Esküvő, gondolatok, Norbi, meló

 

Idézet mára:

"Szeresd az életet, amit most élsz! Vegyél elő egy kihívást, amivel jelenleg szembesülsz, találj három jó dolgot ebben, ami segített neked abban, hogy eljuss az életedben egy jobb helyre, pontosan oda ahol most vagy!"

 

Július 14. Szombat:

Reggel nagyon korán keltem, mert utaztam haza vidékre, esküvőre, mivel a 20 éves unokatesóm férjhez ment. Szép és jó volt minden. Nem egyszer kellett nyelnem a könnyeim, s  nagyokat és sokat pislogni, h visszatartsam könnyeim. Főleg, mikor a vőfély a szülőktől, testvértől, rokonoktól, barátoktól búcsúztatta el a menyasszonyt és a vőlegényt.

Nah, meg mikor szólt a “20 év múlva” című szám…. Húúú! Zokogni tudtam volna. Nem szeretem, h ennyire érzékeny vagyok… :S :/

Együtt nőttünk fel. Fájó dolog volt ez az egész nekem. Mármint, a tudat, h baaaz! Férjhez megy! Én még ott tartok, h gyerekek vagyunk, együtt hülyülünk, nevetünk, s csak a régi szép emlékeket látom. Kénytelen voltam észrevenni, s beismerni magamnak, h azért fáj ez az egész, mert felnőttünk, amiről Én nem karok tudomást venni! Ezzel az eseménnyel, h megházasodott, tette fel az i-re a pontot! :/ Egy tükrött tartott ezzel elém, h nézd! Felnőttünk! Beléptünk a “felnőttek” világbába! Persze Én szinte már 3 éve a “felnőttek” életét élem, mióta felköltöztem Pestre, de bennem ez nem tudatosult, s nem is akartam tudomást szerezni róla, mikor jöttek a gondok, bajok, a felnőttek nagy ügyes-bajos dolgait kellett csinálnom nekem is. Ezért is volt jó hazatérnem vidékre, mert ott soha nem változott semmi. Visszatértem meseországba, a boldog gyermekkori világomba, azok közé akik játszótársaim, barátaim voltak. Vidéken szinte nem változnak soha sem a dolgok, v csak nagyon lassan, de az unokatesóm, most ezzel a nagy eseménnyel kicsit belerondított nekem ebbe a nyugodalmas, szép álomvilágomba. Persze nem hibáztatom, nem is haragszom rá, csak szimplán fáj… :/

Július 16. Hétfő:

Hajnalban arra keltem, h Norbi simogat, cirógat, csókolgat. Elmesélte, h volt egy rémálma, velem kapcsolatban, h megcsaltam, s elhagytam…

Aranyos volt, ahogy közben szorított és ölelgetett, nagyon jólesett, mert nekem ez is a szeretet kifejeződése.

Reggel pedig, mikor mentem volna melóba, kocsival ütközött a villamos, mire felszálltam. Az volt a szerencsém, h áttudtam szállni metróra, s gyorsan eljutottam a Deákra, ahonnan 5 perc sétára van a melóhely, s így időben beértem.

Július 17. Kedd:

Délután kicsit lefeküdtünk Norbival aludni. Most nekem volt rémálmom. Azt álmodtam, h Norbi használ másik profilt, s mással flörtölget, Én meg hatalmas cirkuszt csináltam, Ő meg csak nevetett, h túlreagálom, s nem igaz, én meg vérszemet kaptam, h a képembe hazudik, s hülyének néz Ő is, mint anno Bálint az exem, s nekimentem, s felindulásból megvertem.

Borzasztó volt… :/

Július 18. Szerda.
Szabadnapos voltam. Előző este kint aludtunk Norbiéknál, reggel pedig korán keltünk, mert elmentünk vissza a Corvinhoz a szemészetre.

Szerencsére nem kellett kivágni az árpát a szemhéjam alól, mert a Tobradex szemcsepp, amit felírt az hatásos volt, s szépen összezsugorította, elmulasztotta azt a ku.va árpát!

Július. 19. Csütörtök:

A nap javát Norbiéknál töltöttük el. Nagyon szeretek náluk kint lenni. Mindig süt a nap, jó idő van, zöldövezet, igazi kertvárosi feeling. Relax van ott mindig.

Az esténk nagyon jól eltelt, s mivel hajnal 3 körül sikerült csak elaludnunk így, délután egyig aludtunk. Reggeli után elmentünk sétálni egyet a környéken, vettünk egy új világítást a halaknak, megnéztük a Trónok harcának utolsó részét a második évadból, ami nagyon izgalmasra sikeredett, aztán elindultunk haza hozzánk. Mivel Norbi felmondott előző munkahelyén, így most beadta egy másik helyre, s elmentünk az Erzsébet híd lábához. Vettünk citromos sört és chipset, s lecsapott ránk a nagy vihar. Felmásztunk közvetlen az Erzsi híd lábához, összekuporodtunk, s ott vészeltük át a vihart. Egy keresztes pókot is találtam a fejem fölött, amitől majd szívrepedést kaptam, mikor megláttam a kinyújtott lábaival, s a nagy potrohás testét…. Brrrr….. Aztán egy élő galambot is felfedeztem, ahogy bevolt húzódva a vasoszlopok közé mögöttünk. Szegény kicsit belehetett rezelve. Nem volt elég a nagy vihar, dörgés, csattogás, pokol, de leshetett még, h mi ez a nagy tömörülés hirtelen körülötte.

Norbiból előjött a kisgyerekes ördögfióka. A pókot megakarta égetni a galambot meg megsütni! -.-‘” Persze egyiket se engedtem.

Július 20. Péntek.:

Melóban vétettem pár hibát. Elég kellemetlenül érzetem magam, de mondta az üzletvezetőm, h inkább most tanuljak, hibázzak, mint később, s kérdezzek bátran. Megkezdődött az 50%-os leárazás, s annyi vásárló volt, h ez a hétvégén rengeteget tanultam.. Sokat angolozok, tanulok, de megfigyeltem azt is, h nem minden esetben kell feltétlenül érteni, h mit mond, akar a vásárló, figyelni kell a testbeszédet, s jelekből is meglehet érteni a másikat, szo a figyelmünknek mindenre kikell terjedni. A külföldi vásárlók jelentős hányada erős akcentussal beszél, ami még izgalmasabbá teszi a kommuniácit, de így tanul igazán az ember.  

Megkaptam a tanulnivalókat is. 30 oldal. Cégtörténet, vásárló kiszolgálás, szituációs helyzetek, visueles tudnivalók és persze (szakmai) angol.

Július 22. Vasárnap.:

Fent volt anyum. Nem sokat volt fent. Látta az új berendezett szobánkat. Tetszett neki. Jól végignézte az egyik falunkat, amin a Norbival közös képeink vannak.  

Délután volt egy kis közös edzés Norbival, aztán kimentünk a szigetre futni.

Július 24. Kedd:

Utolsó munkanapom Norbival a meleg kollégámmal, kinek valójában a  helyére jöttem Én. Ő adott nekem becenevet, mert nálunk szinte mindenkinek beceneve van. Így lett az én becses munkahelyi nevem a; “Bubby”!  

Popov lakótársamnak még hetekkel ezelőtt ajánlottam, h használjon füldugót, ha jobban akar aludni, meg zavarják hajnalban a madárcsicsergések.

Ma mondta, h szereti, s sokkal mélyebben, s jobban lehet vele aludni.

Vicces am, mert emlékszem, h Norbi se akarta anno használni még, mikor a Nagymezőben laktunk, manapság meg már azért ment a tusakodás köztünk, mert nem akartam, h használja a füldugót, s szinte visított, mint egy kisgyerek, h ne vegyem el tőleeee!  

De hozzá is már annyira hozzánőtt a füldugó, h már ha otthon alszik is azt használja!

Norbinak van egy új irodai melója, s ma, (szerdán) van az első munkanapja.

Nah! Sok leszek!

Csók!

Rion

 

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)