Idézet mára:
Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele.
Csütörtök:
Reggel megyek be a mosdóba, nincs villany. Kapcsolom a konyhán, szobámban, ott sincs. Okééé mondom. Még jó h laptopom van, s felvan töltve. Legalább tudok netezni. Na ja. Wifink van, de áram nélkül az sincs. :/ Fasza. Kómásan csináltam magamnak kakaót, raknám be a mikroba megmelegíteni, de leesett, h még mindig nincs áram. Olyan idegbe jöttem, h wááá! –.-‘
Terrible!
A melóhelyen ma taliztam utoljára a floor manageremmel, (részlegvezető) aki illedelmesen, s kedvesen elköszönt tőlem, s megköszönte munkám s segítségem, s örült, s megvolt elégedve velem. Örült a fejem. Ilyet is csak a “régi” volt henneses managertől hallottam anno egyszer. A sok kibaszás közepette ez azért jól esett. Pénteken én még megyek oda, s így a “végére” már kezdem megszokni a helyet. Furi viszont, h nem nyitok, mint szoktam. A többiek kezdtek el nyitni ma felém. Volt egy csaj, aki csak sajna 20 órás, de tök olyan, mint én. A nap végére jól össze is spanoltunk. Akkor kaptam még egy infót is, aminek örültem, s jó reményt fűzök hozzá.
Mikor hazajöttem, kinyitottam az ajtót, s Balázs ült a szobájában a székében, felém fordulva. Könyökölt az asztalon, s úgy megmeredve nézett, mint egy pszichopata őrült gyilkos. Pár másodpercre le is dermedtem, h wtf van?! Aztán elkezdtem nevetni, h ha-ha, jaj de vicces vagy, de hagyd abba, mert nem tetszik! Majd a megtorpanásból végre beléptem a lakásba, megfordultam, becsuktam az ajtót, majd mire visszafordultam Balázs már nem volt a székben, s nem volt sehol.
Nagyon félelmetes volt. Mint a filmekben. Igaz, a szék nem forgott, de akkor is beszartam, s egyből villámgyorsan, vissza kimentem a folyosóra, s már nyúltam is a gázsprayért ( mindig ott van a kabátom bal zsebében), s a telóért, h bármi van én megvédem magam! Aztán már erőteljes határozottsággal, ingerülten közöltem vele, h hagyja abba, mert már tényleg kurvára nem vicces, s addig be nem megyek, még elő nem jön! Semmi! na bazd mondom! A végén már szinte ordítottam a folyosón, h hagyja abba, mire végre röhögve előbújt, h csak hülyült. –.-‘ Olyan durcisan, mentem be, h azt hittem fellököm. De jól játszotta szerepét, s elérte célját… –.-‘
Péntek:
Hajnalban regiztem rómeóra. Mivel már korábban is utaltam rá, szeretném végre már a magánéletem is újraéleszteni, mert már 3 hete, h élő halott vagyok ilyen téren. S szeretnék végre már újra ismerkedni egy kicsit, mint régen, s végre kifogok törni ebből a saját magam által létrehozott “zárdából”! Nem akartam regizni, mert van egy jó pár ismerősöm, de mivel senki nem volt elérhető állapotban, kivel szerettem volna talizi, így hát mérgemben regiztem.
Pénteken voltam az Alleeban utoljára. ( Legalább is a héten biztosan.. ) Hááát… Érdekes emberekkel találkoztam. Elsősorban leginkább a vásárlók voltak érdekesek. Az elmúlt 4 napban annyi hülyével volt dolgom, h nonszensz! Csütörtökön egy asszony, aki nálam fizetett megdicsérte a frizum, s a nyakláncom, s mondta, h hasonló van Johnny Deepnek is, aki részben magyar is, s nemrég kérte meg a kezét, s jön Budapestre a hétvégén és feleségül veszi. De olyan komolyan mondta, h az elején csak mosolyogtam, da végére már az arcomra fagyott a mosoly, s mondom OMG csak menjéé mááá innen!
Pénteken álltam a kasszában, s egy japcsi közeledett felém karjaiban egy fazék frissen főt meleg étellel, majd ahogy odaért hozzám rátette a kasszára, s közölte h mindjárt jön, majd hátat fordított, s elment. Hát na… … Néztem jobbra, néztem balra, h most ilyenkor mi van. Majd fogtam – az amúgy nagyon finom illatú ételt- s letettem a kassza alá, h azért ne lássák már a vásárlók. ( Még a végén azt hiszik, h anyum hozott kaját nekem! ). De idővel visszajött a japcsi. Vásárolt pár cuccot. Aztán bement a próbafülkébe. Felvettea cucookat, kijött, fordult előttem párat, h jó e rajta a cucc, majd mikor igent feleltem, kért, zacsit, beletette a főt fazéknyi kajáját, s mosolyogva távozott. Érdekes volt. Am még a fülkében volt a srác, a 2 kolléganőm egyből zsutty! Ott termett, h ez meg mi volt?! Az egyik nagy kíváncsiságában majd felrúgta a kaját! Mikor meglátta rám nézet, s úgy elkezdtünk nevetni, h nekem már kajak a könnyeim folytak! Hát na mondom neharaguuudj! Itt volt anyum. Kész a lecso! Egyéééé!
Ajjjj…. Mik nem vannak! Móuni(ka)! Na neharaguuudj!
Akkor nap végén kaptam smst az egyik munkatársamtól, - ahol eredetileg dolgoznék - , h hiányzok neki, s még 1-2 embernek. Nagyon jól esett. Ők is nagyon hiányoznak. Szeretem a munkatársaim.
Szombat:
10-ig aludtam. Érdekes, h mióta kint dolgozom a világ végén( s most ezen ne sértődjön meg senki, de mióta a belvárosban lakom, s dolgozok/(nék), azóta elég nehéz kifelé orientálódni, s képtelen vagyok megszopkni… :/ ), azóta, már magamtól korábban felébredek, s nem tudok 12-13-ig aludni, mint anno.
13-kor kimentem a Keletihez. Taliztam anyummal, meg apummal, mert mentek Bátyámhoz, s még a Keletiből átmentek a Délibe, velük voltam. Kaptam pár napra elegendő kaját. Furi volt. Rég nem utaztam már a metróval, de eléggé… … lepukkant emberek utaznak rajta. Úgy éreztem magam, mintha a rendszerváltás idejében lennék, ahogy végignéztem az embereken… :/ (Tisztelet a kivételnek. )
Eléggé kellemetlenül is éreztem magma. Jobb nekem a kombi, s a kis földalatti vonala. Ahhoz a színvonalhoz vagyok már szokva.
Este majd buli lesz. Megyünk a lakótársakkal volt lakótársam, házibulijába, aztán go Alter. Remélem a nap folyamán még csatlakoznak hozzánk azok, kik meglettek hívva, s összeverődne egy fasza kis társaság. Kiwi wok, milyen lesz. Az biztos, h adok az estének rendesen, mert már több hete már, h “HÁ TELEAGYOK IDEGGEL BA.D MEEEG!” Gyertek Ti is!
No! Egyelőre ennyit!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése