Idézet mára:
"Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!"
Szeptember 17. Szombat:
Este végigsétáltunk Apával (Rosszfiúval ) az Andrássy-n, mivel 2 napos fesztivál volt, s rengeteg sátor, kiállítás, s ember volt kint. Jó volt. Majd kiültünk az Erzsébet térre egy nagy fa alá. Pokróc, pezsgős üveg, kaja, pia. Így emlékeztünk meg kis nyugisan a 3. hónapfordulónkról . 
Szeptember 18. Vasárnap:
Délután találkoztam egy kedves barátommal. Sétálgattunk, s kifeküdtünk az Erzsébet térre. Jót beszéltünk. Volt téma bőven, majd hazafelé menet beültünk az LMP-s sátorhoz. 
Kitöltöttünk kérdőívet, s kaptunk szórólapokat, füzeteket.
A beszélgetésünkkor megtudtam, h eltörlik az adójóváírást is! Titta idegbe jöttem! Mivel jőval kevesebb lesz így a fizum jövőre, amellett, h még tovább növekednek pluszban az árak, így komolyan elkezdtem gondolkodni a külföldre költözésen. Eddig nem érdekelt, mert szerettem itthon lenni, de amit ezek a nagy magyarok csinálnak a “nemzet érdekében” ez már little bit too much! NEM KÉRNÉÉÉM! Ti mit gondoltok am erről?
Aztán felhívott a főnököm, h h vagyok, mert látta fb-n a kiírásom, h what happaened. Nagyon kedves volt. + írtak még a kollégák is, kikkel voltam bulizni. Nagyon jólesett. S még elakartam anno menni tőlük… 
:/ Am az viszont nagyon szarul esett, h az ismerősök, haverok, barátok köréből alig kérdezték meg, h mi történt, h vagyok vagy valami… :/ Pedig a barátok nagy része is olvassa a blogom, s még csak azt se mondták, h dögöltem volna meg vagy valami… :/
Na mind1…
Szeptember 19. Hétfő:
Mikor beértem melóba, a drága főnököm odajött, s megölelt, h úgy aggódott értem. (A roma támadás miatt.) Nagyon jólesett, aztán ahogy találkoztam a többiekkel ők is kérdezgettek, h mi volt, h vagyok, s elmondtak egy sor “imát” a az ilyen szélsőséges romákért. (Remélem értitek ezt a burkolt megfogalmazást. ;). Aztán megkérdeztem, h van e lehetőség külföldön dolgozni a céggel, s azt a pozitív választ kaptam h igen. Abban az országban dolgozhatok, amelynek nyelvét beszélem. Nekem így Amerika s Anglia maradt. Amerikára még nem vagyok felkészülve, de Angliával szemezgetek. Persze ez nem most valósulna meg. Max jövőre.
+ Beszélgettem egyik kolléganőmmel, aki érdeklődött a Zara ügyem felől, s mondtam neki, h tök szomorú vagyok miatta, h vissza se hívtak se semmi, bár mondták, h most csúszik ez az ügy, s várjak. Erre mondta, h mikor ő a Stradivariusból akart átjönni a Pull-ba akkor őt is 1 hónap után hívták vissza interjúra. Szo kicsit felcsillant a remény. Nagyon szeretnék irodán dolgozni. *.*
Munka közben pedig többször is élesen megfájdult a hátam, s most is erősen sajog. Azt hittem, h már helyrejöttem, de sajnos még közel sem. H mozogtam, csináltam ezt-azt, szo igénybe vettem az izmaim ,így már megint fájtak. A köcsögje, jól eltalálta. Biztos jártas volt már, h hová kell ütni… A köcsög, rohadt …… –ja! 
Most utólag már bánom, h nem fújtam le a gecibe!
Nah! Mára ennyi. Megyek Apa (Rosszfiú) elé!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése