Mozi, blogger meeting, házibuli, Confetti

 

Idézet mára:

‎"A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."

 

Szeptember 21. Szerda:

Elmentünk a Corvin Moziba, s megnéztük 3D-ben a Végső állomás 5-öt. 10-ből kb.: négyesre értékelném azt a filmet. Tiszta olyan, mint a happy tree friends, csak filmben. Sokszor felsikítottam, a hirtelen jelenetektől, s a sokkoló látványoktól. Szegény Apának szarrá markolásztam a karját. Úgy kapaszkodtam belé. Egy idő után már inkább nem fogtam a kezét, mert attól féltem, h eltöröm neki.   Nem bírom am én az ilyen filmeket… :/

Szeptember 22. Csütörtök:

Találkoztam egy kedves blogger ismerősömmel, aki nemrég költözött fel Budapestre. Nagyon sokat nevettem, mert egyedi szólása, s nyelvhasználati stílusa van, de nagyon funny. Likeoltam. Kb.: 2 órát voltunk együtt, miközben göriztünk a belvárosban. Megbeszéltük, h én leszek a mentora itt Pesten.

Szeptember 24. Szombat:

Este hatalmas házibuli volt nálunk. Voltunk vagy 25-en. Épp, h elfértünk, de jó volt. Voltak érdekes helyzetek, személyek, s szituációk, amikbe nem mennék most bele, mert akkor 1 óra elveszne az életemből, s szeretnék most ebben a jó időben kimenni a természetbe.

Hajnal 1 előtt értünk le valahogy a Confettire. Tánciztunk egy kicsit, de mivel az asszony rosszul volt, így kb.: 20 percet a női mosdóban kellett tölteni. Mindig a női mosdóba megyek. A férfiben még egyszer nem voltam. Volt olyan “szerencsém”, h egy külföldi srác pont behányt a 4 wc ajtó elé, mivel mindegyik foglalt volt, s nem tudta tovább tartani. Rettenetes volt. Mindenki nyávogott, nyafogott, s nem volt elég a hányás szag, de már a ribancoktól is hányingerem lett. Fogtam magam, s kerestem takarítót, s szóltam neki, h mizu, majd megfogtam Rosszfiút, s kis makacskodása okozta morgás után hazavittem. Ez volt az első, h ilyen állapotban láttam, s nagyon furi volt. Most Ő pont úgy járt, mint én, amikor utoljára voltam a Confettin májusban a szülinapomon.  :/

Am egész este A(!) “híres, s ismert” zöld siltes sapim miatt aggódtam, mert mielőtt elindultunk volna a buliban nem volt meg. Kétségbe voltam esve, s rájöttem, h mennyire is szeretem ezt a sapim, amiről felismernek, beazonosítanak nagyon sokan. Aztán itthon megtaláltam a fotelben. Ott felejtettem, mikor átöltöztem.. –.-‘” Úgy megörültem neki, h kajak bekönnyeztem.   Am voltak, kik azt mondták, h nagyon jól áll sapi, s voltak kik azt hangoztatták, h tök jó a hajam, s nem jó a sapi  rá!

Nah! Lényegében ennyi! Apa még itt fekszik mellettem, de jó lenne már, ha mennénk valamerre, mert jó időben bevagyok sózva, s nem tudok itthon maradni, meg ami is már 14 óra elmúlt...

Csók!

Rion