Filmajánló:

 

…Az alábbi filmről nem olyan egyszerű beszélnem…

Nehéz film sokaknak. Egyeseknek túl nehéz. …Sajnos…

… Sajnálom, mivel látom azt az év tizedek és századok alatt történt pusztítást, agymosást, és butítást, ami oly sokunkkal tettek.

Annyira elbutították az emberiséget, h sokak számára ez csak mese, hülyeség, kitaláció, v pont erre mondják h butítás.

…

Az a bajom, h nem tudom megfogalmazni nagyon jól ezt az egészet, amit szeretnék mondani, mert annyira összetett de egyúttal egyszerű is.

Pedig globális szemmel nézve ezt az egészet, éreznie kellene mindenkinek, h ez az igazság, s ez így van, s azt kellene elutasítani, amit tanítanak s belénk – akarnak – nevelni.

Ez a film elmeséli azt, amit én már évek óta olvasok több tucatnyi, különféle forrásokból.

Nagyon sok mindenre választ kaphatsz a filmből, ha nem az egóddal, hanem a valódi éneddel nézed a filmet.

Ez a film már-már nyitogatja a szemed, szinte ébreszt, s ébreszti is azokat, akik vannak már azon a szinten.

Kicsit elkalandozok most, de annyira jó már látni. Látni a sokszínűséget. Látni azt, h más h néz ki, mennyire más, milyen ember, milyen személy, milyen szinten él.

A sok-sok tudás, amit az elmúlt 1 évben magamba szívtam, nemcsak szellemileg és érzelmileg, de fizikálisan is megváltoztatott.

Gondolok én itt arra, h már egyre könnyebben fogadok el másokat, egyre kevésbé ítélkezem. Gyorsabban oltom el haragom, szüntetem meg a gyűlöletem, ha lángra kap bennem.

Ha valaki nem tetszik, már nem elítélem, és lenézem h milyen, hanem azt mondom, h ő ilyen. Ő ezt az utat járja, ezen a szinten él. Ő mondjuk, nem tízedikes, hanem csak ötödik osztályos, s látom azt is, h másnak milyen könnyen mennek azok, amik nekem nem, s azt h én az ő szintjéhez képest hol vagyok elmaradva.

Számomra tény az, amiről e film szól.

Tény, h tanulni és fejlődni születünk újra és újra a földre, s nem szabad lenézni, elítélni, megvetni embertársainkat, ha nem azon a szinten él még, amelyiken te, ahogy a nyolcadikos se nézi le az ötödikest, csak mert még nem tud annyit, mint ő. Idővel az az ötödikes is eljut majd a nyolcadikos szintjére és tovább, csak hagyni kell, h a maga útját járja.

“A virág lassan és finoman, sziromról sziromra nyílik ki a napsütésben; ahogyan a lélek. Soha nem szabad megbüntetni v irányítani, mert csak a saját tökéletes időzítése szerint mutatja meg igazi csodáját és szépségét.”  - (A Findhorn-kert)

Hiszem és legbelül tudom/érzem, h ez a létünk/életünk valója: