Meló, gondolat, haverok, interjúk

 

Idézet mára:

“A múlt a jövő előlege.”

 

Május 9. Hétfő:

Este melóból hazafelé a kombin megláttam egy plakátot a Petőfi híd budai hídfőjénél, minek ez volt a címe: “Tudás a jövő!”

Elgondolkodtam rajta, h mekkora egy baromság ez! Tetszetős szöveg, de valójában álca, s a “nagybetűs” életben nem ez érvényesül, hanem a tapasztalat. Mindenhol azt nézik, s kérdezik, h hol dolgoztál, mit, mikor- mettől, meddig. Annyi interjún voltam már, s a kutya nem foglalkozott azzal, h mit tanultam a fősulin!

No mind1…

Itthon megijesztettem a lakótársam “a ház asszonyát” azzal, h elbújtam a szekrényben. Párja, - a másik lakótársam – pedig közreműködött, mert mondta neki, h adja már oda neki a pénztárcáját, ami szekrényben van a ruhája zsebében. Nyílik az ajtó Rion úrfi felordít, s előbúj! Szegénykém meg úgy megijedt, s olyat sikított, h örültem, h maradt mg haj a fejemen. Lekellett ülnie, s kellett 1 perc, mire összeszedte magát!

Május 10. Kedd:

Szabadnapos vagyok és fizu nap van. Az utolsó teljes havi fizum… Jááááj Móuni! Ne ölj meg! Ma szabadnapos vagyok. Jó idő van. Viriít a fejem. Mikor felébredtem álmomból emlékeztem, h nagyobbrészt mikről álmodtam. Szinte végig kertvárosról. Otthon voltam, az ottani ismerősökkel. Furi volt. Mármint kellemes, melankolikus. Sajnáltam, h felébredtem. Erős hómvágyam is van.

Aztán jelentkeztem egy pár helyre meló ügyben. Elmentem a KFC-hez, amit előző bejegyzésemben le is írtam hirtelen felindulásból.

Hááááát! Eléggé érdekes volt a szitu és a társaság az biztos. Nem írok inkább semmit, mert lehet h forró területen járkálok, szo inkább csak annyit mondok, h mosolygós egy interjú volt.

Péntekig kaptam gondolkodási időt, de bennem már akkor eldőlt, h nem megyek oda, mikor szembesítettek, h mennyi a fizu, de azért alszok rá még.

Csütörtökön megyek egy irodai melós interjúra. Ez az mikor angol interjúval ébresztettek a múlthéten. De tesztírás lesz, s számológépet is kellene magammal vinni, de nincs szo nem viszek, meg nem sok reményt fűzök hozzá, mert ha már számolni is kell, akkor ülj le egyes van,  s lehet fölösleges is elmennem, de azért persze megpróbálom. ( Utálom a matekot, utálok számolni! )

JA! Am az interjú előtt találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki el is kísért egy interjúra, majd gyorsan hazaugrottunk átöltöztem, s go Gödör Roni, narancsos sör, chips, s kiültünk egy padra, s ott el is voltunk este 7 ig. Jó volt.

Holnap meg reggel 9-re megyek, aztán csütörtökön megint szabad nap, de már az egész hétre bewok táblázva. ( De már nem sokáig mert jövő héttől már véget ér a Campis küldetésem. )

No! Szerintem ennyi.

Csók!

Rion