Idézet mára:
"Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall, lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben."
Nah! Most megint kiadom magamból, bajomat, bánatomat!
Péntek délután anyummal és apummal leutaztunk Fehérvárra Bátyámékhoz. Nagyon rossz volt ez a 2 nap, még lent voltunk.
Veszekedés, marakodás volt végig. Idegbetegen érkeztek már meg a Keletibe. Apumban már volt egy lökettel, s otthon már ez megy fizu óta… Sajnálom anyum, s megértem, h idegroncs. S még itt vagyok a nyakára apám mellé én is. Mikor síkideg, akkor felrója ezt nekem, persze úgy, mintha én tehetnék másságomról. Persze rossz és fáj ez, de részben megértem őt is. Nem hibáztatom, butasága, szűk látókörűsége, s makacssága miatt.
Azzal kezdődött az egész idegbaj, h mondtam, h akkor gyerünk el hozzánk. Anyum erre közölte, h ő ennyi cuccal el nem megy. Meg minek, mikor volt már nálam. Ledöbbentem, mert egész héten azt hajtogatta nekem, h szedjem le a falakról a pasis képeim, mert akkor jön apám, s legalább megnézi, hol lakom. Végül kiharcoltam, h ha már leszedtem a falakról azokat a bazi nagy ember nagyságú plakátokat, akkor most már jöjjenek el, különben, nem megyek bátyámékhoz. Apum szétnézett fél perc alatt, anyám meg tűkön ült, h na gyerünk már, s menjünk az eggyel korábbi vonattal, mint amit megbeszéltünk. Persze én meg egyenesen munkából mentem eléjük. Egésznap 2 db pogácsát ettem. Szerettem volna ebédelni, tusolni, összekészülni. Ez miatt is kivolt akadva. “Jó, h van időd enni!” Itt is csak pislogtam, h wtf?! Tudja nagyon jól, h 
dolgozom, egyenes hozzájuk megyek. Mikor egyek szerinte?! Ezt elintézte azzal, h legalább dolgoznál! 
Mondom szerinted 10-15-ig mit csináltam??? – “Hát az nem munka!”
Okkké! Aztán az útirányon kaptunk össze, s az lett a vége, h hárman, 3 felé mentünk. Persze én 10 perccel később indultam, s éretem a délibe elsőnek, de mind1… …“Én ne parancsolgassak nekik! ki vagyok én?!” …
A vonaton azért morogtak egymással, h épp, h elérték a vonatot, s miért személlyel megyünk. Én persze kimaradtam (volna) a “buliból”, de apum felelősségre vont, h miért ilyen lassú vonatot választottam?! Elintéztem annyival, h ÉN nem ezt a vonatot választottam, majd kedvesen édesanyámra néztem, s ezzel legalább a végállomásig csend lett.
Bátyám szintúgy feszkós volt. Pár szóváltáson kívül nem is beszéltem vele. Nem is kereste a társaságom. Anyummal azt gyanítjuk, h lehet sejti bátyám. Anyum persze ez miatt is őrlődik.
Úgy volt, h vasárnap is lent maradok náluk, de mivel nem éreztem jól magam, ezért úgy döntöttem, h inkább már szombat este visszamegyek Pestre.
Anyum látta, h nagyon magam alatt vagyok. Ebéd után, mindenki lefeküdt aludni, csak mi ketten maradatunk a nappaliban.
Leült mellém az asztalhoz, s megkérdezte, h mi a baj. Elmondtam neki ezt az egészet, + még azt, h mi baj van a kapcsolatomban is, meg meló, fizu téren is. 100%-os összeomlás van körülöttem. Hetek óta bajom van, az ínyeim gyulladnak be a torkom is fájt, a csuklóm is mióta sajog, fejem is gyakran fáj, holott nem szokott. Szo szellemi és fizikai egészség, család, párkapcsolat, gazdasági téren is romokban heverek.
Kérdezte, h miért ne mondtam el neki ezeket. Mondtam, h megvan neki is a maga baja, + am sem szoktam nyavajogni, mert bizakodtam, h “mindjárt” elmúlnak a bajok, de már 2-3 hete tart ez az egész. 
Próbált vigasztalni, de ő nagyon pesszimista, s a vigasztalása összeomlott, mert, amiket próbált tanácsot adni, mondtam, h már mindet megcsináltam, s próbáltam, majd ő maga is csak elkezdett még jobban rágódni… :/
Egyedül akkor voltam érzelmileg “'semleges síkon”, mikor az unokaöcsémmel játszottam. 2 éves. Sokat fejlődött, s tanult. Nagyon okos, s értelmes. Szinte már rendesen beszél. Jókat játszottunk. Jó volt.
Kimentünk sétálni is. Felültettem a nyakamba, lovagolt is a hátamon, pergettem, építettünk kastélyt is.
Jobban megerősítette bennem azt az érzést, h majd én is akarok egy kisfiút. Majd. Valamikor… … 10 év múlva, mert egyelőre magamat is nehéz eltartani… :/
Nagyon ok minden kavarog a fejemben. Úgy érzem, h egy jó meditáció után vágyom. H lecsendesedjek, megnyugodjak, rendezzem gondolataim, magamba száljak. Várom, h hazaérjek, a saját világomba…
Csók!
Rion
5 megjegyzés:
Biztosan megoldódnak a gondjaid,fel a fejjel,mit mondhatnék? :)Rendszeresen olvasom a blogodat,de ezekről eddig nem írtál,mármint párkapcsolati gondok,fejfájás ,vagy csak Én nem vagyok figyelmes? Persze lehet nem is tartoznak az olvasóközönségre,csak így meg olyan bután olvastam a mai bejegyzésedet.Az eü problémáid biztosan a lelki dolgaid miatt vannak,kívánom mielőbb legyél túl a gondokon.
Köszi a kommentet. Jólesett. :) Nem írtam igen. Pont azért mert úgy gondoltam, h átmenetiek. Igaz a párkapcsolati probléma ma már megoldódott. Nem szeretek nagyon panaszkodni, de mivel már huzamosabb ideje fennállnak a többi problémák ezért így most kiadtam ilyen formában egy kicsit magamból... :/ :)
Az egészségügyi problémáim pedig valóban a lelki okok miatt vannak. :/
Szia Gery!
Nagyon sajnálom a problémákat, de a komiban örömmel olvasom, hogy megoldódott legalább a párkapcsolati gondod. Hátha ez azt eredményezi majd, hogy összeomlik a rossz kártyákból épített váracska :))
Egyébként nem lehet, hogy valami bakteriális fertőzés miatt lett hirtelen ennyi bajod? Nekem is valószínűleg emiatt volt/van/lett ennyi bíbelődni valóm.
Matykó
Helló! :)
Nem hiszem, h bakteriális fertőzésem lenne. Akkor a párom is elkapta volna már, akkor mikor én, de semmi baja szerencsére azóta se.
Szerintem a lelki okok miatt van ez. Pl.: Stresszelek, s idegeskedek is sokat, s a gyomrom is gyakran fáj ez miatt.
De mondom. Pozitív próbálok lenni, de tegnap összeomlott a rendszer... :/ :)
De azért köszi a komidat. :)
(K)
<3
Nem nemi úton terjedő baktériumtörzsre gondoltam, hanem csak szimpla kórokozókra. Én az ilyenekben sajnos nagyon benne vagyok. :(
Fel a fejjel nagyfiú, csak idő kérdése és minden szipiszupi lesz ;)
Megjegyzés küldése