Kalandos utazás

 

Idézet mára:

Néha a társ talál ránk és bármennyire próbáljuk eltaszítani, addig harcol értünk, amíg rá nem jövünk, mennyire szükségünk van rá.

Dexter c. film

 

Ma nagyon szép napsütéses napunk volt. Az embernek 1 fokkal jobb a hangulata ilyen időben.

Délután megindultam Pestre, mert bekellett menni a céges dokihoz, aki kijött hozzánk. Jó volt ez a kis kiruccanás pestre, mert felvittem pár csomagomat előre, s ennyivel kevesebbet kell majd magammal cipelnem holnap délután, mikor is rendesen 1 hétrevaló cuccal cipekedek majd vissza fel.

Szo a vonton sajnos most csak fülkés kocsik voltak, miket nagyon nem szeretek. Beült hozzám egy idős bácsi, aki nagyon erős Negro cukorgát szopogathatott, mert éreztem az illatát. Megkívántam én is, mert szeressük, de már idejét sem tudom, h mikor szopogathattam olyat. :D

Szo az öreg leszopogatta a Negro-s cukorkáját, s egy laza mozdulattal leöblögette házi pálesszel. Hát na bumm! Szó szerint. A csukott fülkében úgy beszédültem, mintha Rusht szívtam volna! Húúú! Kegyetlen volt! Felpergett tőle a szívem, s olyan hőség öntött el, h mondom ilyen nincs! Sohasem bírtam jól a házi páleszt. Emlékszem, h anno a vidéki kerti partikon is, mikor előkerültek a bulik csúcspontján, mindig attól hánytam, s az vágott el a való világtól. :)

Szo ott tartottam, h rendesen beszédültem a pálesz szagától, s mikor úgy éreztem, h kezdek kijönni belőle, akkor mertem csak felállni s lehúzni az ablakot, h egy peppet friss levegőhöz jussak.

Pár perc után már minden rendben volt. Az öreggel is. Be is aludt. Meg is örült a fejem, h legalább addig se iszik! :D

Felérvén Pestre elugrottam az albiba. Lepakoltam, átöltöztem, elkészülődtem, s elindultam a belvárosba.

A kis földalattira felszálltam a Mexikói úton, s egészen az Oktogonig szinte folyamatosan nézett egy fiatal helyes srác, ki átellenben ült velem szemben. Szemezgettem vele, de Ő mindig oly kitartóan nézett szépen, h végül mindig elkaptam róla a szemem. Olyan zavarban voltam kajakra, mintha meztelenül ültem volna a földalattin. Meg folyton harapdáltam belülről a szám, h ne mosolyogjak már, mert én meg olyan vagyok, h mindig mosolygom, ha valaki ennyire néz, mert funny, h így megnéznek.

Nem volt ismerő a srác, s persze gyorsan csekkoltam is magam az ablakban, h minden okés- e rajtam, v miért néz annyira?... Aztán ő is ott szállt le az Oktogonnál. Paráztam egy peppet, h mi lesz, ha megszólít, de nem került erre sor. Nem lepődtem meg, mert szinte sohasem mer senki megszólítani így nyíltan a másikat. Én meg olyan vagyok, h akkor sem kezdeményeznék ha egyértelmű a másik félnél h bejövök neki, mert én a a típus vagyok, aki felé nyitni kell, mert ha arra várnak h én nyissak, akkor halott ügy az egész.

Emlékszem, h anno a nyáron is, mikor Dáviddal elmentünk a Romkertbe, s jöttek utánunk a klubtagok. Volt szemezés az egyik sráccal, de azzal se lett semmi. Pedig a srác haverja is odajött, mint kerítő, h mi a helyzet? :) Nem akarok végre már lépni? Én meg mondtam h nem, mert soha nem léptem senki felé. Nem is menne. Azt se tudom mit mondtam volna, v mit kellett volna csinálni, h mi ilyenkor a szokás... Szo abból sem lett semmi, pedig helyes srác volt.

No mind1. Előbb utóbb biztos megkell majd tanulnom vadászni, de egyelőre jó nekem - na meg könnyebb is - az "áldozat" szerep.

Az exemmel sem jöttünk volna össze, ha nem ír rám anno. Én csak lovat - s egyben egy lehetőséget - adtam alá egy footpinttel, s végül ő írt rám, s jöttünk össze teljesen váratlanul.

Szo csak a kezdő lépés ami nehéz. A többi jön magától. :)

No! "Továább?!"

Szo a földalattis story után találkoztam az egyik H&M-es diák kollégával. Sétáltunk egyet, beszélgettünk, aztán a Westendben szétváltunk. 10 percre szaladok be az üzletünkbe s kivel találkozom össze???

A volt egri fősulis tanárommal s egyben volt konzulensemmel Dear Viszlayval! :) Jó volt látni. Mondtam is neki, h örülök, h látom s ami még megdöbbentőbb, h kajakra is így éreztem! :D Há Móuni! Hát neharagudjááá! XD

Hát mondom ilyen nincs! Semmit sem változott. Sem a beszéde sem a stílusa. Full Ő volt, mint régen. Viszont ami még mindig nem tetszett, h továbbra is magázott. Hát tsssz! -.-"

Jó volt látni a többieket is. Jó volt az üzletben lenni, s úgy tökre feldobódtam. Hiányoznak. Mondtam a menedzserekenk is, kik jól kinevettek, h miket efecsengek, de tényleg nem sok kedvem van szabadságra menni. Jó elsősorban magánjellegű problémák, okok miatt nem akarok szabadságra menni, de majd megoldom valahogy. Eldöntöttem, h az 1 hét jövő hetes szabi felét pesten töltöm el, s talizok mindenkivel, kit eddig lekellett mondanom. Tervezem, h elmegyek majd Egerbe is, de azon sok minden múlik, s addig még sok víz lefolyik a Dunán...

Aztán mikor kijöttem az üzletből taliztam az egyik westendben dolgozó sráccal. Beültünk a starbucks-ba. Meghívott egy nemtomire s beszélgettünk egy jót. Kellemes volt. Mind a társaság, mind a környezet. Titta amerika! Olyan New Yorki feelingje van. Nem néztem, de olyan Jóbarátok-os kávézósos feelingje volt. Pletyiztünk kb fél max 1 órát, s megindultam haza. Mármint vidékre haza.

A vonaton pedig szintén átlósan szemben egy lány ült le velem, aki többször is feltűnően megnézett. Jó! Szép lány volt, szó se róla, s fele annyira sem nézett, mint a srác a földalattin, de ilyenkor olyan jó lenne tudni, h vajon mit gondolnak, mi jár a fejükben, miért néznek? Csúnya, szép, feltűnő, érdekes, furi, taszító, v bejövős vagyok neki, v mi?

No mind1. Ezt szerintem soha nem fogom megtudni. Ja! Hazafelé nyugodtan olvasgattam, s lapozgattam az Attitude-t a kutya nem nézett meg, h mi van a kezemben. Jó mert angol, s nem tudják, h meleg magazint forgatok.

Na! Elég sokat írtam. Holnap majd jelentkezem, bár nem tom mikor, mert este Bratyó elhívott mozizni. Kíváncsian várom. No!

Csók!

Rion