Egyedüllét tünetei, anyum, vásárlói cirkusz, személyem, Humen

 

Idézet mára:

"Emberi törvény kibírni mindent, S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned, Remények és csodák."

 

Az előző részek tartalmából:

Az elmúlt hetekben 2-3 alkalommal is ébredtem már fel hajnalban arra, h fázom. Kivoltam takarva, mert a takaró magam alá volt gyűrve, úgy, h átkaroltam, mintha valakit magamhoz szorítanék.

Furi, s persze szar érzés. Van mikor úgy alszom el, h az anyumtól kapott kis plüss hóember figurát szorítom magamhoz, mert megnyugtat egy kicsit, s gyorsabban álomba zuhanok.

Jah! Anyum mesélte, mikor fent volt 1 hete, h fiatal korában gyakran sétált a körúton a barátnőivel. Nem gondolta, h majd x évekkel később meg a meleg fiához fog majd eljárni erre… … Ismerős érzés. Én se gondoltam, h erre meg arra, majd ilyen meg olyan érzésekkel fogok eljárni, s erről meg arról jut eszembe 1-1 hely…

Csütörtökön egy vásárló hatalmas patáliát csapott s beleírt a vásárlók könyvébe, amiben természetesen engem külön kiemelt.

Az én részlegemen volt a cirkusz a férfiosztályon a fülkénél, s rajtam csattant az ostorcsapások legjava. Nem akarok a részletekbe belemenni, de a lényeg, h kiakartam hívni a biztonságiakat, mert elkezdett vandálkodni a nő, ordibált hangosan, az üzletben megfagyott a levegő, s a managerünk sem bírt vele, s a vásárlókkal is összeveszett, akik beszóltak a nőnek, h hagyja már abba, s viselkedjen.

Rettenetesen nagy erő kellett ahhoz, h ne keverjek le ott helyben a nőnek egy hatalmas atyai pofont. Már csak azért is mert folyamatosan sértegetett, ocsmány, alpári módon beszélt, s mindenbe belekötött. Pedig magyar volt. Külsőre… Aztán megnéztük, s láttuk, h a nyóc kerbő jött, szo az sok mindent megmagyarázott.

Aztán az elmúlt 2 hétben 3 közelebbi ismerősöm, barátom is mondta, h sok erőt, energiát adok nekik, s nem ilyennek ismernek, h depis wok. Életerős, életvidám, színes gyereknek ismernek, aki a beszédével, személyével, kisugárzásával feltölti a másikat.

Nem foglalkoztam ezekkel a külön-külön elmondott “dicséretekkel”, jellemzéssel, de h pénteken is ezt hallottam vissza egy 4. személytől, már elgondolkodtat. Örülök neki, s jólesik persze, csak furi, érthetetlen ez számomra, bár lehet, h nem is kell, h értsem. Nem ismerek magamra, h tényleg Én adnám ezt nekik hisz az Én életkedvem, s vidámságom, energiám, mindenem, kb.: csak 40%-os már kb.: 1 hónapja…

Szo nagyon nem vagyok toppon, h én csak úgy “kisugározzak”, de örülök neki, ha így van.

Olvastam a Humenben a Steiner Kristóffal készített interjút, s meglepődve vettem tudomásul, h Kristóf azokon, s olyan változásokon ment/megy át, amelyeken Én. Hisz Én is ebbe az irányba haladok, amibe Ő már eljutott. Igaz nekem kabalizmusom nincs, s vega se vagyok, de minden más ugyanaz.

+ Nagyon tetszett az a cikk is amiben a kommunikációról írtak, h h ismerkednek össze a melegek, kerülnek egymással ágyba, járnak össze dugni, h alakul ki egy kapcsolat, s honnantól kapcsolat egy kapcsolat. Nagyon szépen végigvezette, s tetszetősen szemléltette.

Szeretem azt a magazint. Örülök, h van, s köszönet is érte a csapatnak, akik munkálkodnak vele.

A karácsonyi témát pedig a köv bejegyzésemben írom le, mert így is hosszúra sikeredtem…

Boldog karácsonyt!

Csók!

Rion