Külföld?

 

Idézet mára:

Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget.

Kolozsvári Grandpierre Emil

 

Február 12; Szombat este:

Hazafelé félúton egy kertvárosi ismerősömmel találkoztam össze a vonaton, aki mellesleg rokonom, s mindig is jelzett nála a radarom, de szerintem ő titkolt, látens meleg. Családapa már, de érzem, h van benne egy kis hajlam.

A lényeg, h beszélgettünk munkákkal kapcsolatban, s érdekes dolgokat vetett fel. Elültette bennem a bogarat s felkeltette az érdeklődésem olyan állások iránt, ami eddig csak nagyon ritkán, s csak felszínesen gondolkoztam.

Ilyen pl.: A hajó, vonat, légi steward, valamint, külföldi szállodai munka. Elgondolkodtatott…

Itthon elég szar volt. Nem így képzeltem el.  Anyum kivágta a balhét a hajam miatt. –.-‘ Full kiakadt! Oly annyira, h kiabált velem a házban, s olyan nyíltan, s egyértelműen szidalmazott, h csodálkoztam, h apum nem jött elő, s nem kérdezte meg, h mi folyik itt…

Megint ugyan olyan hisztérikus módon viselkedett, mint régen, pedig mikor utoljára taliztunk is tök jó volt minden.  Most meg bekattan ilyen pitiáner dolgok miatt, mint a hajam… Ennyit arról, h; “Én elfogadlak fiam, csak vigyázz magadra!”

Erre tessék! Ordibált, .: “Egyértelmű, h kik viselnek ilyen hajat. Köztük élsz, onnan jöttél, úgy nézel ki mint ők. Le se tagadhatod magad!”

Tök olyan, mint az exem. Elképesztő módon képes radikális túlzásokba esni. Múltkor az öltözködésemen is kivolt akadva, s elhordott minden cigánynak, holott Bátyám is megmondta neki, h nincs semmi baj vele, csak divatosan öltözködöm. Ennyi. Még jó, h nem mentem el Gagának, mert azóta már nem is élne! –.-“

Február 13; Vasárnap:

Fél 12 után felébredtem, s lecsoszogtam a konyhára. Anyumnak még köszönni is nehezére esett. Egész nap nem szólt hozzám. Okéééé mondom. Nem kérném! Eldöntöttem, h akkor délután lépek a picsába. Úgy volt, h csak hétfő estére térek vissza Pestre, de már most vasárnap délután fogtam magam, s elindultam vissza Pestre. Megsétáltattam a szennyeseim, mert úgy gondoltam, h lesz 3 nap, h anyum kimossa őket, de mivel leléptem, ezért visszahoztam őket. Veszek majd mosóport is itthon kimosom majd valahogy őket.

A nap folyamán meglátogattam az öregeket, taliztam Hugival idén először, s beszélgettünk, h mi a helyzet a másikkal mert kb.: november óta nem találkoztunk… :/

Volt időm egyedül is lenni, s elgondolkoztam azon is, milyen éles változás következett be nálam. A nagy társasági életemből, milyen magány, s egyedül lét lett… :/

Nincs semmi, s senki, ami ide kötne. Nincs már az a ragaszkodás, mint pár hónapja. Nincs már meg az a környezet, azok a személyek, azok a dolgok, nincs egyetlen nyomós érv, ami azt mondaná, h maradjak.

Soha nem fordult meg a fejembe, h külföldön dolgozzak, most viszont olyan helyzetbe taszítottak, h már nem látom ennek akadályát… :/

Így hát elkezdtem nézelődni olyan állások után, amikről beszélgettem a kertvárosi ismerősömmel, h mégis milyen lehetőségek vannak, de még picit ódzkodom tőlük. Vannak, amelyekért még előre kellene fizetni, ami kizárt tényező nálam, valamint nem vagyok biztos magamban, h betudnám-e vállalni, menne e nekem.

Ami közel áll az egy ciprusi szállodai meló lenne áprilistól októberig, de fél évet nem tudom, h kitudnék-e bírni, meg ha igen is a válasz ( ami most nagyon gyenge, s homályos igen ), akkor is ott van a kérdés, h utána? Mondhatni Móunikásan, h: “Továáább???” :/

Szeretem a mediterrán éghajlatot, de ez elsőre lehet too much lenne. Társalgási szinten beszélek angolul, meg van szóbeli középfokú nyelvvizsgám, viszont vendéglátói tapasztalatom nem nagyon. :/ Van ilyen – olyan, innen-onnan összeszedett tapasztalat, de  amúgy gyorsan tanulok.

Ha fel is vennének, szerintem csak akkor mernék belevágni, ha legalább 1 ismerőssel mennék ki… …Vagy nem is tudom…

Olyan mértékű a bizonytalanság körülöttem az élet minden területén, h már egy jó ideje szomorúan térek magamhoz reggelente, h; “Ajjj már megint ebbe a fránya világban vagyok… :/ “ Valószínű, h azért is írok még csak most erről, mert ma reggel szembesültem ezzel valójában, h így van már mióta… :/

Amúgy lenne valakinek kedve jönni?

Vagy ilyen tapasztalata, véleménye erről esetleg? Segítsetek, írjatok pls!

No! Ennyi volna mára.

Csók!

Rion