Az előző részek tartalmából:

 

Idézet mára:

"Miért érezzük úgy időnként, hogy megakadunk, akármilyen keményen dolgozunk is? A történetek miatt, amelyeket magunknak találunk ki. Történik valami rossz, mi pedig sztorit kreálunk belőle: nem vagyok elég jó, nem való nekem a házasság, az emberekben nem lehet megbízni, és így tovább. Aztán a történetünk a minket körülvevő valósággá válik.

Soha nem vagyunk olyan rosszak, mint a történetek, amelyekkel magunkat traktáljuk.

Figyeljünk oda, hogy milyen történeteket mondunk, legfőképpen azon területein az életünknek, ahol nem látunk változást. A sztorijaink tartalma az ami visszatart minket."

 

Bocsi, h eddig nem jelentkeztem, de nem volt időm írni. Visszamenőleg leírom h mik történtek velem. Jegyzetelni se nagyon volt időm, szo ezen bejegyzésem javát, visszaemlékezve írom, szo valszeg sok minden kifog maradni… :S

Július 8. Vasárnap.:

Kis házibuliszerűség volt nálunk. Norbival nagyon összevesztünk, s a szobánkban konkrétan Mónika showba illő jelent zajlott le. Elégé berúgtam, s csúnyán beszéltem Norbival. Zsófi és a lakótársam Popov próbált békíteni, de nem sikerült. Végül Norbi megfogta magát és Zsófival elmentek. Nagy patária volt. Én kibőgtem magam, majd összeszedettem a táraságot Popov segítségével, h akkor megyünk mi is inni a francba, bárhová, csak el innen! Kiértünk az utcára, mentünk pár métert, s az utca végén összefutottunk Norbival és Zsófival. Jöttek volna vissza. A többiek magunkra hagytak minket, mi pedig hosszas, hajnalba nyúló beszélgetésbe kezdtünk. Végül együtt hazamentünk.

Július 9. Hétfő:

Úgy keltem, h éreztem, h baj van a bal szememmel, de nem foglalkoztam vele.

Már nem dolgozom a Pullnál…  :/ Norbi is szabadnapos így együtt töltöttük el a napot. Délelőtt hívott a volt üzletvezetőm, h menjek be a papírokért, adjam le az egyenruhám, s ürítsem ki a szekrényem.

Norbival bementünk. Ott volt már az új meleg harmad managerünk, aki a kedves meleg főnököm helyére kerül, mert ugye augusztusig ő is elhagyja a céget. Végigmért minket. Norbi meg is jegyezte, h örülök, h nem fogok vele dolgozni. Kitöltöttem a kilépési papírom, kilépési interjút, kérdőívet is kikellett tölteni, s visszaadtam az egyenruhám. Nagyon szar érzés volt. Nem voltam katona, de mégis úgy érzem, h mondhatom, h olyan feelingje volt az egésznek, mint a katonaságnál. Kiürítettem a szekrényem, gondosam összehajtottam a ruháim, rátettem a cipőm, s leadtam a főnöknél. Nagyon torokszorító érzés volt. Könnyes szemekkel adtam át az egyik manageremnek, s ő is könnyes szemekkel nézett rám vissza, s elcsuklott a hangja, mikor búcsúzkodtunk… :/

Július 10. Kedd:

Begyulladt a szemem. Nagyon örültem, h így kezdődik az első munkanapom!   Lencse helyett szemüveget kellett viseljek. Első munkanapom az új Andrássy úti üzletben.

Viszonylag jól eltelt. Nagy forgalom nincs. Elálldogálok, figyelek, s tanulok.

Július 11. Szerda:

Ismét szabadnaposak vagyunk Norbival. Délelőtt még Ő aludt, elmentem a szomszédba az egyetemi szemészetre. Megállapították, h árpa nőtt a bal felső szemhéjam alatt. Felírt szemcseppet, de 1 hét múlva menjek vissza, mert ha nem múlik el, kivágják! “Háromszoros hurrá!” Rion Úrfi hótt ideg…

Júlis 12. Csütörtök:

Melo. Pangás. Felmondott Norbi is a Morisonsnál.

Július 13. Péntek:

Meloban közölték, h majd kapni fogok tanulnivalókat. Angolt, cégtörténet, vásárlói kiszolgálás, szituációs helyzetek stb…

Este elsétáltunk az Újnemzeti színház parkjába, de épp h odaértünk rohanhattunk is haza, mert pont elkapott minket a nagy vihar. Jól eláztunk, de ennek ellenére kellemes este volt.

Nah! Egyelőre csak ennyit közlök, mert időmből ennyi mesélni valóra jutott, mert most megyünk futni Norbival. A többit majd később.

Csók!

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)