2014. november 16., vasárnap

Szabadságot! Demokráciát! Tiszta gazdaságot!

 

Mivel elég sok és hosszú feljegyzésem keletkezett ezért „apránként” elkezdem feldarabolni s megosztani őket;

Kittivel lakótársammal elmentünk a internetadó elleni tüntetésre.

Melóban előbb tudtam végezni, s hazafelé menet belebotlottam, h gyülekeznek az emberek a Deák térnél. Na ott én már teljesen belettem sózva! Metrón hazafelé robogva rávettem Kittit facen, h menjünk ki. Vittünk 2 üveg bort, s visszafelé robogva a Ferenciek terén leszálltunk, s mikor feljöttünk a felszínre, a tömeg már haladt fel a hídra, de se az elejét se a végét nem lehetett látni! Olyan fenomenális érzés volt belépni a tömegbe, h most is folyamatosan borzongok! Imádom az ilyen eseményeket. Rettentően nagy ereje van a számomra, s fullra feltud tölteni! Lubickolt a kis lelkem a bódottágtó’! :’)

Nagyon tetszett, h öreg, középkorú, fiatal, miden féle-fajta, színes ember összejött, h közösen tüntessenek elsősorban a netadó, másodsorban pedig a rezsim ellen!

Mondjuk a szélsőséges jobbikosok mellet, meg az Orbánt a Dunába és egyéb erőszakos megnyilvánulásokkal nem értek egyet.

Am ilyenkor akarva akaratlanul mindig eszembe jut a múlt, h hasonlóan vonulhattak, hasonlóan gondolkodhattak, érezhettek 1956-ban vagy 1848-ban, vagy akár bárhol máshol a világon, s ilyenkor olyan érzések rohannak meg, h mindig bekönnyezek. Valahogy, valamiért mindig nagy súlyt érzek ilyenkor. Nem tudom miért. Lehet azért, mert globálisan nézem ezt az egészet, s nem csak azt, h most itt wok, sétálgatok, iszogatunk, várost nézegetünk, hanem ez számomra sokkal több… … Majd idővel talán megutazom, h miért érintenek engem ennyire mélyen ezek a tömeg események…

A lánchídnál ért véget hivatalosan az esemény, de a tömeg nagy részével átvonultunk a parlament elé…. Aztán mikor kilógatták az EU-s zászlót a parlament ablakon, ott nem sok híja volt, h eltörjön a mécses… Ráadásul már részegek is voltunk kittivel, s elfogyott a bor, s jól jött, h elmentünk venni még bort…

Ezúton is köszönöm még egyszer Kittinek, h eljött velem. Nélküle nem fürzsizhettem volna meg ebben az élményfürdőben. Mosolygó arc <3

Nagyon nagy szívügyem lett nekem a szabadság, az egyenlőség, testvériség, tolerancia, boldogság, szeretetért, a korlátotok nélküli világért való kiállás.

Ezért is nagy veszteség volt számomra Rózsa Milán halála, kit annyira nem ismertem, de nagyon felnéztem rá, s így ismeretlenül is megsirattam… Szomorú arc

Ezúton is köszönöm, s köszönjük még sokan neki amiket tett a emberiség jobbá tételéért. Nagyon értékes ember volt.

Kívánom, h maradjon meg minimum ugyan ilyennek a következő életében is, s kívánom, h boldogabb életed legyen a következő kedves Milán…..

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Nincsenek megjegyzések: