Az előző részek tartalmából:…

Neked, mert szeretlek!  

Idézet mára:

"Azt tetted, amit a szíved diktált, és a szív sosem téved." – Testvérek

 

Szeptember 25. Hétfő:

Szabadnap. Végre aludhattam. Ki is használtuk az alkalmat s aludtunk délután fél kettőig. H mit csináltunk a nap további részében azt sajnos nem jegyzeteltem fel, s eszembe se jut akár hogy kattogok rajta…  

Szeptember 26. Szerda:

Szabadnap. Reggel kelnem kellett mert persze pont mára esett a reggel 9-es kezdésű meeting…

Elmondták az alapvető tudnivalókat ismét, h tiszta legyen mindenkinek, aztán volt “divatbemutató”. Mi nálunk az új trend, vonalak, színek, anyagok, fazonok stb.

A bő 1 órás észosztás után hazajöttem, s vissza bedőltem Norbi mellé aludni.

Délután 2 körül keltünk megint, majd elmentünk az Allee-ba. Benéztünk a volt munkahelyemre a Pull and Bear-be. Jó volt látni a régi kollégákat. Viszont nagyon fui volt, h mennyire zsúfolt és sötét a helyiség. Furi mert Én meg ugye ott dolgoztam nap, mint nap és furi volt, h h elszoktam már tőle. Így most visszagondolván mikor a H&M-ből is eljöttem anno és visszatértem, mint vásárló, furcsa volt látni ismét x idő után a westendi volt üzletem, h mennyire zsúfolt volt a pull-hoz képest. Most meg már a pull-t is zsúfoltnak vélem…

Aztán elmentünk a DM-be is vettünk ezt azt, majd a The body shop-ba is vettem a karikás, táskás szememre egy kenőcsöt, hátha beváll és eltűnik. Aztán kimentünk Norbival a szigetre pihizni aztán ő találkozott egyik volt kolléganőjével én meg elmentem az egyik 7. kerületi háziorvoshoz és átiratkoztam hozzá vidékről. Elmondtam neki panaszom, h fájnak a hát-váll izmaim, s kaptam beutalót, ahol majd alaposan megvizsgálnak.

Majd időpontot kell kérjek. Addig is írt fel kenőcsöt. Remélem elfog múlni hamarosan.

Szeptember 27-28-29, Csütörtök, péntek, szombat:

Meló, meló, meló!

Csütörtökön kértem az ortopédiára időpontot és október 30-ára kaptam legkorábbi időpontot!!! o.O –.-‘”

Pénteken próbanapja volt Norbinak. A következő héten derül majd ki, h mi lesz vele.

Szeptember 30. Vasárnap:

Off. Szombat este meló után kimentem Norbiékhoz. Reggel már 10-kor felébredtem a környezeti zajok miatt, eléggé kómás és zombi voltam egész nap, h nem tudtam magam kialudni. Miután felkeltem, beszélgettem Norbi anyukájával a konyhában, majd lementem a parkba olvasni. Jó volt az őszi napsütésben ülni és olvasni a Trónok harcát, amibe nagyon belevagyok habarodva. Megnyugtat és kikapcsol, mind az a környék és a könyv is. Aztán 13 körül felébredt Norbi is. Egész nap nem csináltunk semmit, csak pihengettünk, tv-t néztük, olvastam, elsétáltunk sütit venni. Régen volt már végre ilyen napom, mikor nem kellett sehová menni, s nem kellett semmit csinálni. Olyan jó volt! Kicsit elegem van már abból, h mindig ide-oda, ezért azért menjek még a melómon kívül. Kis túlzással élve, szinte állandóan úton vagyok akár a lószar! :/ Sajnos a zombi állapotból nem rázódtam fel, s mivel Norbi se talált ki semmi progit így még le nem feküdtem, semmilyenes kedélyállapotom volt. Norbi is ilyen volt, meg ingerült és feszült is, mint akinek megjött, aztán este végül egyedül jöttem haza az albiba. Nem szeretem az ilyen állapotokat mert az életkedvem ilyenkor egyenlő a nullával! Sőt, szinte biztosra veszem, h aki rám néz, még annak is elmegy az élettől a kedve olyan lehangoló nemcsak az állapotom de még az aurám is.

Nah jó! Nincs is kedvem írni se!

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Filmajánló

1 hét kemény meló, új kollekció, kollégák, álom, párhuzamos világ/élet

 

Idézet mára:

"Néha hagyni kell, hogy a  sors maga döntse el, kivel mi legyen." - Testvérek

 

Szeptember 17. Hétfő:

Az őszi kollekció egy rész megjött a mai napon. Persze pont szabadnapos lettem volna, de néhány órára bekellett menjek segíteni.

Szeptember 18 Kedd:

Megérkezett az áruk maradék része is. Nagyon sok jött és együtt dolgozott az egész csapat. Kemény és hosszú nap volt reggel 8-tól este 9-ig.

Másnap a plakátok, dekor is kikerült az üzletbe s nagyon szép lett. Végig dolgoztam az egész hetet. Eléggé kimerültem, mert elszoktam már a folytonos 5 napos munkától.

De szerencsére most szombat, vasárnap hétfőn szabad vagyok. Kedden majd dolgozok, szerdám megint szabad lesz és a vasárnapom is majd.

Jó ez a meló így, h csak heti 4 napot dolgozok és 3 szabad.

A törzsvásárlók elkezdtek jönni az új kollekcióra, mint vad a húsra és olyan összegeket hagytak itt, h csak pislogtam.

Közben a szomszédos testvér üzletből megtudtuk, h voltak hárman interjún. Nah! Egyből el is kezdtünk agyalni, h vajon melyik üzletbe keresnek. A Capsulába e vagy hozzánk? Volt idegeskedés, h mindenhol megvan a létszám, akkor vajon, minek és hova keresnek?

Aztán én fogtam magam és utána jártam. Megnyugodtunk egyelőre, mert azt a választ kaptam, h mivel még mindenki próbaidős, bárki bármikor elmehet, és amúgy is kell + ember + még nemsoká december is jön, s akkor mindig vesznek fel új embert, s nem akarna senkit elküldeni. Kivéve Vikit az új részmunkaidős csajt, akire ha jól emlékszem, pár bejegyzéssel ezelőtt én is panaszkodtam, h túl fiatal, s nincs tisztában a munka fogalmával, s egyáltalán nem jó csapatjátékos.

Nah, már végre az üzletvezetővel is dolgozott és ő is látta, h nem kóser. Beszélgetette a csajjal, h mikor figyeljen oda, de az elmúlt napokban sajnos nem volt semmi javulás a részéről… :/

No mindegy. Én majd csak bő 2 hét múlva leszek teljesen nyugodt, ha a próbaidőm lejárta után is a cégnél leszek.

Szeptember 22 Szombat:

Végre szabadnapos lettem a hosszú munkahét után. Délután fél kettőig aludtam. Tisztán emlékszem az utolsó álmomra.  Mi másról szólt volna, mint a gyermekkoromról. Pontosabban, nem azt álmodtam, ami velem megtörtént, hanem ismételten gyermek voltam.

Az általános iskolai tornateremben és környékén szaladgáltam. Tisztán éreztem a tornatermünk szagát. Álltam a bejárati ajtónál és döbbentem néztem, h milyen nagy a tornatermünk, pedig utoljára ( napjainkban felnőttként) meg milyen kicsi volt. Azon gondolkoztam, h mennyire, megváltoztak az arányok, h milyen furi látni most (az álmomban) nagynak a termet, de valójában mennyire nem az (ébren felnőttként). Huh! Még így elmesélve is furi és zavaros, h álmomban a tudatomnál voltam, v nem is tudom h fejezzem ki érthetőbben magam…

Nagyon furi volt ténylegesen is érezni a jellegzetes tornatermi illatot is. De egyben persze jó volt, mert még élet hűbb volt!

Aztán mikor keresztül mentem a tornatermen, közben úgy csavargattam a fejem és szemlélődtem, mint egy turista egy múzeumban. Eszembe jutott a kosárpalánkról, h milyen jó fogó/védő voltam a kosár meccseken, a falra festett kapuról, h h utáltam mindig is focizni, a bordásfalról a tűz, víz repülő játékok, a zöld padlóra festett fehér csíkról, h hány köröket futottunk itt minden tesi óra elején bemelegítésként. Az ajtónál az egymásra rakott sok padról, h azok voltak a kispadok a meccseknél, s kik nem játszottak ott ültek nézőként a tanárral együtt, a síppal a nyakában. Eszembe jutott, h itt csináltuk a régi osztályképeket is. Megláttam fent a lelátót is, amiről az jutott eszembe, h farsangkor ott is állnak az emberek s nézik a táncolókat. Majd a hosszú, csupasz fa rudat és a durva vastag kötelet. Milyen jól tudtam mászni mindkettőn! S milyen büszke voltam magamra, h az osztály legjobbja vagyok,s senki nem tud úgy mászni, mint Én! ^^ Matekból és a reál tantárgyakból sík hülye voltam, de töri, tesi mindig szín ötös.

Az öltözőben a nagyon erős tornacipő, és tesizsák szagát éreztem. Eszembe jutott, a tornaruhánk. A tornacipő. A hosszan felhúzott fehér sport zoknink és a kék v fekete nagyon rövid még a combot sem eltakaró tesi naci és a fehér trikó. A csajoknak meg olyan rucijuk volt, mint a baywatch filmben az életmentő csajoknak, csak nem vörös, hanem sötétkék színben.

Egyre inkább azt érzem s gondolom, h… … nem véletlen az, h ennyit álmodom a gyermekkoromról és már abban sem vagyok teljesen biztos, h álom… Egyszerűen tényleg annyira élethű minden ilyenkor, s most is ahogy éreztem az illatokat…

Furi ez az egész “álmodás”, agy működés…

Hm. Am most utazok haza vidékre, s ahogy nézek kifelé az ablakon, s suhan el a táj, úgy zakatol az agyam is és az jutott eszembe, h ez az egész egy picit olyan, mint a hősök című sorozatból a Niki-Jessica “képesség”.

Még a végén skizofrén leszek! XD (Csak vicc volt!)

Nah! Mára ennyi elég lesz!

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Vidéken, macskázás, betegeskedés, buli, ágyban

 

Idézet mára:

"Előfordul veled, hogy a párod több figyelmet szentel mások véleményének, mint a tiédnek? Tudod miért van ez? Mert a másik véleménye más energiát hordoz, valószínűleg kevesebb benne az ítélkezés.

Legközelebb, amikor azt szeretnéd, hogy meghalljanak, próbálj irgalmas lenni ahelyett hogy bíráskodnál. A kegyelem az a tápanyag, ami a talajt termékennyé teszi és lehetővé válik, hogy hogy a dolgok fejlődjenek."

 

Szeptember 9. Vasárnap:

Hazautaztam vidékre néhány órára. Nagyon jó volt otthon lenni!

Szép kellemes, őszi, napsütéses idő volt. Otthon voltak pont Bátyámék is, szo karácsony óta ismét együtt ebédelt a család. Ebéd után ők el is indultak haza. Ahogy elmentek én is elfoglaltam a kedvenc helyemet hátul az udvarban a naaaagy diófánk alatt a hintaágyban. Imádok ott lenni. Érezni, ahogy a enyhe ringatózáskor, minden egyes lökésnél rám süt a nap, látni a szép kék eget, hallani a madarak csicsergését, érezni a friss levegőt, s hallani a szomszédot ( kiket szintén nagyon szeretek ) ahogy tesz vesz a konyhában, s halkan szól a háttérben a konyhájukon a tv-ben a Forma 1. Álomba is ringattam magam kb.: 1 órára, de nagyon jó volt. Régen nap, mint nap odakint voltam. Olvastam, tanultam, játszottam a kutyával. Mikor anyum odajött és elkezdtünk beszélgetni, mondtam is neki, h bárcsak ezt az egészet (amit fentebb leírtam) magammal vihetném, s bármikor elővehetném, mert oly gyakran hiányzik ez nekem fent Pesten.

Szeptember 10. Hétfő:

Az ü.v. helyettes volt fent az irodában értekezleten, s mikor visszajött hozzánk, mondta, h megdicsért a vezetőségnek. Jólesett, s a sok hülyesége ellenére amiket az elmúlt napokban művelt, meglepett ez a “tette”.

Este elmentünk egyik kedves ismerősünkhöz Norbival, mert megkértek, h vigyázzunk a macskájukra, kit elhoztunk magunkkal az albérletünkbe. Itthon mindenki bevolt a macskától zsongva! “CICA! TITAAAAA!” *.* –.-‘”  

Este eljött hozzánk Zsófi. Rendeltünk pizzát, aztán Norbival megnéztük a vigyáz kész szörföt (mert Zsófi megint bealudt) aztán alukáltunk.

Szeptember 11. Kedd:

Elég szarul aludtam, mert nem elég le is betegedtem, mert elkaptam Norbitól a náthát, s fájt mindenem, de még a hülye szuka macska se hagyott aludni! Hol arra keltem, h az akváriumra ugrott fel, hol a mi ágyunkra, s volt h arra ébredtem, h a körmeit a szőnyegemben mereszti!!!  Már azt hittem, megfogom s kihajítom a tetőtéri ablakunkon a picshába!   Szabadnapos voltam,  Vettem be gyógyszereket, s liter számra ittam a csipkés, kamillás gyógyteákat. Nagyon szarul voltam, s alig volt erőm, de muszáj volt elmenni bevásárolni a “család 2.” számára az albiba. Nagyon sok mindent vettünk Norbival, s alig vártam már, h hazaérjünk. Otthon még a kb.: félórás kipakolás után még a köcsög macska után is kikellett porszívóznom az egész lakást! Aztán csináltam megint gyógyteát, s le is feküdtem.

Szeptember 13. Csütörtök:

Szabadnap. Beköszöntött a hidegfront. Eső. Szeretem az ilyen időt. Találtam pár régi zenés cd-t, olyan jó volt újra hallgatni a tini korom kedvenc számait.  Szeretek nosztalgiázni.

Szeptember 15 Szombat:

Este eljött hozzánk Polett a volt Pull-os munkatársam és MÓUNI(!) a barátnője, s csatlakoztak az iszogatáshoz Popov és a barátja is. Jól berúgtunk! Sokat nevettünk. Később jött Zsófi is melóból, majd feléltünk minden megmaradt alkoholt és megindultunk. Úgy volt, h a Peach and Cream-be megyünk, de végül az Alterben kötöttünk ki. Jó volt az este, de a végére sikerült megint szépen összevesznünk Norbival gyerekes hülyeségeinken, így haza is mentünk. Mindenki nálunk aludt.

Szeptember 16. Vasárnap:

Reggel elmentek a csajok. Norbi még aludt, én meg már nem tudtam visszaaludni. Így neteztem addig még csak rám nem tört megint a fáradtság, s visszabújtam Norbihoz. Jóérzés volt az, ahogy félkómásan az arcát belefúrta a tenyerembe. Szeretem, h Ő is olyan bújós, s ha összebújva vagyunk és én lecsatlakozok róla, h átforduljak a másik oldalamra, akkor jön ő, s rám csatlakozik. Szeretem az ágyas együttléteinket. Ilyenkor is annyira mi vagyunk mi!

Délután feljött anyum, Norbi hazament.

Ennyi!

Csók!

Rion

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)