Kulcsos ügy, munkaügyi hivatal, túra

 

Idézet mára:

    "Az igazi férfi két dolgot akar: játékot és veszélyt. Ezért akarja a férfit, legveszélyesebb játékszer gyanánt."

 

Május 22 Vasárnap:

Este visszajöttem Budapestre. Arra volt időm, h kipakoljak, aztán pár cuccot bepakoljak, amikre szükségem lesz még Csigusznál lakom.

Aztán ugye elkellett mennem a tulajhoz, s leadni neki az albérlet kulcsait. Átbeszéltük, h mi legyen, s kértem tőle, h írjon egy kérelmezési levelet, amelyben leírja, h mizu.

Aztán onnan mentem Csiguszhoz. Kb.: este 11-re értem hozzá. Megnéztük az Angyalok és Démonok című filmet, aztán tete. El is aludtam pár percen belül, mert nagyon fáradt voltam. A filmen is csak azért nem aludtam el, mert izgis volt, még annak ellenére is, h én már évekkel ezelőtt elolvastam a storyt, de sokat felejtettem belőle.

Május 23 Hétfő:

Furi volt idegen helyen aludni. Sokszor felébredtem, s nem aludtam olyan sokáig s mélyen, mint otthon szoktam a jól megszokott környezetben.

Miután magamhoz tértem azzal ment el 1 óra, h végre elérjek egy embert telefonon, aki illetékes az én problémás kulcsos ügyemben.

Jó hosszú, nehézkes, kemény tárgyalás után végül sikerült megkötni az “üzletet”, s egyezséget kötnünk. Szerencsém volt, h írattam levelet a tulajjal, mert az elhagyott kulcsomat sehogy sem akarta a gyártó cég SEM lemásolni kártya nélkül. Végül jó pár feltétellel, s szükséges dokumentum ellenében sikerült nyélbe ütnünk a dolgot. -.-‘ Így holnap mehetek ki hozzájuk a pusztába!

Aztán megindultam a VII. kerületi Okmányirodába. Buksik! Ne tudjátok meg! Ez az okmányiroda ott van a Blaha mellett s egy nagy ház belső udvarán van az okmányiroda! Nem akartam hinni a szememnek! Am tök szép meg egyedi megoldású, de nagyon meglepő! Van persze az iroda felett üveg tető meg egy szép fiatal fa is ágaskodik az udvarban, de akkor is furi volt.

Az ideiglenes lakcímem megcsinálták fél óra alatt aztán átmentem a VI. kerületi Munkaügyi Központba, h akkor végre bejelenthetem magam, de itt először az derült ki, h a rózsaszín egészségügyi kiskönyvbe vagy mibe a munkáltató cég nem írt bele semmit! –.-“’ Aztán meg az derült ki, h nem hozzájuk tartozom, mert hiába lakom én valójában a VI. kerben, ha a lakcímkártyámon VII. ker van. Oks ez igaz is, s nekem is utólag leesett h mizu, csak mivel múltkor is itt próbálkoztam, ezért az agyam ösztönösen valamiért ide vitt. Szo trappolás át a VII. kerületi Munkaügyibe, de pont bezárt mire odaértem. –.-‘”  “Hipp-hipp hurrá” s go vissza Oktogon. Felhívtam a H&M-et, h mi a francot csináljak a kiskönyvvel? Elnézést kértek, s megadtak egy telefonszámot. Felhívtam őket, s megadtak egy címet ahová adjam fel a postán! –.-‘” Peppet belém tették az ideget ezzel. Még jó, h a kilépési papírjaim is nem nekem kellett megírnom… –.-‘” :/

…Na mind1!…

Aztán beültem a Burgerbe netezni egy kicsit. ( Burgerpárti vagyok. ) Kb.: fél órába telt mire ott sikeresen feltöltöttem a képeket és az utolsó bejegyzésem a blogra. –.-‘”

Aztán visszajöttem Csigusz lakására, edzettem, tusoltam, ettem, s elmentem az Arénába. Úgy terveztem, h veszek magamnak egy GAGA-s pólót a ZARA-ban, de mikor megláttam, h egy PÓLÓ(!!!) 6 rugó így hanyagoltam  témát. :/ Nem baj! Legalább annál több marad! Aztán leadtam egyik ismerősnek az önéletrajzom a Pull-ba, de mondta, h pont ma vettek fel 3 embert. –.-“ (HIPP-HIPP-HIPP-HIPP-HIPP-HIPP HURÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!   :/ )

Szo várok tovább. :/

Május 24. Kedd:

Ah! Eléggé fáradt wok. Reggel elég korán keltem. Mivel szerencsére ma hajnalban hazaértek a lakótársaim Londonból, így hazamehettem az albérletembe, s majd kimentem a világ végére a megyeri útra. Ne tudjátok meg, h milyen rossz volt kiutazni ! Nem kérném! Borzasztóan rémes volt! Ahogy egyre távolodtunk a belvárosból, úgy haladtunk vissza az időbe! No mind1. Nem részletezném a borzadályokat, h mik vannak kint…

A cégnél szerencsésen lemásolták a lakótársam kulcsát. Tudták már h kivagyok mi vagyok, mivel tegnap mint írtam elég komoly telefonbeszélgetést bonyolítottunk le, szo már nem volt bonyodalom. 11-től 14-re értem haza… :/  Úton visszafelé felszálltak ellenőrök a buszra. Pont akkor vettem észre őket, mikor felnéztem az olvasásból, s előttem egy embert igazoltatott. Reflexszerűen pattantam, rohantam hátra, de mivel nem volt jó a lyukasztó ezért az ellenőr csajszi szakította el a jegyem, aztán tök jól elbeszélgettünk, h milyen Schobert Norbi vagyok én! (Gyors, pattogós, leül, feláll, szalad. ) Meg érdeklődött, h mit olvasok, ( Még mindig a Vak Izraelt olvasom ) aztán mikor leszállt további szép napot kívánt, s kedvesen elköszönt. Furi volt, de kedvességével kicsit szebbé tette a napom.

Aztán elmentem még a Munkaügyi Központba, ahol adatokat töltöttek csak ki, s regisztráltak, de majd hétfőn visszakell mennem elintézni a papírügyeket. Aztán késő délután még kimentünk egyet csavarogni lakótársammal, s el is ment a nap. :/

No! Lényegében ennyi szerintem! Köszönöm még egyszer Csigusznak a vendéglátását, s türelmét, meg mindent.

Csók!

Rion