Idézet mára:
„Megvetem azokat, akik nem hisznek többé Európában” (Cs. Szabó László; 1944
Az előző részek tartalmából:
Röviden s tömören, mert megint összejöttek a dolgok.
- Visszajeleztek a Melegség és Megismerés iskolai programmal kapcsolatban. Ugye jelentkeztem erre a programra, s a héten fel is vették velem a kapcsolatot.
- Voltam pénteken a ZARA-ban interjún. A Váci utcai központi irodában voltam. Nagyon szép, s jó volt. Fájt is a szívem. Amiket láttam, azok alapján azt mondom, nagyon örülnék, ha ott dolgozhatnék. Igazi New York-os iroda feelingje volt. Mint a filmekben. 
Felkísértek a belső liften. Mikor kiléptem, egy nagy fotocellás ajtó előtt találtam magam, amin a cég összes boltjának logója látható volt.
Beléptem, s egy szép nagy pultnál bejelentkeztem. Hellyel kínáltak egy fekete bőrüléses kanapén. Nézegettem picit a divat magazinokat, s behívtak.
Team assistant pozícióra jelentkeztem ugye. Irodai asszisztens. Jól Kifaggatott. 
Fél órás volt a “vallatás”. Azt mondta az interjúztatós, szimpatikus hölgy, h a jövő hét folyamán értesítenek, s ha sikerült ez az interjú, akkor behívnak egy második körre, ahol befog mutatni egy másik hölgynek, s lesz egy újabb interjú. Nah, itt nagyon lelombozódtam, mert azt hittem, h megúsztam ennyivel, s nem kell angolozni, mert attól nagyon fosok, az az erős gyanúm, h a 2. kör, sokkal “izgalmasabb”, s nehezebb lesz, mint ez, s attól félek, h itt már angolul fogunk kommunikálni majd. 
Ha! Egyáltalán visszahívnak… :/
- Aztán lehet, h költözni fogok az albiból, mert mondták, a lakótársak, h Ők költöznének, de aztán mégse. Nekem viszont lenne Rosszfiúnál lakhatási lehetőségem fele ennyiért, s rengeteget spórolhatnék vele, de bizonytalan vagyok, h mi legyen. Mennék is meg nem is. De majd alakul, ahogy alakul.
Aztán hívtak Forgatásra. Ha minden igaz, akkor Kedden megyek Budára statisztának. Most a Digi Tv reklámjában leszek statiszta. Azt még nem tudni, h kiemelt, vagy mellék statiszta leszek-e. Majd kiderül idővel az is.
Szeptember 3. Szombat:
Érdekes, s forgalmas egy nap volt. 11-től 16-ig dolgoztam, de megkérdezték, h visszatudnék e menni zárni, mert csak 3 ember zárna, a 4 helyett. Elvállaltam. Aztán a nap végé közölték, h még lehet e hónapban fentebb mehetek 30 órásba. Meló után várt rám Rosszfiú. Elmentünk 
hozzájuk, átmentünk Andréhoz is, aztán mentünk a Keletibe anyum elé. Eljöttünk hozzám, kipakoltuk a sok kaját, ettünk, beszélgettünk. Jó volt. Anyum már lazán feloldódott. Jó volt, látni, h milyen jól, normálisan elbeszélgetnek Rosszfiúval, s minden okés. Likeoltam.
19-kor feltettük a vonatra, s én dzsaltam is vissza melóba. 21-kor bezártunk, rohanás haza, gyors készülődés, s go a Deák Téri nagy régi 105 éves kupolás házba. A legtetején lakik/lakott az egyik kedves volt H&M-es kollégám, aki költözése miatt, “lakás búcsúztató” bulit tartott.
Mondanom sem kell, h szinte mindenki H&M-es volt, aki ott volt.
Iszogattunk, s éjfél körül elindultunk a világba. Először a Dobozba mentünk. Szép, s jó, de nem jött át senkinek.
Ráadásul, kint a kapunál beszélgettünk, mikor arra letettem figyelmes, h valaki beszólt, s buzizott. Na. El is kezdtem, hangosan, mondani, h nézd már azt ott, buzizik! Hol él ez?! Elkezdtünk tömörülni, gyülekezni, s vagy ezért, vagy pedig látta, h Rosszfiú odament a biztonsági őrökhöz, de eltűnt a Homofób köcsögje. Rosszfiú pedig csak a belépéskor elkobzott fütyülősünk kérte vissza a biztitől.
Aztán elindultunk, de lekezdett csökkeni a 15 fős csoport létszámunk. Keringtünk, sokáig, mint gólyafos a levegőben. Kimentünk a Blahára, ott dekkoltunk vagy 10 percet, s kb 8-an elindultunk az Alterbe. 5-en lementek, mi meg pénz híján jöttünk haza. + Rosszfiúnak am is reggel 7-kor kelnie kellett, mert nyitósss.
Nah! Azt hiszem ennyi! De nekem is már készülődnöm kell, mert megyek én is melózni!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése