2021. január 24., vasárnap

Az előző részek tartalmából:

(Az Oktogonon tömörülő Woltosoknak. 😘😅) 

Jan 11-én átvettem a Woltos felszereléseket, s 12-én elkezdtem futárkodni. Mivel napos, szép tiszta idők voltak, így tekertem pár órát. Csak kicsibe tolom még. Heti kb 4x, napi kb 3-4 órát dolgozom csak. Akkor is leginkább 11 és 16 között. Egyrészt fokozatosan akarok hozzászokni, másrészt meg az elmúlt hónapokban csak itthon voltam, eltunyultam, s fizikálisan is hozzá kell szoknom az új szerephez. 😅

Január, februárban csak mini műszakokban tervezek dolgozni. Majd tavasztól gondolok többet vállalni. 

2 dolog nagyon tetszik! Az egyik, h akkor és annyit dolgozok, amennyit akarok! Csak bejelentkezek az appba, s ha van rendelés dobja is a címet! Ha meg meguntam, kijelentkezem és csá! 

A másik meg, h a hőn szeretett belvárosban lehetek! 😍❤️

A belváros nagyrészét ismerem. Névről persze nem mondanak sokat az utcák, de elég rápillantanom térképre, h hova kell mennem, s már tudom is, h h jussak el oda. Szo nem kell állandóan a térképet néznem, h akkor itt most merre is forduljak, s hol kell bekanyarodni és mikor és merre, s h jó-e az irány.... 

Az esetek 80%ban a Fővám tér, Astoria, Deák területén szoktam csavarogni. Ide tekerek, itt jelentkezek be, s az itt lévő éttermek rendeléseit szállítom ki. 

A körúton kívüli területeket nem szeretem. (Boráros téren túli 9 ker, 8 ker nagyja, blaha, keleti, nyugati, 13 ker) amint leadtam ezeken a környékeken a rendelést és nem dob rögtön másik címet, mindig azon vagyok, h visszacsorogjak a Kálvinra, Astoriára. 

Amit nem szeretek még, sőt kifejezetten utálok, s nap nem telik el, h ne káromkodjak miatta, az a kibaszott sok szájbavert autó!!! 

Mindenhol is ott vannak! Parkolnak zebrán, kanyarba, parkolni tilos helyeken, de lassan már a virág ágyásokba, játszotereken és a fákon is autók fognak parkolni! Sőt csodálom h a lépcsőházakban, folyosókon nincsennek azok a kurva autók! 10 méterenként a bicikli úton dekkolnak elakadás jelzővel és nem lehet normálisan haladni! 😡

Úgy várom már, h megszüntessék ezt a kibaszott szar ingyenes parkolást! Aztán remélem, h majd meg is emelik a parkolás díjat! 

Egy fejlődő okos városra lenne már illendő átállnunk, ahol a gyaloglás, tömeg közlekedés, és a bicajozás/rollerezés/egykerekűzés és társai a fő közlekedési eszköz nem pedig az autó. 

Szerencsére ez a folyamat végre már meg is indult, fejlesztik, összehangolják pl az elővárosi közlekedést is, de mint minden fejlődés, ez is egy hosszabb folyamat és ez is jár kezdeti nehézségekkel, (és most a vírus külön megnehezíti mindannyiunk életét) és sokan sajnos kevésbé nyitottak a haladás/fejlődés irányába. 

(Nyugatot, mit pl Bécs, Amszterdam, Koppenhága meg sorolhatnám, tudják sztárolni, h bezzeg ott milyen jó, de itthon már óóó nem kérjük! No-no! Inkább ülök a belvárosi dugóban s anyázok, meg szopom a faszt 1 óráig a parkolóhely kereséssel. Yessss-yessss! 😅🙄☠️) 

Na mind1! Mindig is azt mondtam, h szellemileg, technikailag egy visszamaradott, elbaszott világba születtem!

Szóval! 

Ha nincs cím, akkor dekkolok a napsütésben lehetőleg valami zöld övezetben, mint pl Károlyi kert, Nemzeti Múzeum kertje, nyomkodom a telefonom, pihenek ebédelek. 

Az ebédem általában diák csemege szokott lenni. Imádom a mogyoró, mandula, mazsola és egyéb aszalt gyümölcsök kombóját. ❤️

Ha van kp-s jatt, akkor a kedvenc csokim szokott lenni a desszert, ami a Kinder Bueno. 😍❤️🍫

Az első napom pl tök jó volt, kaptam online és kp-ban is jattot. Rögtön az első címem 500 online jatott adott. 🤑💰

Az egyetem térre az ELTE-re vittem kaját. Sose voltam ott. Szép épület. Már e pár nap alatt sok, szép érdekes helyen jártam. Pl ez is tetszik. Szeretem a régi századforduló környékén épült épületeket. 

A második nap meg például nem kaptam semmit, pedig volt a címek között 1-2 puccos hely. 

Az első hónapban Donkey bérelt biciklivel tolom. Felmérem a terepet a saját biciklim tárolási lehetőségeit illetően. 

Mivel nekem elektromos van, így a lopások miatt nem merek még azzal menni, s lelakatolni a címeknél, de valszeg később majd átállok a sajátomra.  Egyelőre csak sajt használatra van. Bejárok vele Gáborhoz, meg haza. 

Vezetem excelben, h mennyi a bruttó, nettó napi kerestem, hány órát dolgoztam, mennyi az órabérben, hány címem volt, hány km-t tekertem, milyen idő volt aznap, mennyi online és mennyi kp-s borravalót kaptam aznap, ha volt olyan. 

Érdekes adatok, szeretem ezeket követni. 😊

... 

Volt 2 irodai állás lehetőségem, de nem volt valami szimpi és jobban belegondoltam az egész helyzetembe, és inkább egy magasabb összegű fizetési igényt mondtam be nekik, amit tudtam, h nem fognak megadni.

Átgondoltam, h mi a helyes, a jobb döntés, de úgy érzem/gondolom, h a mérleg inkább a jelenlegi, laza, részmunkaidős/tanulás élet felé billen jobban, mintsem a megszokott monoton, unalmas szürke irodai élet mindennapjai felé. 

Elfogadom, tudom, s belátom, h testileg, lelkileg, szellemileg most inkább másra, újra vágyom, s h ez egy ilyen ideiglenes helyzet. 

Nem fogok így ezzel a heti 4 nap, napi 3-4 órával sokat keresni, de most inkább beérem azzal, h nullára jövök ki hó végén. Nem is az a célom, h + bevételt generáljak. 

Az újdonságnak, rugalmasságnak, szabadságnak, tanulásnak ez az ára. Vállalom. Majd ha megunom, vagy nem lesz jó, akkor változtatok. Így is úgy is állandóan történik valami!  😁

2010 óta dolgozom, s az elmúlt 11 évben ez a tizedik munkám. 😁 Főleg az utóbbi években gondolkodtam el az életemen, s már elfogadtam a karmám, sorsom, helyzetem, h nekem ilyen az életem. Állandóan történik valami, ami miatt lépnem, változtatnom kell. Gyakran fárasztó, de ugyanakkor ezekkel változok, tapasztalok, fejlődők, tanulok. Még ha a hétköznapi életben ez nem is nyilvánul meg, nem látszódik, akkor is belül ezek a változások akarva akaratlanul is formálnak. 

Persze nyitott vagyok az irodai melóba való visszatérésre, csak nem minden áron. Ha van jó helyen, jó ajánlatú meló, akkor élni fogok vele. 

... 

Mostanság már megint sokat álmodok a gyerekkoromról, nagyszüleimmel, a falu azon kedvenc helyeiről, ahol oly annyira szerettem csavarogni. 

Úgy érzem, h egy olyan folyamatban, ciklusban vagyok, amely során lelkileg, szellemileg most záródik le véglegesen a gyermekkorom. Ez kb 1,5 éve kezdődött. (Nagyjából 30,5 évesen kb) Éreztem már előtte is, de nem olyan rendszereséggel, mint mostanság. Leginkább akkor indult meg ez a folyamat, amikor Norbival bő 8 év után szétmentünk, s előtörlesztettem a lakás hitelem, s elkezdtem egy új kalandos életét élni, s kipróbálni sok olyat, amiben korábban még nem volt részem. Újra gyerek voltam, aki izgalmas, ismeretlen kalandokban, felfedezésekben vesz részt. Igaz ez erősen felnőtt kategóriás felfedezés volt. 😅🤭😈🙈🙉🙊🍆🍑

De akkor kezdett el bennem egyre csak növekedni ez az érzés, aminek napjainkban lehet a csúcspontja, mert kb minden este álmodok hosszabb-rövidebb ideig a fent említettekről. 

Úgy gondom, hogy ezekkel az álmokkal, háttérben mélyen megbújó, talán mondhatni, h tudat alatti érzésekkel megy végbe nálam a szellemileg/lelkileg felnőtté válás. Olyan, mint amikor a hernyó átvedlik pillangóvá, csak nálam ez nem fizikálisan megy végébe. 😊😅

Nagyon hiányzik a gyermekkorom, papám, és azok a felhőtlen, boldog idők. Ugyanakkor van úgy, h könnyes szemekkel kelek fel, s azt kívánom, h már igazán végetérhetne ez az egész, mert lelkileg amúgy igen fájó ez a gyász. Mert hiába élem újra, s álmodok a szép és jó időkről, mégis mindig felébredek, s itt vagyok s a gyász érzése önt el, h már nincsenek ezek. Mint valami öreg ember! "Bezzeg a régi jó dolgokból nem maradt már semmi!" meg "Régen minden jobb vót!" 🙄😅✌️👨‍🦳🧓

Amúgy döbbenetes, - és ez nem csak a gyerekkoromra igaz - de számomra azok a legkevesebb emlékek, pillanatok, amik a hétköznapokban jelentéktelen kis semmiségnek tűnnek, s azon belül is a csendesebb, néma, nyugodt pillanatok . Pl; mikor egyedül ültem kint egy fa tetején, s néztem a focizó fiúkat a salakpályán, v papámmal sétáltunk haza a pince sorról, vagy ültünk egymás mellett kint a hintaágyban, v pl csendben késsel majszoltuk a szalonnát, kolbászt, zsíros kenyeret paradicsommal, paprikával, a szép napsütésben, madárcsicsergésben. Ilyenkor érzem az illatukat is. Vagy mikor anyummal sétálunk a hegyoldalban, stb, stb, stb... 

...

A magán tanárral német órán már átvettük a legfontosabb alapvető német nyelvtani szabályokat, s most azzal telnek a heti 1x45 perces óráim, h izzadok, mint ku.va a templomban, mert most a beszédre gyúrunk.

Nagyon rossz és nehéz, h szavanként gondolkodok, és rakosgatom össze nyelvtanilag a mondatokat.... 😕 Mint valami kis alsó tagozatos általános iskolában, aki kb 1-2-3 másodpercenként betűzi ki és hangosan olvassa fel a szavakat. Nah én kb ugyanilyen gyorsasággal beszélek németül. Közben meg a tanárt sajnálom, h de szörnyű lehet ezt hallgatnia! 😅😆😇 De hát valahol el kell kezdeni gyakorolni a beszédet is, mert eddig csak írás volt!

Érdekes amúgy, hogy németről magyarra könnyebben fordítok, mint magyarról németre. A szótanulás is úgy jobban megy, ha a német szó magyar jelentését kell megmondanom.

Imádom hallgatni a németet, csak kár h alig értek belőle valamit. 😅 Mondjuk tény, h nem az én szintemnek valót hallgatok, hanem sima natúrt. Olyan gyorsan darálják, h gyakran egy idő után keresztbe áll a szemem! 😅😂

Most valahol A2(Alap, haladó) szinten tartok.

Amúgy Gábor szájából egyre többször hallom mostanság azt, h náci vagyok. 😅

Tény, amikor csak tehetem, németet hallgatok és ilyenkor van egy alap mosolygós fejem. 😁 Meg már több filmet, sorozatot is néztünk (és még fogunk is nézni!) Netflixen németül. 

Legutoljára igaz egy 17-18. században játszódó flamand filmet néztünk. Jan de Lichte, v mi. Nem is tudom mi a magyar címe, de jó film, és érdekes volt, h mennyire keveredik a hollandban az angol, a német, és a francia. 

Meg amúgy azt vettem észre a német filmekben, h tök szexi a német szinkron/színész hangok. Vagy ha hallgatok valamit, akkor is gyakran előfordul, h látatlanban is azt gondolom a beszélő (pasi) hangjáról, h hmmmm hello-szia, mint pl ebben is 3:40-től.😁😍❤️

Február második felétől pedig folytatódik egy kezdő tanfolyam, ami kb A2-és színről tanuljuk a németet heti 2 órában így majd heti 3 óra németem lesz. Már várom! 

... 

Tervezek venni majd tabletet. Beleszerettem a jelenlegi legjobb androidos tabletbe, ami már lényegében helyettesíteni is tudja a laptopot. Legalább is azon a szinten, amin én használom. A laptopom meg majd eladom, így mérsékelve a kiadásom, mert hát azért elég húzós az ára (300+).

Nem komfortos a tanulás a laptomommal, s már rég óta keresek a piacon olyan hibrid 2in1 tabletként használható laptopot, ami nekem megfelelő lenne, de nem volt egy olyan se, ami képi megjelenítésben, minőségben, gyorsaságban és teljesítményben megfelelne, s 400 alatt lenne. S így került a képbe a Samsung galaxy s7 plus tablet. 😊

Szóval remélhetőleg a kövi blog bejegyzésem már arról fogom írni. 😊

Nah! Egyelőre ennyike! 

Csók! 

😘❤️

Rion


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

3 megjegyzés:

Medea írta...

A KUNTERGRAU című Youtube-os sorozatot ismered? A németről jutott eszembe. Gyakorlásnak nem rossz és vannak benne szép pasik (igaz, inkább gyerekek...)! Én az angol feliratra koncentráltam, mert a némettudásom már a nullával egyenlő, de azért jó volt néha német szavakat felismerni hangzás alapján. :) Van német felirat is hozzá, ha jól emlékszem.

Rion írta...

Nem ismertem. Köszi az ajánlást. Feliratkoztam. Az első 2 részt már meg is néztem. :D
A fiúk nem az eseteim, de attól még szimpi sorozat. Egyfajta nemet fiúk a klubból. :)

Medea írta...

Azért Noah meg Marcel nem csúnyák. :D