Idézet mára:
"A barátok minden gondjukat elmondják egymásnak. Sokszor semmit nem tehetnek, hogy megoldjanak bármit is. De tudják, hogy ott vannak egymásnak, lesve egymás szavát, s ennél több segítség nem is kell. A barátság az, ami megmutatja nekik, hogy sem örömükben, sem bánatukban nincsenek egyedül."
Uh! Pont egy hete írtam utoljára! Igaz, h bár minden nap posztoltam ki valamit, de nem volt kedvem, időm, energiám arra, h írjak.
+ Semmi különös nem történt velem, s az ihlet sem szállt meg, h na most írjak. 
Tegnap szültetett meg bennem a gondolat, h ma legkésőbb írni fogok.
Március 14. Szerda:
Délelőtt dolgoztam, estére pedig haza utaztam. Karácsony óta most aludtam otthon. Idén először. Elég jól aludtam ahhoz képest, h otthon nem tudok olyan jól aludni, mint Pesten.
Március 15. Csütörtök:
Már szinte biztos vagyok benne, h a szüleim nagyot hallanak! Ahhoz, h megértsék mit mondok, szinte már hangosan kell beszélnem… –.-‘”
Ezt nem tudom megérteni, h miért van ez. Vidéken csend van, nincs olyan nagy környezeti zaj, mint Pesten. Pont, h a vidékieknek kellene halkabban beszélni, a Pesten élőknek meg ordibálni… 
Reggel 9-kor kimentem megnézni az ünnepséget. Nem volt nagy durr. Állítólag tavaly többen is voltak. Sajnos nekem nem volt meg a várt nagy folk hangulat… :/
Otthon Anyummal beszélgettem. Annyi gondja van, annyit panaszkodott, h elkezdett sírni. Én itt felhúztam magam, mert ezzel a negatív, pesszimista, borús hangulata olyan rideg, s távol áll tőlem…
Rettenetes, h mennyire borús a gondolkodása… 
:/
Jó! Most jött egy újabb baj. Papámmal van gond. Viszik laborba, vizsgálatokra, mert már megint kijött egy csúnya folt a homlokán. Olyan, mintha beverte volna, de nem. S ez kifakadt neki. Anyum szerint rákos.
Még nem lehet tudni semmit, de anyum már megállapította, h rákos! –.-‘”
Papámmal is beszélgettem. Nem érzem nála már azt, h szeretne élni. “Nem mindegy, h halok meg?! Legjobb vóna má meghalni!” …
Aztán bementem unokatesómékhoz, kikkel leéltem a gyermekkorom. 20 éves a nagyobbik. Július 14.-én nősül. 170 fős nagy lagzi lesz.
Szo jah! Öregszünk. Fasz kiva’! :D :/
Úton hazafelé a vonaton, találkoztam a volt egri lakótársnőmmel. Olyan jó vooolt! Végig pletyiztünk, s hülyültünk, Sokat nevettünk. Felelevenítettük a régi szép emlékeket. Mondta, h mikor elköltöztem rá 2 hónapon belül Ő is költözött mert csak velem bírta ki az ottlétet a másik volt 3 lakótársaimmal.
Március 17. Szombat:
Üzletünkbe gyakran bejár egy… … “furi” csaj, aki nem teljesen 100. Szeret minket. Múltkor a managerünknek hozott egy aranyos kis üvegcsét. Persze nem mert kinyitni, hisz kitudja milyen méreganyag van benne! Ma bejött megint a csaj. Én pont háttal voltam, s hajtogattam, mikor éreztem, h néz valaki. Oldalra néztem, s ott állt felettem, s nézett, s majszolta a gumicukrát, s ahogy összeakadt a szemünk egyből kinyújtotta a kezét, s megkérdezte, h Kérsz gumicukrot? Hát először szóhoz se jutottam, s kicsit meg is ijedtem. Úgy éreztem magam, mint valami pszichopata gyilkos filmben, aki mellett egyszer csak semmiből hirtelen ott terem a leendő gyilkosa….
Mikor megköszönve elutasítottam a kínálatát, hirtelen megfordult s végigkínálta a többi kollégáim.
Március 18. Vasárnap:
Délután Norbival kifeküdtünk napozni az Erzsébet térre.
Majd hazajöttünk, átöltöztünk sportosba, s bevettük a Margit szigetet. Kb.: Bő fél óra alatt körbe joggingoltuk a szigetet. 2-szer leálltunk sétálni. Jó kis közös progi volt.
Este megnéztünk egy filmet, aztán tetikéltünk.
Pénteken jön majd Szuzi. (A cseh koordinációs, visueles főnökünk.) Pont szabadnapos lettem volna, de elcseréltettem egy kollégával, így meglepő módon, de az üzletvezetőnk kedves közreműködése által úgy írt be, h egész nap Szuzival lehessek, s addig fogok dolgozni, még Ő. Egy pici izgulás már van bennem, de igazán majd csütörtök, s pénteken lesz nagy az izgalom nálam.
Nah! Lényegében ennyi!
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése