Otthon, gondolatok, tervek, lakás, Tel-Aviv, kutya, gyerek

 

Idézet mára:

Az ő szemükkel látunk, csakúgy, mint a magunkéval. Odaadóbban figyelünk, elmélyültebben gondolkozunk, egy oly vidéket derítünk fel, melyet korábban nem ismertünk. Szükségünk van a kedvességükre és a gondoskodásukra - és örömmel vesszük észre, hogy nekik is szükségük van ránk.

Charlotte Gray

 

Jó volt otthon lenni. Gyorsan eltelt ez a másfél nap. Szombat este kimentünk anyuval sétálni. Útközben a tücskök ciripelését hallgattam, s mikor kiértünk egészen a hegy lábához, akkor pedig a madarak énekétől zsongó erdőt hallgattuk. Annnyira jó volt ott! Nagyon megnyugtató tud ez lenni nekem. Ezektől a zajoktól… … nem is inkább zajoktól, hanem… …”zenéktől” igazán nyár a nyár. Ez számomra a nyár. Ahogy 20 éves koromig megéltem. Mindig a szokásos esti futás, vagy séta, s közben hallgatni a természetet. A madarakat, békákat tücsköket. A bogarak röptét, zümmögését. Ahogy fújja a szél a terméseket, ahogy zizegnek a még zöld búzák. LIKE!

Vasárnap délután pedig ránk szakadt az ég. Nagyon jó idő volt, aztán elkezdett borulni, fújni a szél. Eleinte nem foglalkoztam vele. Sőt!Tök jó volt abban a borult sötétes időben kint ülni a hatalmas diófa alatt a hintaágyban. Aztán egyszer akkorát villámlott, mintha vakuztak volna, s akkorát dörgött, h rendesen beleremegett az egész testem. Kajak megijedtem! A kutyáról nem is beszélve! Végig ott pihent a lábam alatt, mert ugye félnek az állatok a dörgéstől, s mikor volt ez a hatalmas bumm, annyira megijedt Ő is, h szegény felugrott, kishíján rá a laptopomra! Okééé mondom! Pakolás össze, s kocc befelé! Szegényt nem akartam magára hagyni, hisz annyira látszott h félt, így beengedtem a házba, s addig ott voltam vele még el nem állt a vihar. Addig én meg szépen olvasgattam. Jó volt vele ott lenni. Kellemes volt érezni, ahogy liheg, ahogy mozog olykor, nyugtalankodik, s hozzám bújik, h simogassam, s ha nem akartam már simogatni, akkor belefúrta az arcát a hasamhoz, h de akkor is simogassam.  

Nagyon szeretnék 2 éven belül lakást venni, s akkor egy kutyust is szeretnék. Nem kis cipőkefe kutyát, hanem mondjuk, vagy egy dalmatát vagy egy ír farkaskutyát vagy egy ausztrál terelő juhászt. Azok annyira szépek! *.*

Bár a lakás még bizonytalan, de nagy segítség, h anyum is és a nagyszülők is akarják, s támogatják tervem. Az öregek azt mondták, h ezt a pénzt megadták a másik 3 unokájuknak, (lagzi, kocsi) így nekem is megadják. De mivel nekem nem kell kocsi, s természetesen lagzim se lesz () így én lakásba fektetem. (Most rájöttem a melegség egy újabb előnyére! Nem kell ilyen fölösleges, haszontalan dolgokra költeni a pénzt, mint mondjuk esküvő, s lagzi! ) Szo aztán anyumékkal együtt lenne annyi, h lakást tudjak venni. A bökkenő csak ott jön, h kell minimum 1 éves munkaviszony 1 cégnél. (Ezért minden erőm s, energiám 100%-osan az INDITEX-be ölöm, h mind óraszámban feljebb menjek, majd mind a ranglétrán is feljebb haladjak, mert itt azért (valamivel) gyorsabb, mint a H&M-nél.) + Az olyan kiegészítőket, mint pl.: hűtő, mosógép stb + majd a maradék hitel törlesztése engem terhelne.

Am beszéltünk erről is anyummal este, mikor sétálgattunk, meg azt is elmondtam neki, h szeretnék kimenni majd Tel Aviv-ba.  Persze egyből rácuppant erre az új infóra, s kifaggatott, h miért pont oda, meg minek, stb… Ennek annyira nem örült, de azt mondta, h ha oda kimegyek, akkor a lakás vásárlás az csúszni fog. De mondtam azt is, h nem most tervezem, hanem majd kb 30 évesen. Szo a lényeg, h még ezen életembe kijussak oda. Szo tervek azok vannak dögivel, de kell ez is, az élethez nem? Azt persze nem mondtam neki, h már a gyerekekről is másképp kezdek vélekedni, mint eddig, mert eddig nem szerettem volna, de h mostanában tök furi módon, szóba jött többször, mikor beszélgettünk a haverokkal, így már  úgy vélekedek, h ha meglesz már a biztos hátterem, s változik addig egy peppet a világ, akkor szeretnék majd örökbe fogadni egy szép kisfiút. Persze addig sok víz lefolyik még a Dunán, s kitudja, h mi lesz majd 15-20 év múlva…

Meg am se jellemző rám, h ilyen gyerekes legyek, h ilyen fiatalon, ezekről gondolkodjak. Nem is szoktam, csak azért néha mégis elmerengek ilyeneken…  Bár ebben is van egy kis csavar, mert én igazándiból azt szeretném, h a fiam is meleg legyen. Hisz, már most jobb világ van, mint 10-20 évvel ezelőtt, s majd ugyanennyi évvel később, hiszem, h még jobb lesz, s neki még jobb, s szebb, és könnyebb élete lenne, mint most nekünk. Persze most se rossz, de nem is olyan jó, de ez is jobb, mintha rosszabb lenne!  (Huh ezt de meg csavartam! )  Na jó! Mára szerintem ennyi elég legyen!

Csók!

Rion ;)