Életmentés, kaland, munkahelyi homofóbia, finish, suck

 

Idézet mára:

 

Nagyon nehéz hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Mindenkinek könnyebb a kitaposott ösvényt járni, mint elismerni, hogy esetleg már régóta rossz úton halad.

Jodi Lynn Picoult

 

Márciu 8.-án Kedden felfordult az aranyhalam én meg kis híján szívrepedést kaptam. Rettenetes volt látni, ahogy ott felfordult hassal lebeg a víz felszínén. Eléggé megijedtem.  Azt hittem meghalt. Aztán mikor megkopogtattam az üveget, akkor magához tért, s úszkált egy kicsit majd megint eldobta magát. Fb-n riadót fújtam, s kaptam is tanácsot, h mit csináljak. Elrohantam a Westendbe, s vettem neki egy gyorsfürdő nevezetű gyógyszert, beletettem egy ilyen gyógyfürdőbe fél órára Halucit, s jobban lett szerencsére. Azóta is éldegél, (mint hal a vízben ), s ismét rója a köreit. Rájöttem, h  nagyon szeretem, s jó, h van nekem/velem. Még decemberben vettem, mikor beköltöztem ide a belvárosba. Kis mini manó volt, most pedig olyan szép fátylas, nagy farkú Haluci lett belőle.

Akkor másik téma: Jöttek a héten hozzánk lengyel kollégák besegíteni a munkába. + csaj és 3 fiú. Mindhárom meleg természetesen. Aztán én az egyikkel… … kavartam is. Életemben először voltam külföldi fiúval. Am így utólag már megbántam, (valaki miatt) de akkor és ott abban a helyzetben más volt minden. Ha sokat dolgozik az ember, s állandóan kialvatlan, ill keveset alszik, akkor egy idő után már olyan, mintha részeg, v másnapos lenne, s részben szerintem ennek is betudható az, h megtörtént az, ami megtörtént.

Akkor tök véletlenül néztem a híradót, s döbbenve láttam meg benne a riportert, akit én ismerek. Tudtam, h meleg, mert anno mindig bejárt a munkahelyemre, s eléggé egyértelműen stírölt, de nem tudtam, h ilyen csókos melója van. Furi volt látni a tv-ben.

Akkor esténként az Oktogonon és az Andrássyn sétálva este 5-6 körül, szürkületkor szép hangú madárkákat lehet hallani. Nagyon szeretem őket. Ilyenkor mindig tök lassan sétálgatok, h minél tovább, s többet halhassam csicsergésük. Nagyon szeressük őket, s hihetetlenül megtudnak nyugtatni. Továbbá nagyon kellemes időnk van/volt a héten, s rossz, h nem nagyon volt lehetőségem kihasználni, h kint lehessek a napon, mert ugye nappal aludtam, este meg ugye “toltam a biciklit”, ahogy szoktuk mondani a csajokkal.

A hét elején kisebb-nagyobb összeröffenések voltak a melegek és a homofób munkások közt. Mivel eleinte csak én voltam ott állandóan a közelükben, s látták, h finnyás vagyok, s nem tetszik a por meg a piszok így rám szálltak. ( Szinte mindegyikük olyan stílusú, viselkedésű ……-ök voltak, mint apám. –.-‘ De az nem volt még olyan vészes. Aztán jött egy meleg visuel ismerősöm is dolgozni a héten, s őt is baszogatták, s jöttek a lengyelek és már kiakadtak  munkások, h itt mindenki meleg?!

