Idézet mára:
"Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé."
Október 30. Vasárnap:
André meghívott minket a Habrolóba. Karaokéztünk egy jót, bár most nagyon nem ment… :/ A leggázabb helyzet az volt, h kértem az est vége felé egy mulatós mixet is, de végül aztán szinte alig ismertem belőle
valamit. 
De aztán kértem, s kaptam is egy másik mixet, az bulisabb, s jobb, s ismertebb volt, + besegített André, s sikerült megmenteni a hazát! 
Utoljára szerintem szeptember elején lehettünk ott. Bulizni meg szeptember végén voltunk a Confettin, de nekem az már olyan rég volt, h a buli-bugi hangulat egyre gyakrabban tör rám. Van, mikor egyedül vagyok otthon, s elkezdek énekelni, veszettül táncolni. 
Jó lenne már megint buliba menni, s kiereszteni a gőzt. De szerintem majd csak akkor fogok menni, ha megoldódik a melós ügyem, s lesz végre teljes állásom, s rendeződnek az anyagiak. De akkor aztán szétbulizom a fejeeeeem!
Am ahogy kicsit sétáltunk az V. kerben este, nagyon fájt a szívem. Rájöttem arra, h már az Oktogonba nem vagyok szerelmes, mint 
majdnem 1 éve. Elmúlt. Helyesebben megölték az emberek. Egyre inkább érzem már azt, h kezd benyomulni oda az… … alacsonyabb réteghez tartozóak, akik rettentően otromba, alpári módon viselkednek az ismeretlen járókelőkkel. Persze vannak, akik nem törnek be barbár módon az intim szférámba, s lehet, h meg se állít, de a erősen rontja, lehangolja a közterület látványát, szépségét…
Megértem a politikusokat, kik harcolnak a hajléktalanok jogaiért. Megértem, hisz őket nem zaklatják, tartják-fel, nem látják és érzik azt a sok negatív hatást, amit a hajléktalanok és kérdegetők okoznak nap, mint nap!
A VIII. kerületi rendeletet véleményem szerint MINIMUM lenne, h kiterjesszék az összes belvárosi kerületre. Bár még azt is keveslem, mert nem tartom eléggé hatásosnak a rendszer működését a 8 kerben sem, pedig én ott járok nap, mint nap, mert apa a Corvin negyednél lakik, de mire itt tényleg lesz valami eredmény, addigra én már lehet nem leszek erre.
Nah! Most csak ennyire van energiám.
Csók!
Rion
4 megjegyzés:
Mindig is csodáltam ezt a hozzáállást a hajléktalan- kérdéshez. Több oktból is, de tényleg csodálattal vegyes értetlenséggel néztem rá. Tényleg ennyire elidegenednek az emberek egymástól?
Mi lenne, ha te lennél a helyükben?
Ezt a kérdést persze már én is feltettem magamnak.
A válaszom, h vagy elmennék erdőbe remetének, vagy pedig végeznék magammal, de semmiképp nem választanám ezt a létbizonytalan formát, mert ezt egyáltaláln nem tudom elviselni még most sem, hisz jelenleg is megvisel rendesen, nemhogy abban a helyzetben, amikben ők vannak.
Tehát ha egyszer lebukik az ember oda, hogy hajléktalan, akkor az a legjobb, ha kivonja magát a társadalomból? Ha nincs jelen? Ha nem zavar? Mit ér az ilyen társadalom, ahol az elesettekre ferde szemmel néznek, ahol a láthatatlanná tétel és nem a probléma megoldása van napirenden?
:O
Héééééé!! Nyugiiii!! :)
Erről nekem az a véleményem, h ha zavarnak, ha nem, akkor is vannak, s nem csak Magyarországon, hanem minden hol. Sehol se tudják megoldani a helyzetüket, ha napirenden van, ha nem. Ezt te is beismerheted Zsolti!
Mit tudsz most akkor csinálni na?!
Megjegyzés küldése