Idézet mára:
"Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét. Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt."
Március 31. Szombat:
Anyum feljött hozzám. Hozott kaját. Szétnézett a szobámban, meg hazavitt pár cuccot, amik nem fognak kelleni az új albiba, s amiket most is felesleges tárolok itt. Megkérdezte, h nem e fog hiányozni?… … Mondtam, h h a fenébe ne hiányozna! Annyit gondolkoztam már ezen… 
:/ De még nincs itt a búcsú ideje, úgy h most elhessegetem ezeket a gondolatim, mielőtt még jobban belemerülnék. 
Utána elmentem fodrászhoz, az elmúlt 2 alakalommal már eléggé visszavettem magamból a frizurámat illetően is. A régi nagy hajamat már egy hónapja levágattam, s azóta kis szolidan hordom. Körbe 7 mmesre levágva felül meg kb.: 5-10 cm-es. Elől felállítom ( ) oszt jóu va’ ! Mehetsz! 
Este elmentem Norbiékhoz. Mivel múlthéten meghalt a papája így most az Anyukájának is részvétemet nyilvánítottam. Az elején eléggé feszengtem, s zavarban voltam, h mit s h mondjak, mit csináljak. De minden rendben zajlott, s utána tök jól elbeszélgettünk hárman. Jó volt.
Április 1. Vasárnap:
Ma vagyunk három hónaposaaak. Jó volt Norbiéknál aludni, tudom, h már említettem, de azért még csak leírom, h szeretek náluk lenni. Megint szép napsütéses, madárcsicsergésre ébredtem. Kicsit olyan, mintha otthon is lettem volna. Otthon Kertvárosban is anno mindig így ébredtem nyaranta, mikor otthon laktam. Kellemes emlékek.
Melóban az egyik kollégánk calici vírusos lett. Bent a melóban hányt is. Amint a managerem megtudta, azonnal haza is küldte. Ez pénteken volt. Péntek, szombat nem dolgoztam, de vasárnap a munkába állást követően jár pár órán keresztül bennem volt a para… Szinte kiszáradásig állandóan mostam a kezem, mikor volt időm, vagy ebédszünetem volt… De szerencsére nem kapott el senki semmit. Hülyéskedtünk is a többiekkel, h ha egy valaki elkapta volna, akkor ebben az üzletben karantént kellene elrendelni, mert ha már akár 1 ember elkapja, akkor onnantól kezdve már helló-szia van a staffnak!
Késő délután, este felé jó sokan voltak, s kicsit tovább kellett záráskor
bent maradni. A kora délelőtti órákban pangás volt, s a fél napom el is telt azzal, h átöltöztettem 3 manökent. Egyre gyorsabban öltöztetek már át egy babát. Érzem már, h mit h kell fogni, s csinálni. + Megint volt siker érzetem, mert én csináltam az áruk kitöltését is, s láttam a listán, amit kaptam, h NAGYON fogytak azok a termékek, amiket én választottam ki, s a manökenekre tettem. Örült a fejem. Meg mindig tök jó érzéssel tölt el, mikor látom, h “ de fajin lett” a manöken, + mikor nézik a vásárlók is. Bár, annak nem örülök, mikor hozzá nyúlnak! Ütnék a kezére olyat! Arra kényes vagyok!
Este záráskor hívott Szuzi a cseh főnököm. Kedden jön, s mondta, h minden legyen rendben! Ideges lettem, mert hétfőn nem dolgozom, de eldöntöttem, h kedden reggel minimum fél órával előbb bemegyek, s körbenézek, h minden manöken rendben legyen. Remélem az üzletvezetőm nem fog most bekavarni semmivel, mint múltkor, s minden rendben lesz. Életemben először most van komolyabb felelőségem.
Kirakatot is fogunk majd csinálni szo kedden sem fogok unatkozni…
Nah! A végére segítséget, támogatást szeretnék tőletek kérni:
Aki albérletet, szobatársat keres, - vagy van ilyen ismerőse -
és szintén költözne 2 hónapon belül, az kérem írjon.
+Ha ezt továbbítanátok, megosztanátok megköszönném! :)
Csók!
Rion 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése