Meló, álmok, emlékek, Kristóf, Haluci, testi zaklatás

:’(

Idézet mára:

Merengve várok, mindhiába...
Ölelni készen, csókra vágyva,
Szomjas szívvel itt kell epednem...
Nem jön; nem jön az én szerelmem,
Hogy szép fejét ölembe hajtsa,
Míg csókra vágy és szomjaz ajka,
Hogy üdvünktől a bűvös éjjel
Megreszkessen szerelmi kéjjel
S az erdő fojtó illatárja,
Míg lágy szellőkön messze szállna,
Mint egy csapongó, égi mámor
Susogna üdvről, boldogságról
Leroskadva egy rózsakerten...
De nem jön, nem... az én szerelmem.

Ady Endre

Március 30. Szerda:

Ma nagyon rosszul keltem. Mély álomban voltam, s lassan, fokozatos ért véget az álmom, s egyre hangosabban csörgött a telóm ébresztője mellettem az ágyon. Tök furi volt. Nagyon rég “éltem” már meg ilyet, h az egyik világból így átszivárgok a másikba. Tisztán emlékszem, h mit álmodtam kivel álmodtam, s mi volt. Hát “odaát” sem volt semmi jó. Nedves volt a szemem, s biztos sírtam is és egész napom is nyomott volt az álmom miatt.

Meló szünetében megtetszett egyik kolléganőm kabátja, amit poénból magamra kaptam, s csináltam egy fotót. Kitettem fb-ra mit meglepő módon sokan likeoltak. Talán egyik képem se likeolták még ennyien. Jól esett. Sikerült talpra állítanom önbizalmam egóm, mert eddig igen csak a béka feneke alatt volt… :/

Örültem annak is, h egyre több visszajelzést kapok arról is, h tetszik az új öltözködési stílusom egyeseknek, ami most kezd kibontakozni belőlem.

Mivel mostanság valamiért – lehet, h a tavasz beálltával – az én korosztályomra, illetve a fiatalabb nyunyós, görkoris, bmx, biciklis, deszkás fiúkra (IS) fókuszál az érdeklődésem, ezért picit én is elmozdultam ilyen irányba. Ezért is vettem meg a nagy siltes kiko-s sapit, meg inget, s kinéztem már magamnak egy frankó kis kapucnis kék-szürkés szintén gyerek cipzáros pulcsit is, de mivel 6 rugó ezért csak köv hónapban veszem meg, mert most már csak annyi pénzem maradt, h megvegyem a görkorim, mit reményeim szerint hétvégén sikerül majd beszereznem.

Szerdán 9-től toltam a biciklit 18-ig. Tok furi volt még nappal hazajönni melóból. Ősz óta mindig sötétbe jöttem haza. Szinte mindig délutános – aztán utána meg éjszakás voltam ugye – de tök jó volt. A hangulatomon is sokat dobott.

Am egyik kolléganőm meghívott az április végi bulijába. Jól esett, h gondolt rám, s elhívott. Bár azért olykor nálunk is van feszkó, de nem olyan mértékű, mint a többi üzleteinkben. Nem lenne semmi baj, ha ne lennénk olyan kevesen…

Aztán este Csigusszal elkezdtünk beszélgetni fb-n s végül úgy döntöttünk, h kimegyünk sétálni egyet a városba. Jó volt. Rég sétáltam már. AZ idő is jó volt, mikor leültünk pihenni a felújított Petőfi térre, s ahogy nézegettem a szépen kivilágított budai várat, azon gondolkoztam, h mennyire életszerű ez az egész. Mennyire jó. Normálisan telik az idő, nem rohan, s nem az a megszokott folyamat zajlik, h dolgozok, netezek s fekszek, hanem csinálok is valamit.

Péntek, szombat az Arénában fogok melózni. Örültem neki nagyon. Kíváncsi vagyok milyen lesz.

Március 31. Csütörtök:

Ma szabadnapos voltam. Hajnalban is vele álmodtam. Nem egyszer nem kétszer. Arra is emlékszem, h sok álmom volt. De most legalább szép és  kellemes álmaim voltak vele. Hiányzik… …Nagyon… :/ Nem gondoltam volna, ha az első évforduló közeledte ennyire megfog viselni… :/

Am fél 12 után keltem. Az álmaimra is azért emlékszem szerintem, mert én füldugóval alszom, mivel elég sok a szórakozó hely itt körülöttünk. Eleinte kellemetlen volt egy kicsit, de már simán megszoktam. ( Oly annyira, h ha hazamegyek Kertvárosba, szinte már feszélyeztet a nagy csend…   ) Szo azért emlékszem az álmaimra, mert néha kiesik a füldugó, s felébredek a hangoskodókra.

Aztán egyik kedves barátom és olvasóm küldött nekem egy linket, amin Adele számai hallhatóak. A 4. számnál eltört a mécses, s kitört belőlem a sírás. Utoljára ennyire, ilyen formában nagybátyám temetésén sírtam még több mint 5 évvel ezelőtt… :/

Visszagondolván úgy nézhetem ki mint egy hibbant kisgyerek. Ültem az ágy szélén, dőlöngéltem előre-hátra, s fogtam, simogattam elől a nagy coffos hajam.

Aztán muszáj voltam összeszedni magam, mert kettőkor találkoztam Budán, Kristóffal a Kolosy téren. A 17-es villamossal jutottam el oda, s olyan helyen jártam, ahol még soha. Nagyon szép történelmi városrészen mentünk keresztül. Régi ó házak macskaköves utcák. Kicsit olaszos feelingje is volt. Nagyon tetszett.

Jó volt újra látni Kristófot. Kb.: Január óta nem taliztunk. :/ Elkísért, s vettünk egy másik arany halucit! Vettem szép kék színű szemcsés apró kavicsokat is. Aztán hazajöttünk, s ahogy betettem zacskóstul a halat a vízbe ( h ugye megszokja a víz hőmérsékletét ) hát azt láttuk, h valamivel azért nagyobb a most vásárolt halam, mint a régi Halucim. De ez van. Már spanok azóta, s gyakran látom őket közel egymáshoz úszni. Köv. fizumkor meg az lesz az első, h veszek egy nagyobb vázát nekik, h még kényelmesebb legyen nekik.

JA! Úton hazafelé a Nyugatinál ültünk ugye Kristóffal a kombin, s látom, h egy idősebb faszi nézeget. Nem foglalkoztam vele, hisz had nézzen azért van a szeme, meg megszoktak nézni. Aztán befut a vilcsi a Nyugatiba, megindul a faszi, néz-néz-néz, s egyszer csak azt érzem, h hozzám nyúl. Nagyon megijedtem. Full befészkeltem magam az ablakhoz, s mogorván kérdőn néztem rá h mi a faszt csinálsz ember???

A döbbent arcomat látván egyből buzisan hátra kapta a kezét s benyög egy ilyet, h csak azt néztem meg, h magától áll e ennyire a hajad! S elment. Pár másodperc fáziskésés után döbbenten egymására néztünk Kristóffal, s válaszoltam, h magától áll ja. Na Móunika! Hát ilyet! Na ne is haragudjá!… Há’ majd szíííív repedést kaptam! Úgy megijesztett Móunika (kedves )!

Na! Lényegében ennyi!

Este talizok majd Bratyóval, aztán meg megyünk majd ki a lumper lakótársaimmal görizni.   Tök jó lesz várom már. Örül e fejem nekik. De előtte még gyorsan kiakarok menni sétálni még süt a nap, szo rohanok…

Csók!

Rion