Idézet mára:
“Te vagy a legszebb ajándék és ha a szemedbe nézek, Veled újra érzem azt, h igazán élek! Te több vagy, mint bármi, ami valaha kértem, s h megkaptalak, néha magam sem értem. Nincs szebb ajándék, Nekem nem kell már semmi, csak Veled szeretnék Önmagam lenni. S ha eljön a hajnal, csak mellettem ébredj, mert csak veled érzem úgy.”
Az előző részek tartalmából:
Nah! Rohannak azok a fránya napok, és azt se tudom, h merre vagyok arccal! 
Öööömmmm… … Ha jól emlékszem, azzal fejeztem be utolsó bejegyzésemben, h megyünk Pullos házi buliba.
… Hát… Ne tudjátok meg! Jó lett volna, de sajnos egy olyan kellemtelen szituációba keveredtünk Norbival, h nagyon csúnya sértődés és harag, összeveszés lett 1-2 múltban megtörtént dolog miatt. :/
Azt hittem konkrétan, h megbolondulok, voltak olyan hosszú percek, mikor egy rossz rémálomnak reméltem az egészet, illetve kajak úgy éreztem magam, mint egy bolond ember az elmegyógyintézetbe, aki láthatóan szenved, fogja a fejét, s motyog magának…
De szerencsére megbeszéltük, megoldottuk a problémát, mert szeretjük egymást!
Február 19. Vasárnap:
Melóban látták rajtam a kollégák, h nagyon lógatom az orrom, s így visszagondolva tök jól esik, h törődnek velem, s vigasztaltak. Főleg az új meleg Főnököm. Tök megértő, s Ő is sokat mesélt magáról, életéről, s azt is megtudtam, h már több mint 1 éve él kapcsolatban. 
+ Mostanában egyre többször fordult meg a fejemben, h törlöm magam fb-ről. Aztán este, mikor kimentem Norbi elé és sétáltunk haza, magától Ő is ezt mondta. Rendesen meglepődtem, mert erről nem beszéltem, s persze mondtam is Neki, h ezen Én is gondolkoztam… De arra jutottunk, h mégis csak ott tartjuk egymással is és az ismerőseinkkel is a kapcsolatot. Én is elsősorban azért vettem anno okos telefont, h tudjak telón is netezni, fb-zni. Jó döntés volt, mert a folytonos havi 10 000 feletti telefonszámomat így legalább lecsökkentettem havi 5 ezerre úgy, h abban benne van a mobilnet is, mert tényleg szinte minden ismerősömmel fb-n beszélek… … Bár ezek ellenére is még tovább él azóta is a gondolat a fejemben, h mi lenne ha felfüggeszteném a fiókom…
Am már így is visszavettem a facebookozásból. Mikor együtt vagyunk már nem is fb-zek. Megtudom állni. Eleinte nehéz volt, mert elismerem, h függő vagyok, de szerencsére sikerült visszavennem belőle.
Február 20. Hétfő:
Harmadjára voltam a szoliban, s mikor beléptem a csaj kedvesen mosolyogott s köszönés után rögtön meg is kérdezte, h a fekvőbe igaz? Mondom igen, köszi. Aztán mikor mondtam, h 6 percre fekszek, akkor meglepődve kérdezte, h még mindig?…
Miközben bent feküdtem, ezen kattogott az agyam, s az a gondolat született meg bennem, mire kiszálltam, h következő alkalommal már akkor 10 percig süttetem magam. Am szépen haladok. Már nincs Zombi színem.
Február 21. Kedd:
Norbival sokat beszélgettünk este. Megtárgyaltunk 1-2 problémás ügyet, s örültem, h együtt beszéljük, oldjuk meg, s érezhetően egymás mellett állunk a kívülről érkező… … “macerás dolgokkal/ingerekkel” szemben. + Meséltem neki a vidéki életről, egy lánnyal való esetem, s a leendő nyári unokatesóm lagzijáról. Majd megettem, mikor kis butus módjára megkérdezte, h “remélem nem lesznek ott más buzik?!” Mondom egy olyan vidéken, ahonnan Én jöttem, nem jellemző! Mondhatni egyedi darab leszek! Nah! Most elköszönök, mert megyek megkeresni a napi betevőm.
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése