„A történelmet senki se csinálja, a történelem láthatatlan, ahogy a fű növését se lehet látni” – mondja Paszternak. Te mit tennél, ha mégis lehetőséged lenne meglátni és formálni a múló időben azt a pillanatot, amely népek sorsát dönti el, és átírja a 20. századot? És mit tennél, ha a „szép, új világ” az eddiginél is sötétebb és bigottabb?
Stephen Fry könyvében a Csináljuk Történelmetben a főszereplő Michael Young, egy fiatal egyetemista, jó úton a történelmi doktorátus felé, állandó barátnővel és olyan fényes jövővel, amit csak egy fiatal felnőtt a nagybetűs élet küszöbén tud elképzelni magának. Ám ahogy ezt már a tanulmányaiból is leszűrhette volna, a terv és a végeredmény nem mindig kötnek fegyverszünetet.
A sorsfordító véletlen egy szellő formájában összeismerteti Leo Zuckerman professzorral, aki gyakorló fizikusként az életét és világszemléletét egyként befolyásoló Holokausztnak és az azt „előidéző” embernek, Adolf Hitlernek a megszállottja. A téma korántsem idegen a fiatalembertől sem, hiszen történészként éppen Hitler gyermekkoráról írja értekezését.
A közös „érdeklődési kör” így egy meglepő felfedezés részesévé teszi Michaelt, aki egy olyan gép működését láthatja, amely „visszatekint a múltba”. Sajnos több haszna nem lehet a felfedezésnek, ugyanis a gép nem tudja megjeleníteni kristálytisztán a képet, így csak homályos foltok, és találgatások maradnak. Ám a két lelkes amatőr „történelemcsináló” nem áll meg ennyinél. Igenis újraformálják a modern világot, és Hitler apuka sterilizálásával Michael egy új korszak beköszönténél lehet egyetlen szemtanú.
De persze a történelemben egy rossz eltörlése nem jelenti egyből valami jobb létrejöttét. Adolf Hitler sosem született meg, és ezáltal sosem volt hatása mások életére, így senki sem akadályozza meg egy bizonyos Rudolph Gloder hatalomra kerülését, aki karizmájával, hatékonyságával, meggyőzőerejével és kapcsolataival sokkal messzebbre repíti a Harmadik Birodalmat, mint ami Hitlernek valaha is sikerült. Az alternatív valóságban a zsidókat érintő „végső megoldás” tényleg végsőre sikeredett és a melegséget is az egész világon kriminalizálták.
Michael az új rendben teljesen elveszetten bolyong, ugyanis „mellékhatásként” csak az előző valóságra emlékszik. Lépten-nyomon egyre nagyobb bajba keveredik, ugyanis itt a szólásszabadság nem az egyszerű emberek sportja. Egyetlen társa és remélhetőleg megmentője Steve, aki nem egy titkot rejteget maga is, és kettejükön, no meg a szerencsére ebben a világban is ugyanolyan gépet feltaláló Zuckerman professzoron múlik, hogy a világ kinek a nevét olvassa borzongva a tankönyvekből, Hitlerét, vagy Gloderét…
Igazán érdekfeszítő olvasmányt veszünk a kezünkbe, ha akár angolul, akár magyarul elolvassuk Stephen Fry könyvét. A nyelvi bravúrokon túl a történetmesélés is újdonságokkal szolgál az esetében. A könyv nagy része „egyszerű” próza, míg időnként, ha a cselekmény úgy követeli, átvált forgatókönyvvé és szédítő sebességgel reptet minket végig a történeten.
Természetesen itt is megjelenik Fry két állandó témája: zsidó öröksége és melegsége, amelyek a 20. századi történelem fonatába ágyazva különleges szőnyeget borítanak az olvasók lába elé.
fotó: kultkonyvek.hu – frissmeleg.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése