Mini blogger day, Alter, otthon

 

Idézet mára:

Sajnálom, h ezek a boldog percek- órák mindig ilyen rövid ideig tartanak. De annál inkább érdemes élni ezeknek a rövid pillanatoknak!

Rion

 

Április 3. Vasárnap:

( Mekkora egy fasz vagyok már, h önmagamtól idézek mi? )

Kurva jól érzem magam. Utazok haza. Ülök a vonaton. Süt a nap, nézegetek kifelé az ablakon, s Wolf Katit és Balkan Fantiktól a repülj madár-t hallgatom. Nagyon hangualtosss. Szeressssük.

Na de! Kezdem akkor a mesélést, ahogy szoktam.

Április 2. Szombat:

1 éve ezen a napon találkoztunk Mancival, s mivel úgy alakultunk, h jó volt minden ezért az első naptól már kapcsolatban lettünk mindketten. Azóta eltelt egy év… :/

Ma korábban keltem, s kimentem hozzá a munkahelyére. Megleptem. Az álla is leesett mikor meglátott. Vittem neki bonbont - pont mint 1 évvel ezelőtt – s beszélgettünk egy kicsit. Aztán erről most egyelőre csak ennyit írok!

A visit után mentem melózni, ahol megint megdicsérték a vásárlók a hajam, mivel csak a szívem fájdították, mert h ma ( vasárnap ) levágattam. Meglátogattak a blogger társak is. Captain, Meztelencsiga, majd később miközben nagyban toltam a biciklit, s éppen egy vállfát szedtem fel a földről, felálltam, megfordultam, s ott volt közvetlen mögöttem  Qkevin azzal a sunyi mosolyával … . Huh! Az aztán a kellemes meglepetés volt Váltottunk pár mondatot, s aztán odajött S. Viktor is és Goner is. Bár az utóbbit nem ismerem csak, h kétszeres klubtag Ő is. Hívtak ők is Alterbe, aztán mivel már a lakótársaim is, a szülinapos Kristóf is hívott, így úgy döntöttem, h “menek”!

Hazaértem este fél 11 körül tusolás, csipegettem egy kicsit öltözködés közben, aztán átmentem Kristófékhoz köszönteni, iszogatni, de nem sokáig lehettem ott, mert egyesek már égtek a vágytól, h “menjünk mááá leee!” ( –.-‘ ) így már éjfél előtt ott voltunk, ahol alig leledzett pár ember. ( Bírom, h ezek a mai fiatalok, nem hallgatnak az öregre, holott megmondtam, h ne menjünk, mert nagyon korán van még! )

De a travi show alatt szaporodott a nép, - ekkor jöttek meg lakótársaim is arról a buliról ahová engem az ünnepelt nem hívott meg - s szép számmal lettünk azért a show végére, mikor a blogger társak is megérkeztek.

( Az mondjuk kellemetlen volt, h az, aki nem hívott meg a buliba az úgy köszöntött, fogadott, s ölelt, odalent, mintha mi se történt volna. Én szolidan boldog születésnapot kívántam neki adtam két puszit azt csá. Nem játszottam meg magam. Nagyon nem vagyok híve a kétszínűsködős játszmáknak. Tudom. Nyers vagyok, de legalább valódi, s magamat adom.)

Aztán beindult a party time, s a bloggerek egy körben “toltuk a biciklit” s ahogy végignéztem egyesével mindegyikőjükön kicsit olyan fiúk a klubban felelingje volt az egésznek. Szólt a tücc-tücc, sötétség, csak a disco fények villogtak kavarogtak össze-vissza, s mi együtt voltunk. Nagyon jó érzés volt velük, köztük lenni. Boldog voltam.  Mindenkin végignéztem, s picit elmerengtem a tánc közben, h kit hogy ismertem meg, mióta ismerem, s ki milyen egyéniség. És milyen szám csapta meg a fülem??? Kesha: We are how we are! Annyira filmbe illő volt ez az egész. De rettenetesen jó volt. Sajnálom, h ezek a boldog percek- órák mindig ilyen rövid ideig tartanak. De annál inkább érdemes élni ezeknek a rövid pillanatoknak! Sajnálom azt is, h Captain külföldön van, s nem tervezi haza jövőjét- bár meg is értem – pedig szerintem jó baráti kapcsolatot tudtunk volna kialakítani. Annak ellenére is, ahogy elmondta nekem a buliban, h eleinte utált, de a téli blogtali után folyamatosan változott a véleménye, aztán egyre többet buliztunk együtt, s mára már bírja a búrám. Remélem valóban is így van! Jól esett. Meg is szorongattam, mikor mondta. Csigusz az este eléggé jól érezte magát. S. Viktor is lent volt. Táncoltunk is, beszélgettünk is együtt a lkaótársakkal, s egy fincsi italra is meghívott, de már nem emlékszem mi volt az, csak, h finom volt, s ezúton is köszönöm. XD

Azt sajnáltam, h Captainék nem maradtak sokáig. Pedig jó buli volt, s nagyon jó számok szóltak végig.  4 körül meg különösen nagyon jó diszkósított napjaink slágerei-s számok szóltak. Kurva jó volt. Szét denszeltem a fejem! Am szinte végig “nincsenek unik!” lakótársammal táncoltam. Ezért ragaszkodok már a bulik miatt is hozzájuk, mert megnyugtat, h ott vannak. Az egyik lakótársam, szinte mindig beszélget a másik meg szinte minding táncol! Nélkülük szinte már el sem egyek sehová bulizni! Am kaptam már privát kérdésben, kik, mik a lakótársaim. Buzik ők is, s egy pár. Ennyi elég legyen.  

 

Április 3. Vasárnap:

Reggel megint arra keltem, h vele álmodtam. Szörnyű egy álom volt ez is, s már nem is akartam visszafeküdni. Így elkezdtem szedelőzködni, s délután egykor megindultam haza Kertvárosba. Valamiért én a cigányokat mindig kifogom! Most is leülök, elhelyezkedek, előveszem a laptopom, h megírjam bejegyzésem, erre jönnek a cigányok, s untik h körülöttem ülnek le. Na fasza! Gondolkodás nélkül összepakoltam, s tovább álltam. Tököm televan már velük! :@

Jó volt otthon is lenni. Elmentem a Kertvárosi fodrászomhoz, akinél már ősz óta nem voltam, s fájó szívvel levágattam a nagy hajam, mit október óta növesztettem. :/

A mostani se rossz szerintem. Olyasmi mint itt oldalt ennek a szépfiúnak, csak oldalt nekem  kisebb! ->

Meg mikor átugrottam Hugiékhoz ott is mindenki megdicsérte. Majd a lakótársak, kollégák véleményére leszek még kíváncsi.

Akkor meglátogattam szokás szerint az öregeket is. S kaptam pénzt, h vegyek magamnak bőröndöt/utazó táskát majd a megbeszéltek szerint. De mivel ezen a pénzen kívül semmim nincs, ezért fizuig ebből fogok élni.  :/

Aztán kimentem a tóhoz is, mivel hangzik a környék a sok brekegéstől, így oda vonzott a hang, mit amúgy is nagyon szeretek, s nyugtató hatással volt rám, mind a békák zenélése, mind a kellemes lágy vasárnap délutáni napsütés, s a tó, a természet látványa is.

Jó sokat időztem ott. Álltam csak, s néztem. Néztem hogy szaladnak a víz felszínén a vízibolhák, ( vagy pókok nem tudom ). Néztem a víz alatt bujkáló békákat is, meg a nagy cuppanásos-csobbanásos vízbeugrásukat.

Aztán hazamentem, ahol befogtak a gallyak aprításába, mit a jobb tenyerem megsínylett egy kicsit, de túléltem.

Aztán, kiültem a kerti hinta ágyunkba, s sütkéreztem a napsütésben. Nagyon jó volt. S egyben furi is. Otthon voltam, de mégse éreztem igazán otthon magam. Inkább, mintha egy kis vidéki kiránduláson lettem volna. :/ Furi volt… Aztán este lett, én pedig megindultam vissza Pestre! Azt ennyi!

Csók!

Rion