Idézet mára:
A szomorú igazság az, h közel sem ismerjük olyan jól barátainkat és szomszédjainkat, mint ahogy gondoljuk.
Itthon minden okés volt, egészen az indulásomig. Akkor ugyanis anyumra megint rájött a hülyesége. Elkezdett megint faggatózni, h hová költöznék, kihez, kivel, mikor, hol a lakás, hová valósi a főbérlő stb hülyeségek!
Kajakra felhúzott, s leteremtettem, h én nem érek rá ilyen hülye kérdésekkel foglalkozni, s nem s ültem le senkivel, h ezeket megkérdezzem bárkitől is, mert nagyívben leszarom!
Engem csak az érdekel, h legyen egy jó lakás, normális lakótárssal s kész! A többi marhára de nem érdekel. Én nem vagyok se KGB-s ügynök, s egy vényasszony, aki ilyen hülyeségekre keresse a választ!
Am meg egész nap tök jó volt minden. Helyesebben azalatt a néhány óra alatt még ébren voltam. 10 után hazaértem. Szakadt az eső. Esernyő sehol, szo tiszta nyirkos voltam, mire hazaértem.
Délelőtt 11-ig aludtam, beszélgettem az ősökkel, bementem az öregekhez is, s meglepő módon pénzt is kaptam, ami el is megy ma szépen a BKV bérletre.
Délután lefeküdtem aludni, mert fáradt is voltam, meg szarul is, s élni nem volt kedvem, mert szakítás közeli állapotba kerültünk Mancival, amiről még nem szeretnék írni semmit, mert… … mert nem és kész!
Írni sincs sok kedvem, szo mára lényegében ennyi!
Csók!
Rion
(K)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése