Otthon

 

Idézet mára:

Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát.

Truman show c. film

 

Furi volt otthon lenni. Már más szemmel nézek, gondolok vissza Kertvárosra. Nem érzem már a magaménak, mint eddig… :/

Ami furcsa itthon az a friss levegő, a csendes az emberek, a nyüzsgés. Mindez eleinte irritált, de ma délután, ahogy egyedül sétálgattam jó volt. De csak arra a fél órácskára. Ezért sem szeretem a januárt – s gondolom, h még a február is ilyen lesz- mert a plázákban sincs olyan nyüzsgés, forgalom, s tömeg, mint kellene.

Ahogy hazaértem, anyum végigmért, majd elmosolyodott, s átölelt, s elcsukló hangon mondta, h már nagyon hiányoztam neki.

Aztán furi volt az is, h magasabb vagyok már nála. Anyum is magas, s eddig egy magasak voltunk kb, de most vagy egy fél fejjel simán magasabb vagyok nála. Mit tesz a sok alvás mi?

Ez is meg a reakciója is  nagyon meglepett, s nem is tudtam mit mondani/csinálni úgy leblokkoltam. Sokat beszélgettem vele. Természetesen az elején megint elkezdett sírni, de én kegyetlenül egyből erélyesebben rászóltam, h hagyja is abba, mert nem vagyok kíváncsi erre! Szedje végre össze magát, mert ez miatt (is) utálok hazajönni!

Mondta, h kérdései vannak, Én pedig válaszoltam mindenre. Hát tényleg volt egy pár kérdése, s vagy 1 órát biztos elbeszéltünk.

Nem fogom leírni, h mikről is esett szó, de a lényege az volt, h elmondtam neki, h azért utálok hazajönni, s tagadom meg a múltam, mert ezek miatt basztam el vagy 5 évet az életemből. A környezetem volt az, ami megfojtott, s nem lehettem önmagam, s nem lehetek a mai napig, s azért voltam olyan, amilyen, mert csak úgy fogadott el a környezetem, ill úgy tudtam megmaradni.

Siratta a régi énemet, h más lettem, s elmondtam neki, h most lehetek az, aki mindig is szerettem volna lenni. Most élem ki magam. Most érzem magam szabadnak, önállónak, s végre azokkal lehetek, azt csinálhatom mire mindig is vágytam.

Végül azt mondta, h elfogad engem csak félt, s még zavaros neki ez az egész, s nehéz, s fél a lebukástól, s mi lesz velem, s kikkel vagyok.

Ezeket teljes mértékben megértem, s elfogadom, s azért is beszélgettünk oly sokat, mert adtam neki az infókat, h minél többet tudjon meg rólunk, s tisztábban lásson, amitől azt remélem, h megnyugtatja egy picit.

Viszont meglepett, h a fülbevalómat nem szólta meg. Ma este pedig elkezdtük nézni a Szerelem, pasta, tenger / Mine vaganti című filmet, csak sajnos nem sikerült közösen végignézni, mert apum benyitott, meg am is elkellett már kezdeni készülődnöm, mert indultam vissza Pestre, de mondta, h ha legközelebb hazajön, szeretné végignézni.

Am meglepő, de jó volt itthon lenni. Sokkal rosszabbra számítottam. Ami terhelő volt, az, h mindenki megszólta a hajam. Főleg apum szólta meg, minden alkalommal, mikor meglátott. De megmondtam neki, h nekem és az ismerőseim többségének így tetszik, s kész.

Akkor hosszú idő után felmentem rómeóra, mert unatkoztam, s tök véletlenül ráakadtam volt lány osztálytársam jelenlegi párjára…

Múltkor az Alteregoban láttam meg egy magát heteronak valló srácot, most meg a rómeón. Mondom mi van má??? Persze csak örülök neki, ha ilyen szép példányok gazdagítják “klubtagjaink” számát.

Örülök, h meleg vagyok. Éveken keresztül átokként éltem meg, s akkor mindenféle negatív, s rossz gondolt jutott eszembe, de mára szerencsére ez megváltozott. Azért írtam ezt le, mert úgy látom, h ezt mások is így látják, s találnak önmagukra.

Ezért (is) kezdtem el blogot írni, h hátha olvas majd olyan fiú, aki még harcol magával. Amilyen én voltam 1 éve. Engem a blogok s a C.R.A.Z.Y című film segített ahhoz, h magamra találjak, s végre bevalljam már magamnak is, h mizu van… Sokat segítettek…

No! Mára ennyit a “buzulsból”!

Csók!

Rion