó otthon. El is jöttem előbb, mert nem volt kedvem már otthon tartózkodni.
17-kor Manci várt rám a Keletiben. Eljöttünk hozzánk, aztán est kimentünk a városba.
Holnap reggel 9-re mek melózni. Várom. Pénteken majd beszélni akarok a főnöknőmmel, h szeptembertől, had lehessek állandó eladó a férfi osztályon heti 40 órában, mert most ugye csak 20 órában melózok.
Lenne még miről írnom, de most ennyire futja. Holnap este jelentkezem.
Csók!
Rion ;)
(K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése