Idézet mára:
Néha az örömöd a mosolyod forrása, de van, hogy a mosolyod lehet az örömöd forrása.
Délelőtt elintéztem minden fontos ügyet, ami miatt felkellett jönnöm Pestre. Fizu előtt még leadtam a jelenléti íveim is melóhelyen, szo elintéztem mindent.
Voltam nyomtatni, is s olyan jó pasit láttam az egyik Aradi utcai török netezős helyen, h húúúúú!!!!
Török srác volt. Az a tipikus arab feeling. Sötétebb bőr, férfias vonások, és megjelenés, sötét szemöldök, s borosta. Beléptem, le se tudtam róla venni a szemem, csak mikor odaértem a pulthoz, s rám köszönt, h Hy!
Angolul beszél, de töri az angolt, s olyan cukiul áll neki az is. Volt ott egy magyar csaj is, aki fordított. Am, akárhányszor odanéztem, minding nézett, mitől egyre inkább csak melegem lett, s csak nőtt a zavarom. 
Aztán, ahogy visszakaptam a pendriveom, gyorsan eltettem, s szaladtam is volna el, de utánam szóltak, h a nyomtatott példányok, még nincsenek meg. Na itt olyan zavarba jöttem, h jaaaaj! 
Mikor készen lettek, a srác kedvesen, mosolyogva átadta a papírokat, s léptem. Mosolyogtam én is, Ő is meg a nő is, szo mindenki. Nem tudom, h csak én, v ők is érezték-e, h bizsergett a levegő. 
De sokáig nem tudtam kiverni a srácot a fejemből az biztos. Már csak azért sem, mert nekem mindig az ilyen déliek ( spanyolok, olaszok, törökök, arabok, ) mindig is a gyengéim voltak.
Délután aztán jött egy kedves ismerősöm, s elrohant a délután, estére pedig mentem haza.
Holnap megyek vissza a dokihoz, aztán majd meglátjuk mit mond, de szerintem szerdától megint meló.
Mára lényegében ennyit!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése