Idézet mára:
Ha az ember dolgozik, az idő kétségkívül beleragad az iszapba, valahogy úgy, mint hosszabbításkor.
Huh! Túlvagyunk a nyitáson. Viszonylag normálisan telt. Nem volt olyan vészes, s ma csak 11 órát dolgoztunk.
Annyi buzi volt, h a végére már too much volt nekem. 
JA! Ráadásul mivel a szivárványos fülbevalóm volt bent, - ezáltal is kifejezvén szimpátiám a pénteki tüntetésért, s én így jelzem, s tüntetek, h nem értek egyet az új (leendő) diszkriminatív alkotmánnyal - ezért az idősebb buzik, meg tök közvetlenek voltak. Jöttek oda, kértek segítséget, h mi hol van, melyik áll jó neki, mit ajánlanék neki stb.
Az egyik, meg már átment flörtölésbe, h milyen jó alkatom van, s mennyire irigyel, s kikérdezett, h hány éves vagyok, hány kg milyen magas meg ilyenek! E mondom. Aztán ott már végképp elszakadt a cérna, mikor egyszer valahogy csak benyögte, mikor kérdezgetett engem, h odalent is biztos nagy van mi? (!!!) Itt szolidan elnézést, kértem, mondtam, h remélem tudtam segíteni mindenben, s otthagytam.
2 kolléganőm is mesélte, h velük is kikezdtek a férfiak, s h milyen perverz emberek járnak ide!
Am akikkel együtt dolgoztam jó fej kollégák. A fél bandát ismerem annyi helyen voltam tél óta már. Az egyik menedzsert pedig különösen szeretem nagyon jó fej. Dolgoztat, egyenes, de emberséges.
Nagyon jó hely, szép az üzlet is. Fáj a szívem, h nem maradhatok ott, s jövő héttől már megyek vissza a pusztába. 
NA! Kutyafuttában ennyi, megyek aludni mert fél 1 után értem haza mivel éjfélig volt nyitva az üzlet, s mindjárt hajnal kettő.
Holnap meg – azaz ma – déltől tolom a biciklit megint fél 9-ig, s így nem tudok menni a tüntetésre. :/ A KU.VA ÉLETBE!!!
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése