Jó tett, olvasói levelek, írjatok!

 

Napi gondolatom:

“Az utcán megmernéd fogni a párod kezét? "Neadjisten" Megmernéd csókolni?

Ha nem, miért nem???? :/ ”

 

Reggelenként mindig leszaladok az Oktogonnál a földalatti megállójába metropol újságért. Felfelé jövet a lépcső tetején megláttam egy anyukát babakocsival, aki egymaga akarta megemelni, s levinni a kocsit, gyerekestől! Még a lépcső felénél se jártam, de odakiáltottam, h várjon segítek, s pár szökkenéssel már ott is voltam, mire felhajolt, mert már majdnem megemelte egyedül. Meglepődve nézet rám, s mikor látta, h én akarom egyedül levinni, hálával a hangjában mondta, h neki az is nagy segítség ha megfogom oldalt, s ketten levisszük. Hát mit ne mondjak! Így is éreztem, a nagy súlyt, nem volt könnyű, igaz a benne lévő kisgyerek is volt már vagy 1-2 éves…

Tök jó érzéssel töltött el ez a kis segítség! Kajak én örültem, h segíthettem! Tudom. Nem egészen ide illik, de kicsit olyan “Jobb adni, mint kapni” feelingje volt.

Akkor sajnos nem kaptam olyan sok olvasói levelet annak a kérésem ellenére sem, h írjatok! :/

Amiket kaptam, azok viszont nagyon szép levelek voltak. Öröm volt olvasni, s igazi lelki förccs volt. :) Korábban is már, s ezekben a levelek mindegyikében írtátok, h rendszeres olvasók vagytok, s h feldob titeket a blogm. Valakit megnevetett, felvidít, valakinek erőt ad, s van akinek reményt. Ami számomra furcsa és érthetetlen, hiszen a bejegyzéseim 80%-a csak a napjaimról, az életemről szólnak. Erre pedig szintén azt az egységes választ adták, h alapból az, ahogy, s amit írok ilyen serkentő hatással van rájuk.

De jól esett, s örülök, ha így van. + Meglepő infó volt még, h a levelet írok mindegyike, most érettségizett!   Persze ők nem tudnak egymásról, nem ismerik egymást, de fiatal vidéki fiúkról van szó.

Ez azért is volt "ütős” a számomra, mert én az olvasóim átlagéletkorát olyan 25-re tippeltem. Persze, lehet h igaz van még mert az a kb 5-6 levél, amit kaptam a nap átlag 110-120 olvasóhoz képest, az babapiskóta!

Am most kaptam egy másik olvasói levelet! Hát ritka, s egyedi az biztos! Ugyanis egy hetero(!) lány írt! (Buksi ba.d meg! ) Tetszett! Majd szívinfarktust kaptam a nagy örömben, h (számomra) “mások” is olvasnak! Buzi boszinak nevezte magát, mert olvas, s ugye így hívom őket. Annyira ééédiiii! Mesélt Ő is, h a meleg barátja is olvas, aki ajánlott engem a lánynak, s így belemerült az olvasásomba! Szo örül a fejem!

Tetszett am még az is, h írtatok magatokról, h ki, kikkel, h él.

Szo továbbra is buzdítom  a olvasókat, h írjatok, mert nekem is szükségem van az írásokra, s a visszajelzésekre, a gondolatotokra, véleményetekre. Egyszóval; RÁTOK!

( Riongay@gmail.com )

Csók!

Rion