Idézet mára:
Ha már a betegség és a szomorúság ragadós, becsületes, méltányos és nemes elintézési módja az a dolgoknak, hogy a nevetésnél és a jókedvnél semmi sem ragadósabb ezen a világon.
Kedd:
Töröltem magam rómeóról.
Szerda:
Este munkatársaimmal jöttem haza. Jó volt. Sokat nevettem. Főleg a külföldi visueles csajokkal nevettem sokat. A végén már még egyedül is nevettem, mikor gyalogoltam haza az Andrássyn. Az emberek meg is néztek, h ki ez a hülyegyerek, h magába nevet, de aki ismer az tudja, h olyan vagyok, h ha valami nagyon tetszik, akkor legyen bármilyen helyzet, bárhol, bármin, de én akkor is nevetni fogok percekig. 
Azért nevettem annyira ( sőt még most is nevetek ahogy visszaemlékezek), mert pont az Oktogonra gördült be a kombink. Andrea ült az általam hazacipelt kis kék kocka bútoron ( mert szereztem magamnak még egyet ) Elena pedig állt felette, mikor is kicsit kanyarodott a kombi, s Elena úgy megingott, h nem a kapaszkodóért nyúlt ( most nagyon szakadok a nevetéstől ) hanem Andrea arcához. 
Ráadásul teli tenyérrel kapott Andrea arca felé, mint aki telibe akarnak nyomni, de az utolsó pillanatban sikerült megváltoztatni az útvonalat, s mégis a kapaszkodó felé kapott.
Ezután úgy elkezdtünk nyeríteni mindhárman, h a fél kombi minket nézett, s alig tudtunk leszállni. Nagyon nagy volt. Rég nevettem ilyen jót. Sajnálom, h nem tudom nektek átadni, h mi volt, de nagyon likeoltam :)
Am meg semmi különös nincs velem. Kb már 2 hete, h senkivel sem taliztam/talizok, mert se időm, se kedvem, se energiám, s mikor esetleg én érek rá, s szeretnék talizni valakivel, akkor meg ő nem ér rá…
Szo dolgozok netezek meg alszok. Ennyi a jelenlegi életem. Szürke unalmas nagy semmi.
Csütörtök:
Melóban szerencsére megdicsérték a hajam. Elena meleg fodrászt szeretne magának, mert ők olyan ügyesek, s olyan jót lehet beszélgetni velük.
Viszont este mikor megtudtam, h milyen kevés fizut kaptam, felment bennem a pumpa, s nem is haza mentem, hanem egyenesen az eredeti munkahelyemre, h elkérjem a fizu papírt. Full ideg voltam. Olyan annyira, h 3 kisebb súrlódásom is volt másokkal.
Az első volt a legkomolyabb… 
Épp a Paris Hilton szálló előtt sétáltam el, s egy puccos fehér BMW kocsi állt keresztben a sétáló utcán. Már alapból ez nem tetszett. Aztán lassan elakart indulni előre, de én elmentem előtte, h nehogy már még én várjak rá, még ő itt megfordul azzal a böhömőt kocsijával. Erre ahogy elé kerülök megy tovább, s kis híján rámegy a lábamra. Nézek hátra, h mit csinál, majd tovább megyek, majd hallom h dudál! Hátranézek s látom, h egy undorító izomagyú kopasz köcsög ül a volánnál, s széttárja a karjait. Itt elszállt az agyam, kikaptam a fülhallgatót a fülemből, s rálöktem egyet a motor háztetőre, majd széttártam a karom ugyan úgy én is, h mi a fasz bajod van köcsög? Mire intett a karjával, h menjek már! Nagyon ott voltam, h mérgemben rábaszok egyet a háztetőre, de tudtam még idegbetegen is, h akkor nekem annyi lett volna ott…
Végül megfordultam, tovább mentem, s mikor elhajtott mellettem akkor dudált, én meg oda se nézvén oldalról beintettem neki egy nagyot!
Annyi csúnya gondolat átsuhant a fejemen, h azt inkább nem írnám le.
Ott szerencsétlenkedik, s akadályozza a gyalogos forgalmat, ahol kocsival semmi keresni valója nem lenne, pláne nem keresztbe s meg neki áll feljebb???!!! A faszopó köcsög!
A másik kettőnél csak annyi volt, h már mentem volna ki az épületből a forgóajtón, mikor egyik manusz megakasztotta az ajtót, s mivel én siettem, kis híján megfejeltem elől az ajtót. Én meg az idegtől telve elszóltam magam félhangosan, h; “Hát ez már nem igaz ba.d meg!!!” s mérgesen hátranéztem. Természetesen egy nő volt, ( –.-“‘ ), de ő kínos mosollyal az arcán feszengve elnézést kért a bent rekedtektől.
A 3. meg az volt, h mentem volna át a zebrán, s mikor elindultam a mellettem lévő biciklis olyan szerencsétlenül indult el, h kis híján rám dőlt, s még nekem kellett alrébb menni, de időm sem volt semmit reagálni, mert egyből lökött egy bocsit, s ezzel belém is fojtotta az éppen kitörni készülő negatív áradatot.
Aztán már itthon az utcánkba beugrottam a ki sarki üzletbe egy sprite-ért, s persze, h az előttem lévő nőnek (… –.-‘” … ) teli kosara volt, + ráadásul bankkártyával fizetett, s másik kassza meg a kanyarba se, csak természetesen akkor nyitottak,mikor már én következtem…
Végül még itthon ért egy nagy csalódás, s húztam fel magamon egy olyan emberen, kihez sok minden fűzött.
So it was a perfect day! –.-“’ :/
Csók!
Rion
1 megjegyzés:
A Sötét Nagyúr már az elmédbe férkőzött :) ("i just feel so angry all the time")
Megjegyzés küldése