2016. november 10., csütörtök

Az előző részek tartalmából;

A legutóbbi bejegyzésem óta elkezdtem foglalkozni az amerikai bevándorlással. Konkrétabban a vízumlottóval.

Ezen a témán kívül még a means helath magazinokat olvasgatok, amit az dimag oldalról meglehet vásárolni digitális formában.

+ Töltöttem le nyugis relax zenéket spotyra, amiket otthon előszeretettel hallgattam punnyadáskor, vagy erkélyre kiülős, vacsizós, borozgatós estek alkalmával. S olvasás közben nyugiban szól a háttérzene a faszentos kis JBL charge 3 hangszórómból. ^.^
(Ez volt a reklám helye.)

Szo elég jól elvagyok mostanában.
Nagyon élvezem az édes egyedüllétet a pici kabinomban. ^.^ :)


Van egy új lány kollégánk, (Isabell) akit hozzám irányítottak a többiek, amikor gym ügyben érdeklődött. Jót nevettem ezen, s egyben kellemes érzés volt. :) Kikérdezett alaposan. Mióta csinálom, milyen gyakran megyek, milyen időközönként, mennyi időt töltök ott, miket eszem.

Egy kicsit vizsgáztatásnak is tűnt, mert a válaszaimra helyeslő visszajelzéseket adott, s ezt furcsáltam, h most akkor mivan?! Minek kérdezgetsz?! Majd kiderült, h az egész család sportol, testvérei személyi edzők, s szeretne egy személyt akivel eljár edzeni.

Mondtam, h oké, de én nem vagyok személyi edző, s két lány is van aki ezzel jött hozzám ida korábban, de mentek a süllyesztőbe, mert nem kitartóak, s gyenge jelleműek, mert nem helyesen étkeznek. Mondtam, h mikor megjegyeztem nekik, h nem kellene annyi pékárut és édességet enni, akkor mindig csak kedvesen mosolyogtak, h tudooom, de olyan finooooom.

Szépen felmotiváltam ezzel, mert erre rákapott, h nyugodtan szóljak rá, meg adjak tanácsot, h mit egyen! Mondom fiam jóu van! Emberedre találtál! Én simán elveszem, s a kukába baszom a tálcádról a finom desszerteket, de ha nem fogod tudni megállni, akkor nem fogom erőltetni nálad se a dolgot! Mondtam, h felőlem mindenki úgy éli életét, ahogy akarja!

A két csajnak is megmondtam anno, mikor tolták befele a sok junk foodot, h akkor tök felesleges a gymbe járni…
(Az egyikkel már nem is vagyok annyira jóba, s kerülöm, mert néha késztetést érzek, h lekeverjek neki egy-egy sallert, mikor arról nyávog, h jaaaj az alakooom! Nagyon rühellem az ilyen gyenge jellemeket...)


Október 17; Nápoly;

Elég meleg idő volt.
Én meg eléggé lejöttem az életről.
Aki régebb óta követ, tudhatja, h Norbi itt kérte meg a kezem.

Ha percenként nem emlegettem, h “Jaj Apus!” Akkor egyszer sem.
Kb 2 napig még depibe voltam Nápoly után, de aztán elmúlt a szomorúság végre, mikor korzikára érkeztünk.

Én hülye beültem abba az étterembe kajálni, ahol közvetlenül a kézkérés előtt voltunk.

Elhordtam magam minden baromnak, s egymás után szívtam a cigiket, s nyeltem a könnyeim. A pincér meg is kérdezte, h finom e a kaja s h minden okés e. Mondtam ühüm. Of Course! S a füstre fogtam a könnyes, pirosló szemem.

Távozásom után takarodtam vissza a hajóra, s a kabinomba vártam a mihamarabbi kihajózást…

...

Isabellel elég jóba lettünk. Szeretem a buksi fejit. :) Annak nem örülök, h azzal a melrg sráccal lóg állandóan, aki nagyon nem szimpi.
Anyway...
Egyik alkalommal, mikor együtt ettünk a messbe, bejelentették, h van fagyi/jégkrém. Erre mindenki megszokott vadulni!

Én mint egy süket, nyugodtan folytattam tovább a kajálást, s mikor a szemem sarkában láttam Izát, h felderül az arca, csendben két lapátolás között megjegyeztem, h; “Not for us Darling!”.
Tudjátok Iza az aki megkért, h segítsem gym ügyben….
A többiekhez képest elég jól bírja még. :)
+ Jólesik, h nem én vagyok az egyetlen aki nem tömi a fejét édességel.

Jaj! Erről jut eszembe! Az egyetlen meleg kollégám elkezdett hozzám hasonlóan étkezni. Mikor meglátta az arcomon a döbbenetet, majd pedig h hülyén nézek rá, elkezdte magyarazáni, h hamarosan megyünk a karib térségbe, s fogynia keeeell.

Gyerekek! Nagyon büszke voltam magamra, h sikerült visszafognom a nevetésem! De az a mosoly ami kiült az arcomra, még szerintem az is gyilkos lehetett szegénynek. :/ :S

Ne értsetek félre, nem azért, mert kövér, - mert ki a faszomat érdekel, h kinek milyen az alakja?! - hanem mert pár nappal korábban meg azt ecsetelte, h ő úgy szereti magát, ahogy van, s nem törődik az alakjával!
Am a gyereket többen nem szerrssük, mert mindig össze vissza hazudozik, s gyakran akkorákat lódít, h sokak számára nyilvánvaló a hülyesége, s hát ugye ki szereti az ilyen személyeket?!

Nah, a megalázó mosolyomat végül még sikerült megspékelnem egy good luck-kal. Amit valójában tényleg úgy gondoltam, h hajrá, sok sikert, de így utólag visszagondolva… öhöm… :/ :S

Na mindeeegy! Tipikus én voltam!

Gyakran nem akarom én a szarba tiporni a másikat, csak annyira…. ...h fogalmazzam ezt meg?! …. Szo itt is van egy teljes story, amit belelátok egy aktuális szituba. Pl.: most cselekszik valamit, s nemrég még az ellenkezőjéről papolt nekem büszkén!

Tehát a szememben csak segget csinált a szájából, arcon köpte magát! Persze h “lemosolyogtam"!

S sajnos ő azt nem tudja, h nem azért “mosolygtam le” mert megpróbál javítani a helyzetén, hanem a pár nappal korábbi megnyilvánulásának köszönhetően tiportam szarba lelkesedését.

+ Hülye mint a segg. Mindenhez van megjegyzése és ő mindent jobban tud a másiknál és ő mindent megélt, kipróbált, s okos, de közben olyan hülyeségeket beszél mint h Hillary elakarja törölni a meleg házasságot, s szerbiában legális az emberölés...

Na mindegy… Hangosan gondolkodtam csak… Mint úgy általában… :D

Am a csapatunkból csak én eszem mindig halat, és salátát, (+ csirke ugye) lezárva gyümölcssalival. S a srác is pont ugyan ezt ette, tehát kurva feltűnő volt a változás. + Az angolok (legalább is ezek) nemigazán törődnek az egészséges étkezéssel. Sok krumplit, tésztát, vörös húst esznek, s minimum 2 zsemlével!!! O.o
Gyümölcsöt, salit szinte soha!

S mindezt tudatosan! Mert pl mindig megjegyzik, h milyen egészségesen táplálkozom! … Ez olyan, mint amikor a cigisek megjegyzik a nem dohányzónak, h de jó neked! :D OKÉÉÉ!...



Mess
Egyik alkalommal, miután a gymből lejövet beültem a többiekhez kajálni a messbe, feltűnt, h mindenki engem bámul. Először nem foglalkoztam vele, mert akárki lép be a messbe, mindenkit megbámulnak.

Aztán mikor elindultam az asztalhoz a megpakolt tálcámmal, akkor is láttam h néznek. Nah mondom csak érjek oda, megkérdezem, h mi a fasz van bazdmeg?! De még le se tettem a tálcám, az egyik kolléganőm megkérdezte h honnan vannak ezek az izmok Gee?!

Hát én erre nem számítottam, s annyira zavarba jöttem, h meg is fordultam s átmentem a crew messbe banánért. :D

Reméltem, h mire visszamegyek, más lesz a téma, de nem. Folytatta,h elöszőr nem értette, h mi olyan fura rajtam, majd folytatta, h felnéz rám, h milyen erős, kitartó személy vagyok. Halotta másoktól, h sokat járok a gymbe. Erre rákontrázott Zoe is, aki szintén jár a gymbe, h mennyit tanult tőlem. (Ellesett egy pár gyakorlatot.)

Nekem meg égett a fejem. Naggggyon zavarba voltam, mert hát persze, h jól esett, viszont nem szeretek sok embernél a középpontba lenni. Márpedig elég nagy és hosszú asztalnál ültünk, s nem csak mi shopeek voltunk ott, hanem számomra ismeretlenek is, s már kellemetlen volt. Szo nem igazán tudom az ilyen helyzeteket kezelni.
Aztán mivel látták a csajok, h zavarban vagyok s össze vissza beszélek faszságokat, akkor rámborultak s szépen megölelgettek, h jaaaj ne legyél zavarbaaan… Nah! Köszi! Sok segítettek a helyzetemen ezzel! :D
Mind1! Nice memories! :)
Jól eső a feedbeck, de egyáltalán nem vagyok megelégedve magammal, s elég messze állok még attól, h büszkeséggel töltsen el ilyen feedback. Ez számomra dzimpla pozitív feedbeck, egyfajta motiváció, h jó úton járok, hajrá, tessék folytatni!
...

A cigarettázásaim számát sikerült annyira lecsökkentem, h már a bulik alkalmával sem dohányzom. Max 1-2szálat néha. De ez nagyon jó eredmény ahhoz képest, h pl az első 3 hónapban szinte láncdohányos voltam a bulik alkalmával.

Már csak a portdayek alkalmával dohányzom, de arra meg azt mondom h belefér.


Vannak olyan napjaim, mikor úgy káromkodom, mint egy rossz kocsis… Reni többször szólt már, s sikerült jó párszor leddöbbentenem, h mennyire nagggggggyon cifrákat tudok mondani. De olyan jól esik magyarul hangosan jó velős csúnyát káronkodni, s senki se érti…. Csak Reni… de hát ez van. Már am megszokta szerintem. :D


Egyik nap lent dolgoztam a rakiba, s a nap végén a mertingen meg is jegyezték a csajok, h hol voltam, h nem látogattam meg őket.
Mert am mikor unatkozom, mindig kitalálok valami hülye indokot, amiért nekem ide meg oda kell mennem, s szépen sorba meglátogatom a szeretett sistereket s akkor jókat csacsogunk. :) (Megjegyzem egyik se angol.)


A szeződésem vége felé közeledvén arra a megállapításra jutottunk a Renivel, h angolban soha ne bízzál meg, s ne hidjél nekik!


Reni is, Én is és Norbi is egyre jobban érezzük azt, h már mennénk haza.

Megtanultunk a Renivel angolosan dolgozni. Kialakult köztünk egy olyan mondás, h annyira dolgozunk csak, amennyire megfizetnek.
Kedves indai kolléganőmnek Jyotinak nagyon tetszett ez a hozzáállásom, s mondta, h a volt mineszterelnökük is azt mondta, h szeresd a munkád, de ne a céged, mert sose tudhatod, h szeret-e, fog e szeretni viszont a cég téged…


Egyik kollégám késett melóból harmimc percet, s nem szondáztatták meg, holott állítólag ez szabály, ami miatt anno kirúgták az egyik skót kolléganőnket…

Nah mármost ez feltűnt mindenkinek. A fogadott hugim, aki a mellettem lévő üzletben dolgozik, fogta magát, s bement az irodába beszélni a managerrel.
Mert h őt bezzeg anno megszondáztatták, s ezt a srácot meg miért nem?!
Ahhoz képest, h csak fogadott angol hugi, nagyon sok hasonlóság van kettőnkben. Büszke is voltam rá, h volt bátorsága ezt meglépni a szigorú, fapina managerünkkel szemben.

A manager persze hárított, s másokra kente az egészet, h más már az ő managere, s ugye ahány manager annyi szokás, s ennél nem veszik ilyen komolyan a dolgokat…

Szo aznapra meg is volt a pletyka témája ezzel. Mindenki kivolt, h milyen undorító, pofátlan, hazugság ez, h ilyen szenny főnökünk van! Teljesen kivoltunk hűlve!
A kollégánkra, aki késett, őt illetően meg senki sem haragudott rá, nem is vele akartunk kibaszni, hanem az igazságtalansággal, a pofára menő kivételezéssel volt elegünk.
Mindenki tisztában van vele, h a késett srác az egyik kiskedvenc, de ha x, vagy y késett volna, akkor azonnal küldték volna a szondáztatóba….

Szo Reninek és nekem az angolokról alkotott véleményünk csak tovább romlott…

Tudjuk, h ilyen minden országban van, s h nem minden agol ilyen, de erre csak azt mondom, ami jelszavammá vált itt a hajón; LESZAROOOM!!!

Am hiszem, h ezek az ingerek, megtapasztalások nem véletlenül érnek. Konkrétan hiszem, h okkal történnek a dolgok, s valszeg ezek az apróságok jelek, amelyek segítenek az utamon, a jövőmet illetően. Most ezt jól megfogalmaztam, de szerintem érthető… Ha meg nem, akkor sorry… :D


Eléggé megnyúlt az étkezési időm.
Anno elég volt nekem 10 perc, h megkajáljak, még mostanság fél óra! :/ o.O

Az édességről szépen sikerült leállnom. Nem volt könnyű, de a csokis ízesítésű protein segített, ugyanis is ez lett az új desszertem. :D


Az üzletemben leállt beszélgetni egy angol és egy amerikai házaspár. Én meg suttyóban leálltam a közelükben hallgatózni, mert a politikáról beszélgettek…

Így utólag belegondolva elszomorít egy kissé, h már jobban érdekel más országok politikáka, mint a sajátomé.
Bár, mondjuk már nálunk nincs is politika, mert a rezsim tönkretette a demokráciát, s ami nálunk van, az mindennek nevezhető, csak demokráciának nem!


Ezek az angolok nagggyon buták!

Renivel gyakran kinevetjük szegényeket.

Az egyik pl nem tudja h mi a neve a dinnyének!

Ilyeneket mondott, h paradicsom, v burgonya. Mondtuk is neki, h na jól van! Inkább most hagyd abba! :D

Hát ezek után tudjátok mikor fogom én hülyének érezni magam, ha én nem tudok valamit angolul?!...

Akkor nagyon sokmindent nem tudnak leírni!
Megkérdezem, h h kell helyesen leírni ezt meg azt, s babulnak vissza, h hát én nem tudoooom! Mintha azt kérdeztem volna tőlük, h magyarul h kell leírni! :D

+ Ha valamit nem értek, h mi a faszt keres a vásárló, akkor megszoktam kérdezni az angol kolléganőmet, h van e nekünk ilyen. Többször fordult már elő, h angol létére ő sem tudta, h mi az, mit jelent, amit kérdez a vásárló...

A másik kedvencem, - ezen szakadtunk a Renivel - h a pici, a szomszéd üzletben dolgozó lány azt hitte, h majd november valahanyadikán tüzijáték lesz a hajón, mert ünnepelnek valami manuszt!
Mondtuk neki, h szerintünk nem lesz semmi tüzijáték, s ez az ünnep max csak angliában, v az is lehet h max csak Manchesterben van.

Nézett ránk morci szemekkel, s felhívta a másik angol kolléganőjét, h megkérdezze!!!

Hát szakadtunk rajta. Mondtuk is, h kiírhatja a homlokára, h officially idiot! :D
Ez kb olyan, mintha mi azt hinnénk, h itt a hajón tüzijáték lesz, mert hát augusztus huszadika vaaaan! You know! Hát államalapítááás! Hungary! Celebrations! Hey! :D XD

(Am ez a csaj se tud nagyon sokmindent h h kell leírni! S itt nem arról van szó, h helyesen! Sehogy! Én jobban kitudom találni, hangzása után, h kb h kell leírni, mint ők!)

Móunika! Ilyen bánat nőt megfogni! :D

Reni szava járása volt mindig h; “De buta vagy!” Ez nála am egy kulturált bazdmeget jelent. :D
Megbeszéltük, h ezekhez képest zsenik vagyunk! :D

(Zárójelben megjegyzem, h mindezen tapasztalatokon felül, tisztában vagyok, h nem minden angol ennyire gyökér. :) )


Október 25; Monaco Montecarlo;

Ma végre kialudtam magam, s letoltam a normál másfél órás edzésemet. Tegnap nagyon szar voltam. Nem volt energiám, s negyven perc gym után kénytelen voltam hazakullogni. Nagyon rossz érzés volt, de másoktól is hallottam, olvastam már, h van h nem megy úgy az edzés…

Délután a messben majszolgatván a müzlim, a tv csatornákat váltogattam, s közben “feltűnt" h mindig az amerikai csatornákat preferálom; MSNBC, FOX, CNN, CNBC,
Közeleg ugye az elnökválasztás is, szo eléggé rávagyok kattanva a témára. Pozitívan gondolkodom, s úgy állok ehhez az egészhez, h Hillary fog nyerni.



Okt 26;

Mai nap egy sírós nap.
Az egyik kolléganőm azért bőgött, mert port kevertek az italába Montecarlóban, a másik meg bevan szarva h kirúgják...


Formal nightokon mindenki felveszi legszebb “ünneplős” gúnyáját.
Akárhányszor elnézem az utasokat, mindig csak megmosolygom őket. Farsang gyerekeknek…
A férfiak a legegyszerűbbek, öltöny, szmoking, frakk. Jah! Meg katonai díszegyenruhások.

De a nők! Anyám borogass!  ‘20-as évekbeli divattól kezdve minden van. Boa, tollas fejdísz, cigi tartó (nem ugrik most be minek hívják azt a hosszabb szart amiből a cigit szívták anno) hercegkirálykissaszonyos geccs parádék. Am imádnak az angolok bohóckodni.  A crew bárba is 70 százalékban ők öltöznek maskarákba, meg szerveznek ki/beöltözős bulikat. Mi magyarok annyira nem szeressük ezeket. Max szolidan igazodunk a topikhoz, de nem öltözünk be idiótának.
Renivel azt mondjuk mindig, h kinőttünk már az általános iskolai farsangi bálból…

Az elmúlt fél.év alatt kb egyszer öltöztünk be. Max kétszer. De am havonta csinálnak, találnak ki fárasztó faszságokat.
Am a többi nemzetiség se szokott beöltözni maskarába. Nem tudom miért vannak ilyeneké oda az angolok.
Bár számtalanszor megállapítottuk már a Renivel, h nem normálisak ezek az angolok…

S nem azért mert csinálnak valamit, mert az total oké, hanem ahányszor és ahogyan csinálják… :S
Terrible!

Nah de visszatérve a bálokra, amiket nagyon szeretek, az az, amikor a különböző nemzetiségek a saját hagyományuknak megfelelő öltözékben jelennek meg. Pl a Japcsik kimonóba, v h hívják (de buta vaaaagy :D ). Imádom őket. Majd szeretnék is velük selfizni.

Am imádom a japán vásárlókat. Ők a kedvenc nemzetiségeim. Gyakran emlegetem is magamban az egyik kedves bacios kollégám, aki odáig van értük. Jó érezné itt magát. :)

Kedvesek, tisztelettudóak, kulturáltak, s sok pénzt költenek. :D

Különösen a hajbókolóért vagyok oda. Mikor kétkézzel átadom nekik a megvásárolt termékeiket, s meghajolunk egymásnak. Nem tom miért, de ez olyan jó érzéssel tölt el, h úgy örülök mindig a fejemnek, mint valami hülyegyerek! :D

Amúgy, ha hetero lennék, az ázsiai lányok lennének a gyengéim az tuti.


Letöltöttem a makaó alkalmazást telómra, s mostanában elég sokat játszok. Van, h elbújok pár percre az egyik tárolóban, s lenyomok egy kártyapartit gyorsban. :D


Anyum küldött egy leírást rólam. Japán horoszkóp. 100%ban igaz rám, amit írtak;

„Jó munkabírású vagy, a jég hátán is megélsz. Mindenről van véleményed, és ezt nem is titkolod. Nem szereted a mellébeszélést, és utálod az igazságtalanságot. Törekvő vagy, mindig mindenben a legjobbra törsz az életben. Átgázolni senkin nem fogsz, hiszel a jóság és a tisztaság erejében. Néha azonban megsérthetsz másokat kíméletlen őszinteségeddel, noha ez legkevésbé sem célod. Nem szereted, ha az emberek kibeszélik egymást, emiatt a munkahelyi pletykákból igyekszel minél inkább kivonni magad. Mivel elég önérzetes típus vagy, ezt nem mindenki tudja könnyen kezelni.”


Venni akartam zsírégető tablettát, de Reni és Jyotti velem voltak s kitépték a kezemből, h ne legyek idióta, nincs rá szüségem. Én meg vissza akartam venni, h de kell és elkeztünk vitatkozni, mire odajött az eladó, s megkérdezte, h tud e segíteni, mire a csajok magukból kikelve elkezték darálni az eladónak, h ez a hülye (én) mit akar magának venni, s nézzen rá, egyáltalán nem pocakos ugye?!

Mondta az eladó is, h nincs rá szükségem egyáltalán, s nekem bőven elég a protein…

Lehet tényleg bevagyok már kattanva...


Azzal még nem is dicsekedtem, hogy egyedül én mentem át egy vizsgán. Cruiseonként (nagyjából hetenként/ másfél hetenként van kabin ellenőrzés, amikor ki kell takarítanod a kabinod, elpakolni mindent, mintha egy új, lakatlan szobába mennél be.
Egyik alkalommal a Komodor (állítólag magasabb rang, mint a kapitány) vizsgálta állt a hajón lévő összes legénységi kabint, s rengetegen megbuktak. A mi shopis csoportunkban kb 18an vagyunk managerestől. Mindenki megbukott kivéve engem! :)

Jó érzés volt, de az is jó érzés, h az eddig itt töltött öt és fél hónap alatt egyszer sem buktam meg. ^.^ :)


Nov 5:

Már jó idelye nem étkezik egészségesen a meleg kollégám, szo teljesen jól kategorizáltam be anno a személyiségét. Gondoltam, h nem fogja sokáig bírni…  Ha jól emlékszem írtam is, h csak a szája nagy…

Egyre kevésbé bírjuk a Renivel. Mostanában enegem a hangja is irritál. Eléggé afektál, s gyakran még rá is játszik. Poénkodás szintjén oké nálam a dolog, még én is gyakran hülyéskedek így, mert vicces, s mindenki imádja, de standard üzemmódban is too much...

Egyik messben való étkezés alkalmával majd kiesett a szemem, mikor 4 süteménnyel megpakolt tányért láttam előtte…


Az üzletben az egyik vásárló úgy köszönt el, h; “Thenksz “Dzsordzsa””.
Pár másodpercig meredtem álltam, h a “Dzsorzsa a nevem akart lenni, v jelent valamit?! Meg is kérdeztem pár angolt , h jelent e valamit ez a szó, s aztmondták, h nincs ilyen, s valszeg a nevemet így tudta kimondani...


November 7;

A lezárás előtti 20. percben nagy nehézségek árán, de végül sikerült jelentkeznem az amerikai zöldkártya lottóra. Nagyon boldogo voltam. Először is a hajós fotóssal kellett időpontot egyeztetnem, h melyik nap tudna lefotózni, aztán, meg, h mikorra lesz kész. Oké. Nem ment gyorsan már ez se, de megvolt a fotó én meg vártam, h valamelyik portban jelentkezhessek, de ez csak a jelentkezési határidő napján valósult csak meg, mert sokat dolgoztunk, s nem szálhattunk le a hajóról, ltt ahol szerettem volna elintézni a dolgokat.

Nah. Jelentkezés közben viszont kiderült, h nem jó a fotó, mérete, beállítása. Aztmondtam h ez egy jel, beszoptam. Majd talán jövőre újra próbálkozom. Neteztem tovább. Aztán mikor visszaértem a hajóra, s elmentem a fotósok irodája előtt, gondoltam benézek hátha. S pont csak az a srác volt ott, aki csinálta rólam a kééet. Mondtam neki, h mi a baj, s elkezdte megszerkeszteni a képet. Feléledt bennem ismét a remény! Gyorsan telefont előkaptam, h megnézzem, mi is a jelentkezési határidő?! Hány óráig lehet jelentkezni?

Mikor megláttam, h kb negyven perc van hátra, hát nagyon rámjött a feszkó!
A srác meg mondta h eltart egy ideig a dolog, még beállítja a megfelelő méretre pixel stb…   Telt az idő, már minden bajom volt, elkezdtem izzadni-s kb tíz perc után végzett a srác.
Kikaptam a kezőbl a pendriveot, s rohantam a kabinomba. A net persze tetű lassú volt! Szétbaszott már az ideg! Párszor visszadobott az oldal, h ez az adat, meg az az adat nem megfelelő, hiányzik, ékezetet nem használhatok. Kiégtetek volna, ha hallottátok volna, h h szitkozódtam! De végül sikerült. Kiírta, h succes, s olyan boldog voltam, h ugráltam örömömben, mint egy hülyegyerek!
Jövő májusban lesz eredmény, h kihúztak e vagy sem…

Lényeg, h benne vagyok a rendszerbe, s megadtam magunknak a lehrtőséget.
Hiszem, h ha mennünk kell menni fogunk előbb, v utóbb...

...

Novenber 9;

A gyász napja.

Számomra és még sok százmillió ember számára.
Gyász, mert konkrétan egyenértékű a gyásszal az érzéseim.
Hajnalban felkeltem egyszer, de még javában zajlott a választás, s akkor még fej-fej mellett haladtak. Majd magamtól felébredtem reggel 8után, s az eredmények láttán már nem is tudtam visszaaludni…
Egész nap magamon kívül voltam. Nagyon régen voltam ebben az állapotba, ahová letaszítottak az eredmények. Önmagam számára is érdekes, furcsa volt, h mennyire megérint ez az egész. Mindig is rajongtam amerikáért, s fontos volt a szavazás számomra. Jobban érdekel az amerikai elnökválasztás, mint a magyarországi.
Sokan nemértik, h most mit vagyok én oda annyira ezért. Mert én ilyen vagyok s kész. Ahány ember annyi féle. Sokan meg a nagy magyarságukba vannak belebuzulva nah! I don't care! I give a shit!
Am Barcelónában vagyunk.
Leültem a tenergparta. Vénasszonyok nyara van. Kellemes napsütésben ülök, s bambulok ki a fejemből. Meredten nézem a csillogó tengert, s picsogok. H lehetek ki ennyire?!
Legalább 8 óra eltelt már az eredmény hirdetés óta, de semmivel se javult az állapotom…

Am máskor is gondoltam már arra a gondolatmenetre, ami most is a fejemben motoszkál. Mégpedig az - ne égjetek ki - de, néha képes vagyok hinni a sense 8-ben. Ez egy sorozat. Ajánlom figyelemetekbe; Sense 8.
A lényeg, h a föld különböző pontjain léteznek emberek, akik egymással (tudtukon kívül) össze vannak kötve egymással. Mély érzéseik, tapasztalásaik hatással vannak a másikra.

S mivel önmagam száméra is “érdekes", h ennyire megvisel ez az egész választási eredmény, s ilyen mélyen s intenzíven érzek, így megfordult az a fejemben h lehet amerikában is van egy sorstársam, egy rokon lelkem aki totál kivan...
Én meg amúgy is erősen empata személy vagyok szo…

Biztos jópáran azt mondjátok most, h;
“...Nah jól van fiam! Köszönjük szépen… :)”

… Igen! Ez is én vagyok! :) ;) :P ...



Barciban nézegettem laptopokat. Pontosabban ultrabookokat. Szeretnék a közeljövőben vásárolni egy vékony 13-14colos nagyon erős, gyönyörű felbontású masinát, amin játszani is tudok, meg utazás közben is intézkedhetek rajta bármit. Kényelmesebb lenne, mint telefonról. Lehetőleg érintőképernyőset. A levono yoga 910-el szemezek jelenleg nagyon…
Csak az a baj, h amitket nézegettem 400 e Ft körül kapható...

A tabletem sajnos gyakran újraindul szo majd elkell vinnem szervízbe.

...

Mivel mostanában többet dolgozunk, több a sea day, s kevesebb időt töltünk a portokban, így nem volt időm jelentkezni itt a blogon, s képek feltöltése is majd otthonról fog legközelebb megtörténni. Viszont akkor majd feltolok szépen mindent. ;)

Mivel már csak az utolsó napokat rúgom itt a hajón, ezért nagy a valószínűsége, h idén ez az utolsó bejegyzésem.
December második hetében jár le a fél éves szerződésem és érkezem vissza M.o.-ra. Norbi három nappal utánnam érkezik. Várjuk már nagyon. :)

Nah gyermekeim!
A jóu Istenke tudja, h mikor fogok legközelebb jelentkezni?!
Az biztos, h ez az utolsó alkalom, h hajórol jelentekezem idééén! :D ^.^
(Jaj de boldogságos érzés ezt leírniiii!!!)

Ha addig nem jelentkeznék - mivel számításaim szerint eléggé elfoglalt leszek az egy hónapos szabim alatt - akkor ezúton kívánnék minden kedves olvasómnak kellemes ünnepekeeeet, meg minden f :)

Majd jelentkezem, amint tudok!

Csók!

Rion ;)

:*


(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Basszus, ne csináld, hogy 2 hónapig nem írsz... :(

Érdekelt volna, hogy mi van Norbival, hogy működik a nyitott kapcsolatotok.

Vigyázz magadra!

Ádám írta...

támogatom az előttem hozzászólót, na és igen mossad csak ki a szád szappannal, régebben nem beszéltél ennyire csúnyám :D sőt eléggé lazult a stílusod is, ami nem feltétlen rossz, talán utoljára a Mauuuuunika időszakodba volt hasonló az írásod stílusa, mint ezen bejegyzésed alatt

Kellemes ünnepeket !