Idézet mára:
A kezdet hordozza az ígéretet,
De az elmúlás mondja az ítéletet.
Főnixként hamvadból ébredhet fel,
De újjászületned a belsődben kell.
Bezony! 
1 éve, h megszületett Rion.
Furi. Mármint visszaemlékezni. Nem olvasok vissza, de az emlékek mégis jönnek, h miről írtam, miket éltem meg, kiket ismertem meg, mikbe bele nem vágtam…
Tényleg csak mosolyogok. 
Most érzem igazán csak azt, h szeretek élni. Szeretem az életem. S jó melegnek lenni. MÁS! …Más… … hmmm… nem ez a jó szó rá… … inkább… EGYEDI!
Valójában minden ember élete egyedi, de a miénk egy pepett akkor is egy egyediBB! 
;) 
Szo most visszagondolván tudom azt is, h sokszor csak a rosszat látom, de így visszanézve az egészet látom azt, h valójában jó volt.
Sikerült végül is elérnem – bár nem tudom, hogy – h a google-ba beírva nevem, első helyen adja ki blogom. Napi átlag 110 körüli az egyedi látogatóim, olvasóim száma, de voltak olyan napok is, mikor sikerült már a 160 látogatót is elérnem anno.
Igaz, akkor izgis, aktív életet éltem, s nem olyan “öreges” sablonos napokat mint most… :/
Valójában immáron 11 éve írok naplót. Általános iskola 5 osztály. A kezdet. S most? Itten tartok! Hiába! Fejlődünk! Változik a világ. Igen. Változik a világ, s változom én is.
Sokszor megfordul a fejemben, h visszaolvasok, v elkezdem az elejéről olvasni, de még soha nem tettem meg egyiket sem. Az elejéről elkezdeni olvasni, egészen máig, ahhoz nem tudom hány napra lenne szükség. Igaz. Anno havonta írogattam. Aztán hetente, majd naponta. Konkrétan azt se tudom, h hány füzet van egymáson eltéve otthona a szekrényemben de jó pár darabot írtam már tele az biztos.
…Hmmm… Majd egyszer talán valamikor elolvasom.
Megfordult a fejemben, h az évfordulóra új design kéne a blognak, de én egyrészt nem értek ilyenekhez, másrészt nem tudok kit megbízni a készítésével, harmadrészt pedig egyelőre most még jó van ez is nekem. Az enyém. Tetszik, s nyugtató a színe, na meg a pasik is tetszenek! 
Meg maga a blog is nyugtató hatású. Mármint írni. Jó ellenszer, ha egyedül vagy, ha boldogtalan, ha mérges, ideges ill. boldog vagy. Szo jó mindenhogy, mindenre, mindenhol, s mindenkor.
Többször is megfordult már a fejemben, h abbahagyom, szüneteltetem, de nem. Kell! Szükségem van rá és kész! Meg már napi rutinná is vált.
..
Sokszor, s sokan változtatták, formálták már volna át, de nem engedtem. Ez én vagyok. Arról, s oly mértékben írok, ahogy az éppen jön belőlem, s ahogy jólesik. Sose tervezem el, h na miről fogok írni?! Leülök, lepörög előttem a napi esemény, s go. Elkezdem, s egyszer csak végére érek.
De szerintem ezt érzitek is, ha rendszeresen olvastok. Na! Jut eszembe! Itt a hátránya annak, h nem olvasom vissza magam! Nem látom így meg a hibáim! De mind1! Ez is én vagyok! Hibástól mindenestől!
Haj-jaj! Szo ez van Drágáim!
No! Menek alukálni! A mai regélnivalót pedig majd megírom holnap este, v vasárnap.
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése