Idézet mára:
A legfontosabb, aminek tudatára kellene ébrednünk, mint valami megvilágosodás által, hogy más dolog a meg nem felelés, és más a meg nem felelés érzése, a kettőnek pedig semmi köze egymáshoz.
Úgy érzem, h írnom kell ebben a témában. Sőt, ahogy ülök a laptopom előtt, s azon filózok, h mit, s hogyan írjak, hogyan kezdjek neki ennek az egésznek, az is megfordult a fejemben, h jó lenne erről, rendszeres bejegyzéseket írni. De majd alakul. Meglátjuk, h mi lesz.
No! Kezdjünk hát akkor bele.
Azért jött ez az egész ötlet/téma, mivel a volt lakótársamnak (is) elérkezett az idő, s előbújt anyukájának. Aztán mivel az elmúlt hónapokban több ismerősömtől is hallottam, h előbújt, illetve előbújás közeli állapotban van, ezért gondolok írok róla.
…
……
………
……………
Mondom írok róla! 
Nem egyszerű a téma… … Ömmmm… Kezdjük akkor ott, h túlélte! Nem verték agyon, nem űzték el, nem hordták le, s az ügyeletet sem kellett kihívni, szo nem volt semmi komolyabb probléma.
Ő a szerencsésebb esetek közé tartozik. Persze most ők ezt nem így látják, s mindkettejük ( Anya-gyermeke ) egy nehéz időszakot élnek meg, de ugye minden kezdet nehéz. ( Kivéve azon keveseket, kiknek nem. )
Szo mint kiderült Dávid már a héten írt nekem, csak én ugye a kemény melótól olyan kómás voltam, h nem emlékeztem üzenetére, s nem válaszoltam. Eléggé kellemetlen ez az egész, mert ugye bajban volt én meg elvoltam tűnve, mint Petőfi a ködben, s csak most hétvégén tudtam meg ezt az egészet, h újra írt nekem, h segítsek.
Vele majd találkozok személyesen Kedd este, de gondoltam, nem árt ha ezt a témát feldobom a blogra is. Mint már oly sokszor írtam, említettem már a blogomat 2 ok miatt indítottam el. Az egyik, h már 12 éve írok naplót, s ugye ez is az, a másik ok pedig, h mivel nekem (is) segített elfogadtatnom önmagammal melegségem az, h más melegek blogjait olvastam, s sokat jelentett, az, h tudtam informálódni, olvasni mások élményeit, tapasztalatait, így gondoltam, h beszállok én is a “buliba.”
Ezért is van az, h az esetek többségében magamról írok ( hisz ez a naplóm ), s egyben ezért van az is, h olykor teszek ki meleg híreket, film és könyvajánlókat, valamint mindenféle információt, nyilatkozatot, eseményeket, szóval gyűjtök, közzéteszek mindent, ami a melegséggel, a meleg világgal kapcsolatos.
Ezen kis kitérő után térjünk rá akkor az előbújás, a Coming Out (CO) témájára.
Szerintem egyszer ha nem is minden meleg, de nagyon sok meleg életében eljön az az idő, mikor megtudja a szülei, ismerősei, h meleg.
Rengeteg féle szituáció lehet, amiket lehet később részleteire szedek, s egyesével kivesézek, de én most elsősorban az olyan esetekről szeretnék írni, mint pl a saját, vagy a Dáid esete.
Amikor a saját édesanyánknak mondjuk el, h mi is… … melegek vagyunk.
( Most hozom a tipikus Rionos stílusom. eszembe jutott, az, ahogy egyszer a fodrászom fogalmazott, h h mondjad el anyádnak, h meleg vagy:
“Édesanyám! Juli is a f.szt szereti, Te is a f.szt szereted és ÉN IS!”
Na persze, ha én így bújtam volna elő anyámnak, akkor valószínűűű, h szívrepedést kapott volna ott helyben, s nem is nagyon javaslom, h így bújjunk elő.
Rengeteg türelem, erő, energia kell ehhez az egészhez. Leginkább most így hírtelen ( mert ugye én mindig spontaneitásból írok ) ahhoz tudnám hasonlítani ezt az egészet, mint egy sakk játszmához. van az anyuka, akit egy nagyon öreg emberhez hasonlítanék, akinek már eléggé homályos a látása, lassú a felfogása, s nehezen hozza meg a döntéseit, h hová, s mit, s hogyan is lépjen.
S vagy Te. Fiatal “gyermek”, aki türelmetlen, s lépne már, haladna, h végre legyőzze az öreget, s vége legyen ennek az egész idegőrlő csatának!
Megfontoltnak kell lenned, s jól át kell gondolnod, h mit lépsz s hogyan. :/ Vannak egy jó páran kik már az elejétől fogva olvassák a blogom, ill akik elkezdtek az elejéről olvasni, v visszaolvasták egész életem. Ők tudják, h az előbújásom után elég nehéz életünk volt anyummal. Főleg anyumnak. 
Elkövettem sajnos azt a hibát, h elmenekültem, s magára hagytam. Kerültem, csak h ne kerüljek kellemetlen helyzetbe. Aztán az idő ugye szinte minden sebet begyógyít. Anyum idővel megenyhült, s beszéltünk is már, s lehetőségem adódott, h elkezdjem adagolni neki a melegekkel a meleg világgal kapcsolatos információkat. De még így is 1 bő év kellett ahhoz, h azt mondja nekem, h; “Én elfogadlak fiam, csak nagyon féltelek.”
Mostanra már nemcsak tudom, de értem is azt a mondást, amit mindig is mondogattam a kedvenc idézetemet, ami így szól:
“A GYŰLÖLETET, S AZ IDEGENKEDÉST SEMMI SEM ÁLLÍTHATJA MEG, CSAK A MEGSIMERÉS ÉS A MEGÉRTÉS.”
H anyum elfogadjon, időre, információra volt szüksége, h megértsen, s megismerjen, majd elfogadjon engem. Fénymásolgattam neki meleg dolgokról cikkeket, nemrég vettem neki 2 meleg témájú könyvet, beszélgetek neki életemről. ( Persze csak módjával! ) S enyhül a feszültség már szerencsére.
Persze nem győzöm hangsúlyozni, h ahány ember, annyi féle, s valakinek nincs is erre szüksége, valamelyik szülőnek elég 1 hét 1 hónap vagy 3-6-x hónap ahhoz, h feldolgozza azt, h meleg a fia, de szerintem azért nekünk is ott kell lennünk mellettük, s módjával a helyzettől függően támogatni őt, segíteni abban, h sikerüljön mielőbb feldolgoznia, s elfogadnia ezt az egészet.
Huh!Ez már nekem is too much volt. :/ 
Na! Első adagként egyelőre ennyi! Ha bárkinek bármi kérdése, véleménye, hozzáfűznie valója lenne írjon nyugodtan kommentet, v privátba (riongay kukakc gmail.com) v fb-n. 
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése