2016. október 11., kedd

A várva várt beszámoló:

Na Jóu napot mindenkinek!

Üdv Montecarlóból! :)

...

Megtört a jég.
Valaki végre már azthitte h német vagyok.
Végre már nem olasznak hittek. :D

(Am továbbra is az estek 90%-ban olasznak hisznek.)
Ha Renivel beszélgetek magyarul, mindig mo dják a kollégák, h tisztára, mintha olaszul beszélnénk. :D

...

Gyorsan telnek a napok. “Mindjárt” megyek haza. 2 hónap már csak s otthon leszünk. :)

...

Nagyonerős lelki fröcsi számomra Kelemen kabátban; Maradjatok gyerekek című szám. Emlékszem nagyon sokat hallottam anno az Il Bacioban, mert gyakran játszották le a Petőfi rádión. Így alapból kellemes emlékeket idéz elő ez a szám. :)


Az amerikai mellett a kanadai angolt is könnyebben megértem, mint a britet.


Márti barátnőm hazament szeptember végén. Párnapig kissé depis voltam utánna, de mint minden, elmúlt ez is...


Barcelonában vettem speakert. Jbl charge 3. JBL extreme-t akartam, de nem taláétam sehol, úgyhogy isteni jelnek vévén, ezt vettem meg. :)
Szemüveget akartam még magamna, de irtó drágák.
Csak a keretek 60.000től kezdődnek… :S


Vicces mikor keringőre kerülgeted az embereket a folyosón, s cikázol köztük. Am zombiknak hívjuk ezeket a csoszogó öregeket. Kajakra úgy menek mint a zombik. Csak a karjukat nem tartják maguk előtt.


Több kollégám is megjegyezte már h mindig rácsodálkoznak akárhányszor enni látnak, h mennyit tudok enni, (a tálcámon három tányér van mindig megrakva étellel) s mégse hízom el, sőt, jó alakom van, bezzeg ha ők ennének ennyit…

Én meg mindegyiköjüknek elmondom ilyenkor, h vegyék figyelembe azt is h a  fő étel mellé (csirke, rizs és hal) salátát és gyümölcstálat eszek, ami könnyű étek. Mindezt lekísérem egy pohár narancslével oszt jónapot!

Bár Reni már agyérgörcsöt akar kapni tőlem, mert nekem meg mindig azért sír a szám, h kissé pocakosnak látom magam.

Nem tudom miért, de az edzés óta ez beteges félelmemmé vált a pocak. Ne értsetek félre. Kurvára nem érdekel, h más h néz ki! Én szigorúan magamról beszélek csak!

70kgra sikerült feltornáznom magam, aminek nagyon örülök, mert nem zsír formájában kúszott fel rám.


Nah de!
Egyik kolléganőmmel, mikor együtt edzettünk, s pont hasi gyakorlatokat végeztünk, akkor bekkattant az agyam megint, s megkérdeztem tőle, h szerinte pocakos vagyok e?!
Mire kiröhögött, felhúzta a trikóm, a tükör elé fordított, megtapogatta a hasam, mutatván, h azok ott izmok, s nem zsír! + Rámutatott a v vonalaimra, h elggé szépen bevésődik a testembe, s ha pocakos lennék, akkor nem lennének ilyenyeim.
Mondott még más szépet és jót is, mitől csak zavarba jöttem, s inkább negköszöntem, s folytattuk az edzést.

Am bevezettem, h heti kétszer ehetek csak édességet. Kihívás, mert sokféle finomság van a hajón, de szeretem az olyan kihívásokat, amik által fejlődhetek, s ha kockás hasat nem is, de a szép basforma eléréséhez is oda kell figyelni, h mit eszek, s mennyit...
Amúgy nagyon megszerettem a gymt. Ez segitett helyrejönnöm lelkileg.


Már régebben elhatároztam, h csökkentem a cigarettázásaim számát. Az első két hónapban ugyanis eléggé rászoktam, s a fogam sokat veszített a fehérségéből, ami számomra szörnyű és elfogadhatatlan. Mások persze ebből sokat nem látnak, de nekem bőven elég, h én látom.

Szerencsére a himalaya fogfehérítő sokat segít/javít a fehérségen, (hú de gagyi reklámszöveget tolok én itt!) de a teljes cél érekében vissza kell csökkentenem a cigiarettázások számát a régi szintre!

Gondolkoztam azon is, h teljesen leállok, mert a cigi nem fér meg az edzéssel, fitness élettel, amibe én nemrégiben belevágtam a fejszém.
Csak ezzel meg az a baj, h mi lesz azzal a sok cigivel, amit vettem?!
Mert itt a hajtón csak kartonnal lehet venni, s hát én vettem… :S
Meg ott a Djarum is!Abból is vettem! :S
Az nekem csak divat cigi, mert am fucking erős…
Ha meg nagy mennyiségben viszek haza, akkor meg megbaszhatják a szám...


Szept 27:

Szomorú vagyok, mert többet nem jövünk már Dubrovnikba, Királyvárba.
Érzelmes jellememnek “köszönhetően” el is érzékenyültem. Direkt egyedül mentem ki. Egyedül akartam lenni. Rettenetesen jó érzés volt, amikor a busz letesz a vár bejáratánál, s én szépen elinditottam a trónok harca lejátszási listám, indítva a sorozat kezdődő zenéjével.
Az az érzés!
Libabőrös voltam, s sokat pislogtam h el ne sirjam magam, de a szememben már gyűltek a cseppek…
Nagyon boldog voltam Dubrovnikban.

Jól esett egyedül lenni. Bolyongani arra, s úgy, ahogy én akarok. Nem kell senkire várni, senkinután menni, senki nyavajgasát hallgatni...

Visszafelé pedig miközben mentem a buszhoz, szépen elköszöntem, s megfogadtam, h legközelebb már Norbival jövök vissza.


Szeptember 28.

Kishiján elveszitettük Renivel az állásunk azáltal, h majdnem lekéstük az utolso tendert Kotorban...

Elfelejtettük ugyanis megnézni, h mikor kell a legénységnek legkésőbb visszaérnie. Mi azt gondoltuk, h hatra elég lesz. De nem. Hatkor az utolsó utasszállító csónak indult vissza a hajóra.
Am minket vártak. Mikor megláttak, dudáltak, kiabáltak, s intettek, h fussunk, mert ez az utolsó tender.
Jó lelettünk baszva, s pár percen múlott, h nem hagytak ott minket…

Am itt silerült megvennem az áhítatott Paul Hewitt karórám. ^.^


Ahogy telik az idő, amit Norbi nélkül töltök, úgy érzem, h egyre inkább becsülöm őt. Mármint, h értékelem, becsülöm, h van nekem. Hálás vagyok a fentieknek, h őt “küldték nekem". Olyan kincs, ajándék, akivel szeretném eltölteni az életem…
Persze tudom, h most azért is érzek igy, mert külön vagyunk, s idővel minden megszépül, s csak a szép és jó emlékek maradnak meg. Igen, emlékszem, s tudom, h voltak igen nehéz időszakaink, de minden normális kapcsolatban vannak nehéz időszakok, s mi mindegyiket szépen megoldottuk idővel. S ezért is becsülöm, mert vele meglehet oldani. Nem elmenekül, feladja, eldobja, mint oly sokan…
Még ha olykor igen nehezen is, de türelemmel és kitartással megoldunk mindent, mert szeretjük egymást. S az ilyet nagyon meg kell becsülni.

( Na de azért azt meg kell jegyezzem zárójelben, h mindez ugyan úgy elmondható rám is! :D Hisz egy kapcsolathoz két ember szükséges, s nem csak mindig az egyik fél a jó v a rossz/hibáááás!!! ) :D


Október 4:

Elmentem korán reggel a gymbe. Felemás érzésekkel… Tény, h tényleg fittebnek lreztem magam utánna a munkában, viszont döbbenet sokan voltak. Nem szeretem mikor sokan vannak. Mindig olyan időkben használom a gym-t amik szinte üres. Ez általában 10-11-12-13között és este 20-22-ig van.

Nem tartom valószínűnek, h máskor fogok ilyet csinálni. Max csak, ha nagyon ráleszek szorulva. Most a is a kényszer vett rá, mert úgy dolgoztunk előtte két napog, h nemtudtam elmenni a gymbe, s harmadik nap kihagyást már nem engedhetek meg magamnak, s így keltem korán reggel, s meló előtt mentem.
Am elég nagy faszságnak tartom, h este 10 után bezárják a gymt...


Sokat hülyéskedünk a kollégákkal. Szeretem őket.
Van egy Manchesteri fogadott hugim.
Mm-re pontosan beszokta igazitani a vállfákat az állványon.
Én állok mellette, s úgy csinálok, mint akit érdekel, h h csinálja. Türelmesen megvárom, h végezzen, majd amikor menne a következö ruha állványhoz, egy laza fél kezes gyors mozdulattal összetolom a vállfákat, majd gyorsan angolosan távozok. Mire ő a meglepődött és egyben a durcás fejével közli, h; “I hate you Bro!”
Mire én; “I love you siiiisss!”

Kár, h nincs egy igazi hugom. Nagy buziboszit faragtam volna belőle! ;)

Ha mér itt tartunk!
Néha mikor eszembe jut, mindig elmondom a fentieknek, h a következő életemben is melegnek szeretnék születni. Minimum ugyan ilyen életvitellel, mint amiben most élek. Minimum! Normális esrtben az lenne a legjobb, ha valami nyugat európai, v valamelyik felvilágosult, liberális amerikai államban születnék újjá, s akkor krnék még egy sistert is, akivel jó, szoros teytvéri viszonyban éljük le életünket! Együtt megyünk meleg buliba, kerítünk egymásnak faaaaszt, sírunk egymásnak, h milyen hülye faszok törték össze szívünk, meg ilyeneeeek! ;)

Nah de! Visszatérve a jelenbe!
Állandóan megy a pletyka meg a seggre pacsi.
Kézzel, vállfával, vonalzóval, mikor mi akad a kezünkbe.
Mondjuk én óvatosabban csinálom, mert egyszer állítólag a vaginájába sikrült felnyomnom valamit, s majd kiszaladtam a világból, mikor ezt közölte velem! :D


Szépen beállt az életembe, h szinte napi szinten megyek a kondiba.
Kb heti kétszer van, h úgy jön ki a beo, h nem tudok menni, de az belefér. Egy órát dolgozok minden testrészre, kivéve a lábat.

Azt 2-3 naponta edzem, attól függően, h mennyi időm van.
Otthon nekem se időm se energiám nem lenne kondiba járni, szo ezért is szeretem a hajós életet.


Egyik nap mikor Messina kikötőjében voltunk szicíliában, bejelntették, (hangos bemondón, amit az egész hajón lehet hallani minden hol) h a készenléti csapat menjen a színház bejáratához, mert tűz van.
Nah, megállt sokunkban az ütő!
Meló kezdése előtt volt, s jó páran kimentünk a közös folyosóra megvitatni, h mi a fasz lehet…

Csajoknak még vizes volt a hajuk, ahogy készülődtek ugye munkába..
Aztán elkeztünk felöltözni, mert ilyenkor ugrásra készen kell lennünk. Ha nem sikerül megoldani a problémát, akkor elrendelik az általános riadót, s hívjnak mindenkit a készenléti helyére, s az utasokat is elkezdik összeterelni a gyűjtő állomásokra.

Kissé feszülten várakoztunk, kb 10 percig mire bemondták, h “ship company stand down!” Mindenki arról beszélt utánna, h megállt tényleg mindenkiben az ütő, mikor felcsendült a második bemondó hangja, s feszülten figyeltük h most vagy mennünk kell, vagy leállás.
Nagy örömujjongás volt, miután leállitották az “előriadót".

Am, ha életbe lépett volna az általános riadó, akkor azt kellett volna csinálunk, mint minden normális drillen (gyakorlaton, amit minden egyes cruise indulásánál elgyakoroltatunk az utasokkal is) h megyünk a gyűjtő állomásunkra, ahol asszisztálunk az utasok elhelyezésénél, s felügyeljük őket mindaddig még további utasításokat nem kapunk a hídról.


Balkan Beat Box zenéit nagyon megszerettem, s találtam jópár izraeli zenét is. Nagyon szeretem őket, s már úgy várom, h eljussak Israelbe!
Remélem jövő nyár végén kitudunk menni apussal.


Monte Carloban mindig elfog az a rettentően kellemes érzés, ami a gyermekkoromba repít vissza. Szerettem nézni a Forma 1et, különpsen a Monte carloi futamot. Akárhányszor kikötünk itt, mindig elfog ez a kellemes gyerekkori érzés.
Van egy park, a belvárosban. Imádom ezt a parkot.
Ez a park mindig emlékeztet, h mennyire is imádom a természetet. Nagyon jó érzés volt leülni egy padra, s érezni az őszi napsütést az arcomon.
Rettentően hiányoltam apust. Arra gondolta. Milyen boldog és nyugodt lenne ő is itt. Azzal vigasztaltam magam, h ha a fentiek is úgy akarják, s minden a tervek szerint halad, akkor a születésnapomat itt fogom ünnepelni. S ami a legfontosabb; Norbival. :)


Kirúgták a lakótársam! Negyedik hónap, s a negyedik lakótárssal lakom hamarosan! Agyam eldobom!
Az első ugye hazament, mert beteg volt az anyukája, s idegileg nem birta, h távol van tőle….
A másodikat egy hónap után áttették arra a hajóra, ahol Nprbi is dolgozik.
Ezt a harmadik lretént meg kirúgták.
Nem volt teljesen normális. Szerintem autista v valami ilyesmi lehetett. De tényleg mindenki mondta h nem százas természete van…
Utáltam mint a szart, szo nem győztem hálálkodni a fentieknek, h megszabadítottak tőle.
Ha szerencsés vagyok, akkor a kövi lakótársam majd csak novemberben jön. Azaz csak egy hónapot kell makd kibírnom vele...


Renáta mindig azért akar agyérgörcsöt kapni, mert konkrétan zombi módjára totyorognak előtte állandóan az emberek. Továbbá az angoloknak mániájuk az út kellős közepén megállani… -.-”


Egyik kedves barátom olyan kérdéseket intézett hozzám, amiket gondoltam megosztok veletek is, mivel szerintem sok olvasóban felmerültek mér ezek;

Kérdéseim: 1. hogy érzed magad 2. Norbi hiányát te hogy viseled 3. Sexelsz? 🙈 4. Mikor jöttök haza? 5. Anyudék h kerültek ki legutobb hozzad? 6. tudsz e olcsón a hajóra nekem valamilyen útra jegyet intezni :) 7. mennyire hianyzik Magyarország 8. 2 év múlva mit akarsz csinálni 9. a távkapcsolat meddig tartható fenn?


Az első két hónap szar volt, de már jól érzem magam. Szeretem ezt az életet. :)
Norbi hiányzik. Mindig is hiányozni fog szerintem.
De már a depis időszakon túl vagyok, s megtanultam ezzel a tudattal élni.
Sokt segít, h minden egyes nappalközelebb vagyunk   az újra "egyesüléshez" :)

:D Nem kell engem sem félteni… Blogra és Norbira való tekintettel annyit írok csak, h van nemi életem a hajón is. Am majd ha újra együtt leszünk otthon, majd elmeséljük egymásnak a történeteinket, de még külön vagyunk, addig nem beszélünk róla.

Én dec 12, norbi dec 15.-én hagyja el a hajót.

Anyumék vonattal utaztak ki. Egy napot voltunk együtt.

Jegyeket nem tudok sajnos. :/

M.o az első két hónapban hiányzott nagyon. Főleg a magyar nyár. De az elején minden és mindenki nagyon hiányzott. Minden bajom volt.
Most már kevésbé hiányzik.

2 év múlva nem tudom mit akarok/akarunk.

Ha együtt maradunk, akkor szeretnék Norbival összeházasodni.
Amúgy is az elmúlt hónapok során feljött már egy párszor az esküvő téma…
Öt éven belül jó lenne megvalósítani.
Én azt tervezem, h majd eladom a lakásom, s vagy közösen veszünk egy kertes lakást, v elkezünk lottózni az amerikai vízumra. Elég egyikünknek nyerni. Ha házasok vagyunk, mehetünk ki együtt.
Magyarországon sajnos még nem lehet házasodni, de szent meggyőződésem, h az idő minden korlátoltságot legyőz. :)

Na de amúgy sem Mo.o-n házasodnánk.
Részletek felől még sokat kell olvasnom és sok kutató munka vár rám, de amúgy is szeretem ezt csinálni. :) Szo még a jövő zenéje. :)

Távkapcsolatot rövid távon fenntartható szerintem. (Pár hónap max) de hosszabb távon nálam tuti nem működne. Pl, ha nem mehetnénk a következő szerződésre együtt, akkor én nem vállalnám el!

Amúgy nekem személy szerint az a tapasztalatom, h áldom csak a fentieket, az életem, h tartós párkapcsolatban élek.
Azért írom ezt, mert uhye itt a hajón meg nem abban élek…
Szo mondhatni, h ismét visszaestem az egyedülállók.világéba, s hát emlékeztet ez az egész, h én mindig is tartós kapcsolatot kerestem, s egyben arra is emlékeztet, h miért kerestem én tartós kapcsolatot…

Nem szeretem én ezt a húspiac feelinget! Meg ezek az enyelgések, s szerep játszások, amik tudnak menni!  Pfhej!

Persze vannak pozitív élmények is, de most csak annyit írok, h összességében én örülök annak, h van valakaim. Pontosabban egy stabil, számomra biztonságot jelentő párkapcsolatom, menedékem, otthonom.

Én úgy látom, h most ezzel az első szerződéssel lehetőségünk volt ismét megtapasztalnunk egyedülállóként élni.
A következőben meg szerintem majd a nyitott kapcsolat milyenségégét fogjuk megtapasztalni.
Mármint most is abban vagyunk, csak ugye külön-külön.
Kövi szerződéssel meg majd együtt…

Aki prűd, s nem annyira liberális szellemű, az ne olvassa el az alábbi sorokat;

Szo én már mondtam Norbinak, h am engem izgat az, h láthassam őt mással… Meg az a tudat, h együtt élvezzük a harmadik, v éppen nyedik társaságát…

Juuuuuj. A szűz kurvák most biztos kiakadtak mind! :D XD

Szarom leeee! A hajón ezt nagyon szépen sikerült elsajátítanom!
27éves vagyok már! Nem függök senkitől, s kurvára nem érdekel mások véleménye. Ez én vagyok, s vagyunk ezzel még nagyon nagggggyon sokan. Csak sokan ezt titkolják, s rejtőzködnek.
Én meg sose féltem önmagam adni… Bika vagyok...

Aztán persze lehet, h majd nem fog mégse tetszeni, mert bármi lehetséges, de majd meglátjuk. ;) :D

Nah!
Remélem minden perverz igényt kielégítettem egy kicsit! :D

Csók!

Rion ;)

:*

Ui;
Egy szőke kérdés;
Ha én külföldön veszek laptopot. Akkor én abból sehogy sem tudok magyar billentyűzetet varázsolni?

Mert mondjuk elég szar, ha ékezetek nélkül kellene mondjuk megírnom arról a laptopról a hivatalos leveleket, v éppen blogot írni… :S

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Köszi a hosszú beszámolót, igazán jó volt már végre olvasni! :)

Vigyázz magadra!

Puszi

Névtelen írta...

Na de kérem, se fotók, se beszámoló, se kutyafasza...

Mi ez a nagy hanyagság???