Olvasok;

"Az önátadás azt jelenti, h teljesen megnyílunk, és megpróbálunk túllépni az elvárásainkon.

Az önátadáshoz emellett az is hozzátartozik, h tudomásul vesszük és nem rejtjük véka alá az egónk nyers, durva, ügyetlen és ilyesztő tulajdonságait. Általában nagyon nehéz feltárni ezeket a tulajdonságokat, és megválni tőlük. Lehet, h gyűlöljük önmagunkat, de ennek ellenére ez az önutálat egy bizonyos elfoglaltságot biztosít számunkra. Nem szeretjük önmagunkat, és fájdalmasnak találjuk az önostorozást, mégsem vagyunk képesek teljesen feladni. Ha abbahagynánk önmagunk becsmérlését, akkor úgy érezhetnénk, h nincs mivel foglalkoznunk. Mintha valaki elvette volna tőlünk a munkánkat. Ha mindent feladnánk, akkor nem lenne mivel foglalkoznunk, nem lenne mibe kapaszkodnunk. Önmagunk dicsőítése és becsmérlése az önbizalom hiányából fakadó, elemi neurotikus hajlamokat tükrözi. Az önbizalom azt jelenti, h világosan látjuk és ismerjük önmagunkat, és tudjuk, h nyugodtan megnyílhatunk. Nyugodtan feladhatjuk az egó nyers, durva és neurotikus tulajdonságait, és kiléphetünk az elvárások és az előzetes elképzelések bűvköréből." - Csögyam Trungpa; A szellemi materializmus meghaldása