Fb, buzik, visszahúzódás, Adonis

 

Idézet mára:

"A legjobban az jellemzi egy ember személyiségét, hogy hogyan bánik azokkal, akiktől nem várhat semmit, és azokkal, akik nem tudnak visszavágni.' (Abigail Van Buren)"

 

Pénteken találkoztam Mártival a volt kolléganőmmel, kivel anno még a Westendben dolgoztunk együtt a H&M-nél. Jókat pletyiztünk, s csináltunk jó pár képet is.

Aztán töröltem újabb ismerősöket fb-ről. Egyesek túl alpáriak, mások meg túl sznobok. Konkrétabban nem is a sznobságukkal van gondom, hanem inkább azon réteggel, kik már túl sznobok. Úgy érzem, h egyre kevesebb az azon emberek száma, aki úgymond nem “szélsőséges”. Szo nem az van, h húúúúú ki vagyok mi vagyok, mennyi pénzem van, milyen kocsim van, milyen márkájú ruhákban járok, s hol, mikor, hányszor, mennyi pénzt költöttem...

Vagy a másik réteg/véglet; úgy rázom magam, s nyávogok, mint akit megbaszott a 220, s mert buzi vagyok így (azt hiszem) megtehetek mindent, kavarom a szart, szétszedek embereket, mert ha nekem nem jó másnak se legyen, közben meg szétdrogozom a fejem, s a fél város átment rajtam, s a magamfajtának köszönhetik a buzik, h vannak homofóbok, s sok ember utálja a buzikat, szo egy szélsőséges típusú buzi vagyok.

Nah! Az ilyenek, nem csak a heterókból, de még belőlem is előhozzák a homofóbot, s legszívesebben bivalyból hátba basznám, h viselkedjél már normálisan, mert én verem szét buzi létemre a köcsög fejedet!

De persze nem teszem meg, nem szólok rá, mert ugye egyrészt az erőszak nem megoldás, s amúgy is tolerancia van.

Nah! Az ilyeneket kerülöm, s szabadulok meg mostanság. Bennük nem látok semmi emberséget. Durván fog hangzani, de egy emberi korcsnak tartom őket. Csonkok. Túlzottan anyagiasak, magamutogatók. Lelkileg, bensőleg zoknik. S félreértés ne essék. Itt nem lenézésről van szó, nem nevezem/tartom őket hülyéknek, mert am normálisan ellehet velük beszélgetni, de a fentebb felsorolt tulajdonságuk miatt, viszolygok tőlük.

Érdekes dolog az is, h mindezek ellenére, mégis vannak ilyen közelebbi ismerőseim. Igaz, kevés, de vannak, s mégis eltudom őket viselni, s normálisan, viselkedek velük, nem ellenségesen.

Aztán még persze én érzem magam szarul, mert így vélekedek róluk, ne adj Isten még lenézem őket. De nem. Inkább csak törlöm, tiltom, elutasítom őket. Csináljanak, amit akarnak, éljenek, ahogy akarnak – ha egyáltalán lehet valódi életnek nevezni azt a végtelenül anyagias , egyszerű, s felszínes légvárat annak nevezni, amiben ők élnek – szo csak engem hagyjanak békén, kerüljenek el.

Voltunk az Adonisban. Ott lent az emberek 70%-a azon rétegbe tartozott, akikről  fentebb beszéltem. Felfordult a gyomrom jó pár embertől… :/

Kétszer durrant el az agyam, még lent voltunk. Egyszer mikor a mellettünk lévő széket elvették. (Ami az egyik velünk lévő srácé volt, csak kiment mosdóba.) Szó nélkül. Meg se kérdezték, h bocsi, foglalt ez a szék, kell nektek? Pofátlan, kulturáltan, alpári bunkó, tapló! Agyfasz1.

Agyfasz 2:

Az egyik karokizó srác eszeveszettül elkezdett vonaglani, nyávogni, s sikítozni mögöttünk. Apa már nagyon jól ismer, s minden mozdulatomat ismeri, és úgy olvas rólam, belőlem, mint egy könyvből, s látta rajtam a feszültség jeleit, és nagyon azon voltam, h odamegyek a sráchoz, h szíveskedjen visszavenni magából, mert rajtam kívül zavart még egy pár embert a közelben a viselkedése, de visszafogott, h maradjak, mert abban az idegállapotban persze nem ilyen szépen kértem meg volna azt a… … “fiút”…

Most csak Apa miatt mentem oda le. Még egyszer majd le kell oda menni, de többször remélem már nem elsz szerencsém ahhoz a lebujhoz.

Aztán a héten elővettem az egyik ribancot, aki szeretett volna “barátkozni” a párommal. Megkértem, h barátkozzon egyedülálló emberekkel, vagy ott a saját párja, foglakozzon azzal, s persze még ő volt felháborodva. Undorító féreg ez is. Anno, mikor bekapcsolódtam ebbe a világba, nem értettem, h miért elégedetlen mindenki, s vannak kiábrándulva a buzikból… … Most már értem…

Egyre inkább embertelennek érzem a világot… :/

Csók!

Rion