Aztán már egyre gyakrabban szólogattak be nekünk, a végén meg már az egyik fiatal srác ( aki pedig helyes volt) még valami homofób dalt is énekelt, meg mikor elkezdtek enni, s arra mentem beszólt, h legalább ilyenkor ne gyere erre, had tudják már nyugodtan enni, s egyszer mikor elmentünk egymás mellet még kicsit meg is vállalat a köcsögje. Igaz abban én is benne voltam, mert láttam, h milyen utálattal néz, s én is hasonló “szép szemekkel” néztem rá vissza, s egyikünk se tért ki a másik elől, s így lett a ”vállazás”. Aztán megelégeltünk, s én szóltam a visuelesnek, ő pedig a fő visuelesnek, aki szólt az átépítést irányító főnökünknek, aki pedig szólta  munkások főnökének, aki pedig beszélt a munkásokkal ( ) – amit hallottam is halk foszlányokban – h ha még egyszer megjegyzést mer valaki tenni, akkor holnaptól nem fog itt dolgozni, mert ez itt a H&M, ő fizeti őket, ami nem tolerálja a diszkriminációt, s itt mindenki más, s olyannak kell elfogadni amilyen.

Ez szép és jó, s tetszetős, h a nyíltan kirekesztők ellen így fellépnek, de jó lenne a belső, burkoltan támadó – helyesebben szopató – 1-2 homfóbbal is hasonlóan kommunikálni…

Szo aztán másnap a leghangosabb homofób – akivel a vállazás is történt -  már nem is dolgozott, a többi munkás pedig nem szólogatott már be. Sőt még az egyik főnök is elnézést kért tőlünk a munkások miatt. Rendes volt. Jól esett.

A szerdám az elég kemény volt. Aludtam össz 4 és fél órát. Hazaértem reggel 10-re, s mivel volt délelőtt dolgom, ezért csak délután 1 körül sikerült lefeküdnöm. Majd felébredtem 4 körül, s 17 kor ismét vissza aludtam, de 6-kor már megint kelnem kellett. Kész zombi voltam.

Aztán csütörtökön azt hittem, h a lesz utolsó munkanapom a Camponába, de aztán kiderült, h minden átépítőst áthelyeznek máshová, csak én s egy másik lány marad. A lány ott nyomban fel is mondott. Én még keresek alternatívákat, aztán majd megássuk, h alakul, de nagyon nem fekszik ez így nekem az is biztos!

Pénteken konkrétan délután fél 1-re értem haza… 4-re meg mennem kellett egy ügynökséghez regisztrációra, így le se feküdtem, s final 24 órányi ébrenlét után tudtam csak lefeküdni aludni…   :/

Az egyik munkatársnőmmel az utolsó nap pedig úgy összevesztünk, mikor mentünk haza, h nagyon mocskosul szarrá ordítottuk a másikat. A vita tárgy nevetséges módon az volt, h kiesett a kezemből a táskám, mitől Ő megijedt, s elkezdett velem ordítani, nálam is elszakadt a cérna, s mondtam a magamét, elküldtük egymást a jó ku.va …-ba aztán  egész úton hazafelé szinte nem is szóltunk egymáshoz. Úgy veszekedtünk, mint egy házaspár. Voltak még rajtunk kívül 3 munkatárs a liftben, s ordított az arcukról a félelem s a döbbent, h most wtf van?!

Ez van. Ezt hozta elő belőlünk a fáradtság, s a sok meló.   De persze mielőtt hazaértünk volna már bratyiztunk, s elszállt a harag, hisz nagyon jóba vagyunk.

Ma ( szombat ) pedig már hajnal 4-kor ébren voltam olyan korán lefeküdtem tegnap aludni. Ilyen se volt még soha velem. H mi vannak? Na neharaguuuudj!

Még annyit, h oly sok visszajelzést kaptam már, h milyen sokan megvettétek Eszenyi Miklós: Férfi a férfival, nő a nővel című könyvét, csak mert anno oly sokat idéztem könyvéből fb-n. Ha csak a bevételek 10-át kapnám is, szép összegre tennék szert. Szo örülök, h elnyerte tetszésetek. Ilyenkor is jó azt látni, h jó blogolni, meg fb-zni is

No! Elnézést a hosszúra sikeredett bejegyzésért, de lényegében ez 1 egész heti beszámoló volt. Rossz volt, h nem írhattam ilyen sokáig, de mindig jegyzeteltem minden nap,  majd miről kell írnom. Most ismét jobb a kedvem, h végre kiírhattam magam.

Remélem minden oks mindenkivel.

Csók!

Rion