Idézet mára:
"Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van."
Október 31. Hétfő:
A mai napot végre már az én albérletemben töltöttük. Szinte már Apánál – Rosszfiúnál – lakok… –.-‘” Nagyon ritkán vagyunk nálunk, s ez peppet rossz nekem. Jó (nálam) itthon lenni. Most, ahogy ezt leírtam, az a gondolat tört rám, h 3 “otthonom” van. Van, ahol születtem Kertvárosban, van a saját albim az Oktogonnál, s van most itt Apánál.
November 1. Kedd:
Hazautaztam. Otthon nem volt semmi kül. Azt a pár órát, még otthon tartózkodtam, sikerült túlélnem. Este pedig egyik kedves ismerősöm kocsival visszahozott Pestre, mert Ő is hazafelé tartott Pestre. Ezúton is köszönet érte! 
November 3. Csütörtök:
Szerdán nem volt semmi kül, ezért azt ki is hagyom.
Csütörtök reggel nagyon furi és egyben ritka érzéssel ébredtem. Ez a szám járt a fejemben, amit most kitetettem.
A furi érzés pedig azért volt, mert ismét Kertvárosról álmodtam. (Am zárójelben megjegyezném, h voltak már páran, kik megkérdezték, h hol van az a “Kertváros”, s elkezdtek megyeszékhelyeket sorolni… Hát Kertváros egy falu! Csak azért hívom Kertvárosnak, mert kertes házak vannak, valamint jellemző felénk a szüli feliben látható feeling. 
)
Szo helyesebben az általános iskolámról álmodtam. Szinte minden 2-3. este álmodok valamifélét a falumról. Nem tudom, h miért van ez, de nagyon furi… 
De azért kicsit megnyugtató is. A fiatal, felhőtlen, boldog, s egyszerű gyerekkoromba repülök ilyenkor vissza. Szerettem életem azon időszakát… … Talán az a legkedvesebb időszak az életemben számomra… … Lehet ezért álmodok róla oly gyakran? De akkor miért pont mostanában, s miért ilyen intenzíven?
Lehet azért, mert nehéz időszakom van. Már 1 hónapja, h padlón wok, s lehet ezért “menekülök” esténként vissza a múltba…
Délután kaptam a telefonhívást a ZARA irodáról. Nem vettek fel. Egy darabig nem fogtam fel teljesen. Apával pont játszottunk egymás ellen a stronghold crusaderrel. Mikor befejeztük ő elment, s h egyedül maradtam tört rám nagyon nyomott, szomorkás érzés. Kicsit pityeregtem egy darabig. Egészen estig templomos georgian énekeket hallgattam. Sötét volt kint is, bent is. Gyújtottam pár gyertyát, füstölőt, 1-2 régi ismerős éneket énekeltem a zenével, s elkezdtem meditálni.
Sikerült összeszednem magam, s gondolataim, s lelkileg ismét felálltam, s elterveztem, h hogyan tovább, mert hát menni kell tovább, akármennyire is fáj, s rossz…. :/
Am abban maradtunk a 2. HR-essel, ki hívott, h 1-2 héten belül
A csütörtök esti és a pénteki nap történéseit, s gondolatait pedig a köv bejegyzésben folytatom majd, mert azokkal már hosszú lenne ez a bejegyzésem.
Csók!
Rion
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése