Idézet mára:
"Az élet nem probléma. Ha problémaként tekintesz rá, rossz úton közelítesz felé. Az élet rejtély, amely arra vár, h megéld, szeresd, s megtapasztald."
Hétfő délután voltam az önkormányzatnál, s egyeztetünk a közelgő fesztivállal kapcsolatban. Jó volt. Kb 1 órát tárgyaltunk, h mizu. Nagyon élveztem, mert régebben is dolgoztam velük, akkor rendszeresen, s hiányzott ez a szervezős feeling.
Most kicsit izgalmasabbá tettem ezt a “meetinget” mert, felhoztam azt a témát, amire az idősebbek könnyen felkapják a vizet. A lényeg, h a hetero fb-n megvan hirdetve a fesztivál, s a fiatalok sok negatív kommentet küldtek, h ez inkább az idősebb korosztálynak szól, s semmi fiataloknak való program nincs.
Nah, én most képviseltem az ő álláspontjuk is. A félórásnak tervezett gyors meeting ezért húzódott el. A lényeg a lényeg, abban maradtunk, h mivel ez egy hagyományőrző nap, ezért nem ide valók azok a fiatalok, akik a napjaink zenei stílusát képviselik, így nem fognak lehetőséget biztosítani a számukra, h felléphessenek, DE(!) azt sikerült elérnem, h a jövő május elsejei kertvárosi rendezvényen, már felléphessen 2-3 olyan helybéli tehetséges együttesek, kik az ország különböző pontjaira is kapnak meghívást. ( Csak itthon nem léphetnek fel, ami ciki, de hát ha nagyban nézzük, akkor elmondható, h ez a magyar mentalitás! 
…)
Akkor még a meeting alatt kiderült, h nem csak a konferens szerepet kaptam meg, hanem majd egyéb szervező feladatokat is elkell látnom, s megbeszéltük, h a rendezvény kezdetéig míg nem megyek haza, a neten, s telefonon folyamatosan tartjuk a kapcsolatot.
Egy icipici gyomorideggel távoztam a meetingről, mert ugye már a felelősség is nyomja a vállam, de nem baj. Megoldjuk, s állok elébe a kihívásoknak. 
Am is szeressük őket is meg, az új dolgokat is!
Aztán beszélgettünk apummal is. Láttam, h nagyon méreget, s mikor megkérdeztem, h mi az, akkor azt mondta, h; “Ha Te is buzi leszel, akkor olyat lekeverek, h úgy maradsz!"
Mosolyogva csak azt válaszoltam, h az erőszak nem megoldás, mire ő, h ez nem az lesz, hanem TÉNY! Láttam a szemében a “lángot”, s h komolyan mondja, s a a hangnem, amiben közölte, megalapozta bennem a harag szikráját.
De kifelé csak mosolyogtam, s mondta, h nem mosolyogjál, mert nem tetszel nekem. Mérgemben meg hirtelen rávágtam, h mi bajod van a buzikkal? Ismersz akár egyet is?
Nah! Itt aztán szóváltásba keveredtünk, minek az lett a vége, h felálltam, s lezártam a témát annyival, h értelmetlen olyan témáról vitát folytatni, amiről egyrészt hót hülye vagy, s semmit nem tudsz másrészt pedig ez a tudatlanság úgy elvakít, h fanatikusan állsz egy hamis, rosszul látott, gondolt, szinte nem is létező világhoz!
Anyum, mikor ezt megtudta, akkor hót ideges lett. Elkezdte mondani megint ugyanazt, amit szokott, s megint 66-szor ismételte magát körbe. Mikor harmadjára kezdte el mondani ugyan azt a hülyeségét, akkor végeztem vele is. Nem bírom az olyan embereket, akik egy helyben toporzékolnak a saját kis elképzelt irreleváns világába, s mindig retteg, fél, ahelyett, h magába nézne, elgondolkozna, s akkor legalább rájönne, h mitől félsz? Miért? Stresszel! Görcsöl! FÖLÖSLEGEEEES! Magaddal baszol ki! Mondhatja anyám, h sírba teszem! A-aaaaaa! Ő maga teszi saját magát a sárba azzal, h mennyire képtelen nyitni a világra, túllépni dolgokon, s ezzel az egyhelyben való toporzékolással, csak felőrli 
önmagát! A saját kis felépített világába, ha valami új és ismeretlen dolog lép be, akkor total error! Összeomlik a rendszere! Miért? Mert új, s ismeretlen dologgal találkozik, amivel nem tud megbirkózni, nem tudja, kezelni! Mi értelme úgy az életnek, ha a begubózol?! Ha a múltban élsz, strucc politikát folytatsz, s képtelen vagy felfedezni új dolgokat, s meglátni a lehetőségeket???!!!
Nem tudom, h érzitek-e de már rég nem anyámról beszélek, nem is rá gondolok. Folyamatosan terjesztettem ki a fentebb írt gondolatom. Globálisan.
Sok mindenkire gondolok. Köztük magamra is. Én ilyen voltam. Sőt! Rosszabb! Régebben utalgattam már rá, h én nagyon más gyerek voltam. Magányos, depis, magának való. Nem szerettem beszélni, másokkal lenni. Csak a saját kis szobámban, vagy még max az udvaron a kutyámmal.
Most meg? Sokan ismerhettek már?! Szeretek beszélni, imádom a tömeget, felpörget, szeretek emberek közt mozogni, aminek igaz olykor meglátom a negatív oldalát- ahogy az előző bejegyzéseimben olvashattátok is - de ilyen az élet! Annyira nyitott, közvetlen vagyok, h egyeseknek ezmiatt szinte már perverznek látnak!
Kezdjek el görcsölni, h OMG ugyan mit gondolhatnak rólam az emberek, stb, stb, stb????
Lépj tovább! Menj, élj, légy nyitott! Persze, olykor seggre fogsz ülni. Kell. Hidd el, h kell az is. Mindenből tanul az ember. A saját kárából meg aztán igazán! Így fejlődsz! A legokosabb kisdiák is kap olykor fekete pontot, de végül még is ötös eredménnyel zár. Csak akarni kell! Bika vagyok. Én meg a nyitottság… Nagyon nem ment. De akartam, vágytam rá! S most veszem még csak igazán észre, h összejött! Sikerült! S sokkal jobban érzem magam! Ha felfedezel új dolgokat, megismersz új embereket, túllépsz a múltadon, hidd el, azzal sokkal könnyebb, jobb s szebb lesz minden! Azzal semmit sem veszítesz!
Nah! De megint sokat papolok, de most ez kikívánkozott belőlem. Tudnék még írni, mert elég kevés, s nem egyszerű, s zizáltnak tűnhet, amit leírtam, de majd fogok még. Észrevehetitek, h bizonyos időközönként kitör belőle a bensőm, s írok…
Nah, de megyek tényleg, mert van még 1-2 progi hátra. 
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése