Idézet mára:
„Minden igazság három stádiumon megy keresztül. Először nevetségesnek tartják. Másodjára hevesen ellenzik. A harmadikban pedig magától értetődő evidenciaként fogadják el.”
Arthur Schopenhauer
Repülnek a hetek, napok.
Sok minden történik velem. Sok dolgot nem is tudok leírni, megfogalmazni.
Egyszerre rohanó folyó és egyben álló víz is az életem. Talán azért, mert folyamatosan változok én is, a környezetem is – még akkor is ha 3D-s, érzékelhető, megfogható, látható jelei nincsenek is – és álló víz, mivel nyugalommal, békével élem meg ezeket. Kisebb nagyobb kilengések persze vannak, de csekély mennyiségben.
Jól érzem magam a bőrömben ahogy vagyok. Több embertől kapok visszajelzést, h megváltoztam. Van kinek pozitív, kinek negatív.
…
Sokat meditálok. Napi rendszerességgel. Van persze, h csak rövidebb 5-10-15 perc fér bele, de csinálom. Megnyugtat, kikapcsol. Jah! Azért is(!) csinálom ezt sokat, mert múlthétvégén elvégeztem a Pránanadi II. fokozatát is. 
Most fél évig hagyjuk ülepedni a dolgokat, s csak aztán lehet menni a 3.-ra.
Nem mesélhetek, h mit adott, mert esküt tettünk, s csak pár szavakban mondhatok annyit, h a lényege a reinkarnáció, a karma a szimbólumok és a távgyógyítás volt.
A következő fokozatig elvégzek egy köztes gyakorlatot is majd, amin majd az utaztatást fogom elsajátítani, ha(!) felkészült vagyok rá lelkileg az oktatóm szerint is.
Ez majd kiderül akkor, mikor elmegyek majd utazni egyet az előző életembe, s meglátjuk, h h fogom megélni, lereagálni, megemészteni.
A témakör, amit megfogok utazni, persze a melegségem lesz, h miért vagyok meleg.
(Persze nem mintha zavarna, (sőt!) de azért csak érdekel, h what happend?!)
Lehet, h csütörtökön el is megyek majd, bár nagyon sűrűn bevagyok már táblázva, de még márciusban mindenképp ki akarok próbálni egy visszautazást.
…
Melóban lehetőségünk nyílt nyelvtanulására. Hosszú vacillálás után végül olaszt választottam. Az eszem az oroszt, a szívem az olaszt javasolta. s végül az utóbbi győzött. De ha lesz alap olaszom, akkor nekiesek majd az orosznak is.
Kíváncsian várom, h h fog menni és milyen lesz.
A kollégákkal az elmúlt hetekben összébb kovácsolódtunk. A cégnél beállt változások miatt páran felmondtak, mi meg, akik maradunk, többet járunk el együtt iszogatni. Múlthétvégén is volt egy komolyabb iszogatás, ahol jó bebaszott mindenki, s ilyen volumenű ivászatra nem volt még példa. 
Tegnap este meg nálunk volt iszogatás, aztán elmentünk a Dobozba. Nagyon jó volt. Jó be is rúgtunk, de kellett már nagyon egy ilyen kikapcsolódás.
…
Apumhoz általában heti 2 alkalommal tudok elmenni a kórházban. Egy időben nagyon szarul volt, s nem gondoltam volna, de megviselt. Rájöttem, h olyan amilyen, de akkor is szeretem.
…
Velünk Norbival minden okés. Néha összemordulunk, mert éppen olyan hangulatomban vagyok, v fáradt, s nem úgy szólok neki oda, ahogy kellene, aztán megvan a baj, de azon vagyok, h leszokjak a csipkelődős, beszólogatós
stílusomról… 
:/ Ami pozitív, h a meditációk által megfigyelhetem magam, h mikor milyen vagyok, miért vagyok olyan, amilyen, szo sok mindenre kérdést kaphatok. Ez az elmélet. Más kérdés a gyakorlat, h mennyire sikerül, akkor az adott helyzetben objektíven, globálisan látni az egész szitut….
Eddig itthon volt munkanélkülin, de végre talált 2 hét alatt melót magának egy belvárosi étteremben. Ez is feszültség generáló volt és sok konfliktus adódott ebből az ellentétünkből, (ő kipihenten, tele energiával, idővel, én meg tolom a biciklit, eltartom a családot, fáradtan, gyakran lemerülten és kevés idővel) de tanulságos egy időszak volt ez is úgy gondolom.
Jóleső érzés az, h mennyi olyan story és időszak van/volt az életünkbe amire már mosolyogva emlékszünk vissza és kellemes érzés az is, h átvészeltük együtt ezeket, s nem az van mint sok más buzinál, h ha már valami hiba van akkor inkább már egyből szakítanak és odébb állnak… …Aztán sokan meg csodálkoznak, h miért van annyi lelki sérült és nyomorék meleg…
S ezzel nem őket bántom, hanem inkább arra próbálok rávilágítani, h problémák, nehéz időszakok mindenki életében vannak, mert ez az élet rendje, s ha szembe találkozol velük, akkor nem elfordulni és menekülni kell előle, v homokba dugni a fejünket (“leszarom”), hanem ki kell állnod magadért, meg kell küzdened, mert minden egyes küzdés pluszt ad, ami által fejlődsz.
Békességben, nyugalomban, a komfort zónánkban nem fejlődhetünk. Azért vannak a bajok, problémák, zűrös időszakok, h tanuljunk!
Ez az élet iskolája. Nyugalomban, békességben, boldogságban, csak ülsz az iskolapadban, de eredményekre csak akkor teszel szert, ha kihív az élet tanára, h na most felelj. Minden egyes feltett kérdés; 1-1 megoldandó helyzet, probléma, szerencsétlenség. Egy út, egy felelet, egy vizsga, amit meg kell oldanod.
Ha nem megy. Seggre ülsz. Egyes! Bánkódsz, keseredsz, sírsz-rísz. De később kihív majd újra! Újra és újra, mindaddig még meg nem érettél arra, h feljebb lépj, s mást tanulj meg.
Mondom. Pont mint a mi földi, materiális iskoláinkban.
…
Kissé elkalandoztam. Most ennyire futotta. Szorít az idő. Megyek vissza tanulni és gyakorolni, amit nadin tanultunk, aztán leviszem a kutyust és tete.
Csók!
Rion 
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése