2017. március 17., péntek

Új-Zéland, Ausztrália;


Az előző bejegyzésemben említettem, h minden nap hallgatok magyar népzenét. Köztük most is azt hallgattam. Van egy "folk feeling" nevű lejátszási listám spotify-n, ahol értelemszerűen folk zenéket válogattam össze. :)
A magyar népzenén kívül, horvát, szerb, boszniai és izraeli "folk feelingű" zenéket is összeszedtem már, s a lista folyamatosan bővül, ahogy hallok újjakat.

A balkáni zenéket a horvát lakótársamtól szerzem be.
Gyakran hallgatja őket, s amelyik tetszik, azt egyszerűen le shazamozom. Az fel is ajánlja, h meghallgathatom spotifyon, ott meg elmentem a listára oszt csókolom. Nem kell beírnom, levadásznom a neten, lementem, átmásolnom, konvertálnom és egyéb faszságok... szeressem! ^.^

...

Nem vagyok hozzászokva melóban a sok üléshez! Gyakran felállok sétállgatok. Ha pangás vam az üzletből is kimegyek s bolyongok a környéken. Persze rálátható távolságon belül az üzletre. Gyakran leginkább állnék, mert amúgy se tartom a sok ülést egészségesnek, csak ha meg állok, akkor nem tudom használni a telóm, mert nincs ami takarjon. Még ülve a kassza simán takar, s ha valaki bejön csak egy laza mozdulattal becsúsztatom a monitor alá a telómat oszt jónapot!

Szo a sok üléstől volt, h meló után már szinte tűkön ülve vártam, h mehessek a kondiba, s rágyúrjak a lábamra, mert konkrétan azt éreztem, h egy maratont letudnék futni annyira túlteng bennem az erő... Mindezt 10 óra munka után... szo gondolhatjátok mennyire megerőltető melóm van... :D

...

Az előző bejegyzésemben említettem ugye, h egyik célom, h az Aldinál/Lidlnél dolgozhassak üzletvezetői poziban, mert h milyen jól keresnek...

Nah mármost nemrégiben (február 28.-án) olvastam egy cikket, h Ausztriában is jelentősen megemelték a cégnél dolgozók béreit, s elég sok kommentet is olvastam, melyeknek többésége pozitív volt a cégről. Volt magyar, angol, s német földön dolgozó munkavállalói hozzászólás is, amik szintén pozitívak voltak, h az elmúlt években mennyi fejlődött a cég s pl 2016-ban ausztriában az év legjobb munkahelyének nyilvánították.

Nah! A nagy osztrák-magyar szerelmetes álmomnak több se kellett! El is kezdtem játszadozni a gondolattal, h milyen jó, s mennyivel könnyebb lenne a szomszédban dolgozni. Lehet elkellene kezdeni tanulni németül? :)

Anyway!
Akinek van ismije a cégnél, s esetleg tudna segiteni a bejutásban, akkor azt megköszönném, ha felvenné velem a kapcsolatot a riongay@gmail.com cimen. Köszi. Puszi. :D

...


Tanultam egy új szlenget; "TÁ!" Ami annyit jelent, h thank you. Megkérdeztem a vásárlót, h ez milyen nyelven van; Ausztrál!
Ááá. Gondolhattam volna! Ausztrália a szlengesség hazája. :D
Am állítólag minden angol nyelvű használja nem csak az ausztrálok, de én érdekes módon még egyszersem hallottam a british kolléganőim szájából.

...

Március 5;

Vírus van terjedőben a hajón... a tegnapi gyenge (zöd) szintről ma a közepes (sárga) szintre emelték, amit a nap folyamán fokozatosan szigorított szabályokkal fokozták.
(Először csak kettő, majd óránkénti állandó fertőtlenítőszeres takarítást rendeltek el.)
Nah gondolhatjátok! A hipohonderségemnek több se kellett. Két napig totál stressz és görcs voltam, s minden egyes betérő vásárlót potenciális zombinak, veszélyforrásnak tekintettem.

Tovább fo;ozta a feszültségemet, hba biztonsági intézkedések fokozásaként a az üzleten kívül nem tartózkodhattunk a passanger ériában. Ne érintkezzünk a vásárlokkal. Minden egyes hasznáéat után fertőtlenitsük a tollat, gyakran használjuk a folyékon kéz fertötlenítőt, s a folyosokon se érjünk semmihez. Nem mehettünk a passanger mosdóba, nem használhattam a passanger gymet, ami nekem a mindenapjaim részét képezte.

A crew gymbe elmentem... ...Először és utoljára...
Az jton belépve megtorpantam, h mennyire kicsi, majd ahogy elkezdtem beljebb menni rájöttem, h itt kurva silány a gépek felhozat, szo egy percen belül kifordultam.
De két nap után fellogtam a passanger gymbe, s a negyedik napon már csökkentették a riasztási szintet, s ismét használhattuk.

...

Kissé sokkot kaptam, mikor a könyvesboltban megkérdezte az egyik utas, h lehet e könyvet rendelni?
Mivel az arcomra is kiült a döbbenet, így gyorsan észbekapott, s megszületett benne a felismerés, h hajon van, a Csendes-óceán közepén, s h mekkora baromságot kérdezett.

...

Auclandban nézegettem budapesti néptánfolyamokat....
Az milyen már, h a világ másik felén, de szerintem nyugodtan mondhatom, h a lehet legtávolabb hazámtól, kezdek el otthoni néptáncfolyamot keresgélni?!

Már majdnem hogy abszurdum! :D

Viszont! Kissé elszonytyolodtam, s megmondom az őszintét, h a kedvem is visszaesett attól, h ahogy néztem a díszmagyarba öltözött néptáncos képeket.

Akarva akaratlanul is az előbb is kimondott dolgok jutottak az eszembe; Díszmagyar, nagymagyar, ősmagyar, gyökérmagyar, jobbik, fidesz, vidék, rasszista, korlátolt, középkorban élő magyarország...

Elszomorít, h ide vezett az a geci nagy magyarkodás, h erre emlékeztetnek már a hagyományokkal is! Mert hát a magyar gyökereket és a hagyományokat is a nagymagyar, rasszista jobbik-fidesz fújja állandóan, h így a magyar, meg úgy a magyar, mindenki más meg balliberálisbuziköcsög hazaáruló!

Szo köszönjük néptánc!
Néptánc az már = magyar hagyomány = Fidesz/Jobbik = rasszista, szélsőséges, gyökérmagyar.

Akkor kössz inkább nem mívelném a magyar hagyományokat, mert hogy én elsősorban békeszerető, önmagammal és másokkal szereteben és békében élő ember vagyok, s csak aztán magyar. Merthogy a kettő sajnos nem összeegyeztethető a számomra már 2010 óta!

Tisztelt azoknak a magyar embereknek, akik nem tartoznak a mélymagyar kategóriába. Merthogy én úgy hiszem, s gondolom h kétféle magyar él. A magyar (aki békében és szeretetben él önmagával és környezetével, legyen az bármilyen szinű, korú, fajú, nemi identitású, származású) és a mélymagyar (mindezek ellentetje).

A magyarra majdnem azt írtam, h a krisztusi szereteben élő, de végül direkt nem azt írtam, mert már azt is maguknak kisajátították a mélymagyarok, s pont Krisztussal uszítanak, aki valójában az ellenkezőjét tanította, mint amit ők csinálnak... de mind1. Nem hiába hívom őket MÉLY magyaroknak. Nagyon mélyen, GYOKEREZIK a gyűlöletük. Lent a mélyben meg mindig sötét van ugye... ... Nagggyon sötét...

Szo nem tudom... Nem szabad általánosítanom, de attól tartok, mondhatni "félelmem", h aki néptáncol otthon, azok nagyja mélymagyar, bár kívánom, h ne legyen igazam...

...

Március 10; Sydney;

Az első nap biztonsági szolgálatot teljesítettem a hajón, s csak este hagyhattam el a fedélzetet.

Ah Móunika!
Hát nem tudom h sírjak e vagy nevessek?!
Ez annnnnyira más vilááág!
Annyira a levegőben van a lazaság, a peace, h kajak azthiszem, h egy másik bolygón vagyok!
Mintha valami paradicsomi feeling!
Túlzásnak hangozhat, de ez az egész az atmoszférában van benne, s mindenki erről beszél s érzik a kollégák is!

Amazing!!!

Imádom a sokszinűséget, a rengeteg egyediséget, a sok kreativ üzleteket, megoldásokt! Egyszerűen csodásss!!!
Számomra Új-Zéland és Ausztrália egyforma, bár persze nem sok időt töltöttem egyik országba se, h szembetűnő különbségeket találjak, bár nem hiszem, h sok lenne...

Imádom, h tiszta, szép és zöld övezetes és h sok a park mindenhol.
Azt sajnálom, h az írással nem adható át az az érzés, amit a hely atmoszférája sugároz... ...Magasabb a hely rezgésszintje?! Vagy én nem is tudom, de "van valami a levegőben", ami nagyon más világgá teszi ezt a földrészt.

Szo este elmentünk a kollégákkal bulizni. Egy sznob puccos helyre az Ivy-be.

Szép tetőteraszos medencés party. Gyönyörü hangulatfények, pálmafák, dj, kellemes holdfényes éjszaka....

Szép és jó volt, de engem annyira feszéjeztetett ez a mesterkélt sznob környezet, h 3 vodka kólától és egy long islandtól sem sikerült még csak "jól érzem magam" állapotba kerülnöm, nemhogy berúgni!


Aztán egy szinttel lejjebb meg "vót a diszkó"!
Jó zenéket nyomatott a dj. Ellötyögtem egy darabig, aztán a banda felével hazamentünk.

A csajok úgy bevoltak baszva, h kettőjüket én cipeltem haza.
Belémkaroltak ugye, s pár méter után azt vettem észre, h egyra jobban rámnehezednek. Egy idö után meg is álltunk, mert az egyiküknek az órjája nagyon mélyen belenyomódott a felkaromba.
Közbe folyamatosan csacsogtunk, s csak feljött megint, h de kár értem, s most milyen szépen lezárhatánk ezt a napot....
De megértik teljesen, h a faszt szeretem én is... jó is az!
Most is jó lenne! :D
Jót nevettem rajtuk. Vicces, h mennyire feloldja a gátlásokat az alkohol...

...

Március 11; Sydney;

A második nap Sydneyben.
Voltam a botanikis kertben, ami az operaház szomszédságéban van. Gyerekeeeek! Nah hát elképzelhetitek! Tottttál átszellemültem! Én nem tudom, h mi van velem, h ennyire kicserélődök lelkileg a természet, erdő, parkok hatására?!
Annyi boldognak, békésnek, s teljesnek tudom magam érezni, h konkrétan leírhatatlan!
Őszintén megvallva, ilyenkor mindig az a "hülyeség" jut ilyenkor az eszembe, h én "otthon-otthon" azaz nem a fizikális létemben, hanem a túlvilágon én valami nagy botanikus természetfan lehetek, h ilyen mély hatással vannak rám a növények, állatok. :D

Szerintem már említettem, h én azt szentül hiszem, h a föld egyfajta olvasztótégely, ahová az "istenek" összedobáltak mindenféleségeket. Lényeket, embereket, növényeket, állatokat. Mikor ilyen helyen vagyok, mint pl a botanikus kert,    arra is gondolok, h nekem valójában ilyen helyen kellene dolgoznom. Annyira béketeljes, s nyugis, s annyira én vagyok!

Egyszerűen annyira kinyílik az elmém, h csak úgy özönlenek az érzések, gondolatok bennem! Fenomenális!
Mintha rácsatlakoznék a mindenségre! :)

Elmerengtem azon is, h vajon miért ennyire jobb a légkör itt? Mi e a paradicsmi feeling?!
(Mert h én nyitott szemmel is szoktam egy ilyen sajátos "meditációt" csinálni, h befelé tekintek, nyugalmi állapotban vagyok, merengek, kérdezek, s várom h mi jön.)
S szerintem az is nagymértékben közrejátszhat, h itt nem volt annyi háború és öldöklés. (a helyi törzsekkel való összetűzéseket leszámítva) Nem érte annyi csapás.

Aztán a parkban magamon is elmerengtem...
...Kissé félelemmel tölt el az az érzés(!), h változom. Azért a fél világ bejárása akarva akaratlanul is erős hatással van az emberre. Abban biztos vagyok, h jó irányba fejlődök, s nem rossz úton járok, viszont attól meg tartok, h ezek.után az élmények után, h fogok megbírkózni a magyarországi légkörrel... Márpedig meg kell valahogy, mert szeretnék otthon maradni...

...

Érdekes érzés volt egyedül barangolni a világ másik felén...
De élveztem. Verőfényes napsütésben bolyongani a szépséges parkban...
... Majd bekeveredtem a shopping streetre. Hatalmas tömeg s egyszer csak belebotlottam az anyonymus csoport utcai demonstrációjába. (Tudjátok?! A fehér maszkos csávók...)

Nah onnan elkellett jönnöm, mert konkrétan elkezdett felszakadozni bennem a sírhatnék. Egy körben áltak a srácok, s laptopppal/tablettel a kezükben videokat mutattak az állatkínzásokról. Nah ez nekem oly annyira  a szívügyem, h most is bekönnyezek, ahogy visszagondolok.... ...Lehet h újjabb jel/löket a vegaság felé?

...


Március 13 - Melbourne;

Amaaaaazing city ez is! Totál odavagyok érte!
Ez egy teljesen más világ! S nem a sablonos értelmében!
Mintha más bolygn lennénk, vagy egy párhuzamos világban, vagy én nem is tudom, h hol?!

Megvan!
Az emlékek őre! Leginkább arra a világ feelingre tudnám hasonlítani! (Tessék megnézni, aki még nem látta! Imádom, mert valójában nekem az egy nagyon idilli világ.)
Van még két másik hasonló film is, de azoknak most nem ugrik be a címük, amiben két világ létezik.


Szo! A legnagyobb örömöm a napban;
27 évesen végre kezemben tarthattam az ausztrál DNA buzi magazinit! HA-HÁÁÁ!!!
Hát KONKRÉTAN(!) egy élmény volt!
Nagggyon fasza magazin, s ugy örültem, mintvegy kisgyerek a karácsonyi ajándékának. Olyan nagy örömmel, lelkesedéssel és büszkeséggel mentem a pulthoz, s fizettem ki a magazint, mintha kb az örök élet elixírjét vettem volna meg! :D
De vettem még másik két buzi magazint is. Az Out és a The Advocate magazint. (Ez utóbbi kettö annyira nem tetszik am.) Szo nagy volt az öröm, s van friss új olvasnivalóm, s nem a tavaly decemberi GT magazinon kell csámcsognom...

(Am angol magazint szívesebben olvasok, mint könyvet.)

Am a városban a kabintársammal béreltünk ki három órára biciklit s bejártuk a város egy szélét, ami nagyon szép zöldövezetes térség, aztán bemerészkedtünk a belvároba. Minden hol van kiépített bicikliút! Imádtuk!
Kersztül szeltük China town-t és Little Italy-ban is tekeregtünk. :)
Am mindkét város fej-fej mellett áll. Mindkettőt nagyon imádtam. :)


Este a hajón pedig olyan jól elbeszélgettem az ausztrál utasokkal!
Annyira közvetlenek, és kedvesek, szimpatikusbkisugárzásúak voltak, h az én (fél)introvertált személyemet teljesen sikerült megnyitniuk!
4utassal konkrétan átcsacsogtam a 3 órás nyitvatartási időt. Persze nem egyszerre beszéltem négyöjükkel, hanem kis megszakításokkal, de egymás után jöttek, s szóba elegyedtek velem.  Annyira könnyed beszélgetések voltak, s annyira gördülékenyen ment minden, h rendesen üdítő volt! :)

...

Folyamatosan falom az otthoni online cikkeket. Általában 3 témakörben olvasok. Politika, azon belül is a Momentummal kapcsolatos cikkek. A második a Steiner Kristóf cikkek.  A harmadik pedig meleg témájú cikkek.

Merthogy munkám legnagyobb részét azzal töltöm, h másokkal csevegek messengeren, olvasok cikkeket, v jegyzetelek, mint pl most is.

....

Mikor átszeltük a Csendes-óceánt, azokon a hosszú tengeri napokon arra gondoltam, h milyen jó lenne, ha Chilétől nyugatra, s Új-Zélandtől keletre végig szárazföld lenne!
Állandóan szép tiszta napos, meleg időnk volt, s nagyon kellemes volt a légkör.

...

Ismét a gyermekkori általános iskolás koromrol álmodtam. Az akkori osztálytársaimmal, a mostani kollégáimmal, Borival és Geevel...

Egyre inkább az a meggyőződésem, h változáson megyek keresztül. Hiszem, h ez számomra egyfajta üzenet/figyelmeztetés. Egyfajta fix pont, állomás, ahová időként visszatérek, feltöltekezni, frissíteni a lelkem/szellemem.

Az általános iskolás éveim számomra a legkedvesebbek, s nem tartom véletlennek, h pont ezt a környezetet "vetítik" le nekem. Ez számomra szinte egyenlő azzal, mikor "üzenetet kapsz", ötleted támad álmodban, s én ezeket általában egy számomra ismerős környezetben, kedves személytől kapom az ihletet, h az agyam feltudja dolgozni, könyebben betudja fogadni a látottakat, hallottakat.

...

Folyamatosan jönnek-mennek a hajón az új kollégák, meg az új személyzeti tagok, akikkel általában véletlenül, spontán módon megismerkedem, s szinte mindenki mindig megkérdezi, h hány éves vagyok, s mindenki meglepődik a válaszomon. Voltak olyanok is, akik nem hitték el, s a kollégáimtól kérdezték, h tényleg?! :D

...

Ezek az angolok belevannak buzulva a postcardokba/képeslapokba! Úgy veszik, mint mi otthon a vizet! :D
Döbbenetes a különbség, h otthon mennyire nem szoktunk ilyenekre költeni. :D

...

Örülök, h párttá alakult a Momentum mozgalom. Végre van ismét remény! Nagyon szimpatikusak, s játszom a gondolattal, h csatlakozzak hozzájuk. Nagyon szívesen segíteném őket a háttér munkálatokban. De elsősorban ugye a jól fizető munkahely a prioritás, amivel megalapozhatom otthon maradásom.

...

Március 14;

Back to school party.
Csajokat én ruháztattam. Én adtam nekik szemüveget, inget, nyakkendőt, sípot (Rióból). Jó volt, mert ez a kedvenc téméjú bulim, s erre be is öltöztem. A többire nem szoktam beöltözni (zoo, tropical, latino, brazil, black&white, '90-es évek, 70-80-90-es évek partija.)
Az angolok többsége általában beöltözik mindegyikre.

+ Így utólag visszagondolva érdekes volt, h szóba elegyedtem egy már nem is tudom, h anglia melyik részéről jött (talán valami sussex v mi) csókával, de egy kurva szót nem értettem amit mond. Igaz már részeg is volt, s hiába kértem, h beszéljen artikuláltan, nem fogta fel, s egy csaj is volt kint - mert cigiztünk - s ő fordított nekem, de a csaj is mondta h neki is nehéz megérteni, s ő is többször visszakérdezett h miii?! Pedig ő is angol volt.
Nah a lényeg a lényeg, h még mindig megtud döbbenteni, h mekkora nyelvi különbségek vannak angliában.

...

Azt hiszem, h a kétség gyötör... ...Igen!... Határozottan! 
Számomra minden a jól fizető munkán múlik, de lássuk be, annyira képlékeny még minden....
...Elindultunk hazafelé, s már érzem a változás szelét.

 Érzem, h lezáródóban, s közeledőben egy új korszak.
Lassan végetér a felhőtlen "nincs semmire se gondom" életem, aztán 1,5 hónapon belül a komor valóságban találom magam, ami megrémít! (Érthető szerintem)

Vívódom, mert nem akarom ezt folytatni, viszont a szárazföldi lét nehézségeit sem akarom!
Marad az én életemben oly fontos és meghatározó aranyközépút! S mit látok én annak jelenleg?
Lidl/Aldi ü.v-i pozi. Egy k.va jól fizető állás, amivel kilehet alakítani egy olyan felhőtlen életet a szárazföldön, amit a hajón élek. Csak jöjjön össze!

...

Ger... ... rossz h kevesebbet beszélgetünk a nagy időtávolság miatt. Általában mikor én felkelek, akkor ő már alszik, amikor meg ő kell, akkor meg rohan melóba, s melóba meg gyakran pörgés van náluk, de ír mindig mikor tud. Az a szar, h kurvára ráérek, s én meg pont h nem dolgozok csak ülök s azon mérgelődöm, h a héten nem tudok menni edzeni, csak ülök a book shoppban és elhízom....

Úgy érzem nem fejlődök, nem tud már ujat mutatni ez a hajós élet. Ezért is lenne az jó az Aldi/Lidl. Uj felelősségteljes pozi, kihvások, újat tanulni, fejlődni, irányitani, vezetni, dolgozni, értékes munkát végezni.

...

Március 15;

Olyan büszkeséggel töltött el, h a google kitette a magyar zászlót!

Bármennyire is haragudtam egy évre az országra, mára már tudom, h akárhová megyek én akkor is magyar maradok. Továbbá szembesültem azzal is, h engem mélyebb szálak kötnek az országhoz, mint gondoltam, s még nem vagyok kész a teljes elszakadásra.
Előző életemben is az elszakadást éltem meg és most ismét a modern formájában, s ismét a hatalmasok, a "többség" ellensége vagyok, mert másképp gondolkoodm...

Ez nagyon elszomorít, s (még) nem tudom, h miért ennyire karmám ez?!

Este direkt elkezdtem vadászni spotify-on a "Kossuth Lajos azt üzenete" dalt. :D
S találtam egy csuda szépet!... ... Ami szépen meg is siratott! Tudom jópáran hülyének nézhettek, de bocsi de leszarom!

 Úton vagyunk Wellington felé, s én másra sem vágyom jobban, mint h megnézhessem a néptáncosokat a múzeumnál, aztán pedig elmenni a momentum piknikére a ligetbe!

Am megsiratott ez a szép szám, mert annyira szeretnék én is vidám és boldog lenni az országomban! Annyira szeretnék egy olyan országot, amit a momentum oldalán olvashattok!

Sokan tudjátok, h bennem egészséges szinten él a hazaszeretet, szo nem kell félreérteni, s nacionalistának megbélyegezni! :D

Nekem el kellett jönnöm a világ végére, h szembesüljek azzal, h mennyit is jelent valójában számomra ez az ország!

Ezt sokan nem értitek. Főleg azok, akik otthon élnek. De mint mondtam egy éve, mikor otthon éltem én is a halál faszára is elmentem volna, csak ne legyek otthon a rezsimben!

Hát el is jöttem! Amit nem bántam meg, mert csak a javamra vált, de annnnnyira hazavágyom!!! + A momentum akkora reménnyel tölt el, h szeretnék esélyt adni egy jobb országnak! Szeretnék építeni, segíteni, jobbá tenni! Nem akarok külföldön élni! - S ezeket a sorokat orrfújogatások, szipogások, és könny törlések és nagy sóhajtgatások közepette írom...

Nagyon - és tényleg nagyon - sajnálom h ezt csak azok érthetik meg igazán, akik voltak már hasonló helyzetben, akik huzamosabb ideig tartózkodtak külföldön.
Persze ahány ember, annyi féle. Sokan vannak, akik huzamosabb ideje élnek kint, s ha fizetnének nekik se jönnének vissza. Persze. De én meg nem ilyen vagyok. Nekem majd egy év kellett, h ide jussak. Nem gondoltam volna akkor, mikor elhagytam az országot, h ez lesz, h én visszafogok vágyni valaha is. Azt se gondoltam volna h a lehetö legtávolabb a hazámtól, néptáncfolyam után fogok kutakodni az interneten! 

(Aki tud budapesti néptáncfolyamot ajánlani, az pls írjon a riongay@gmail.com emailcímemre)

Tudom, pár sorral feljebb még arról írtam, h visszaesett a táncolási hajlandóságom a szélsőségesek miatt. Ez így van. Visszaesett, de az nem egyenlő azzal, h le is mondtam róla.
Mint ahogy írtam, azt kívánom, h ne legyen igazam a feltételezéseimet illetően. (Néptánc = agymosott szélsőséges nacionalista nézeteket való mélymagyarokkal.)
Ezért szeretnék is egy esélyt adni ennek az egésznek.

S leírom azt is, h úúúgy szeretnék majd egy boldog új magyarországon néptáncolni március 15.-én a nemzeti múzeum lépcsőinél! :D

Nah!
Kiöntöttem a szíííívem! És kurva jól esett! :D
Ezért is blogolok! ;)


...

Húúú! Most volt bent egy olyan vendég az üzletbe, aki konkrétan(!!!) úgy nézett ki, mint egy élő halott! Kajakra megijedtem mikor megláttam! Aztán ment egy kört az üzletben, (szemem sarkából követtem végig, s rendesen lassan csoszogott is! Még jó, h nem hörgött, mert lehet össze is fostam volna magam!) majd megállt a kassza előtt felém fordult, s elkezdett hozzám beszélni!
Én meg tátott szájjal csak ültem ott a kasszámnál és értetlenül néztem rá, mert egyrészt semmit nem értettem belőle amit magyarázott, másrészt pedig tényleg kurvára félelmetesen nézett ki!
(S wzt egyáltalán nem vántásbl írom!)

Aztán miután befejezte a mondókáját, észbekaptam, h valamit válaszolnom kellene.

A lefagyottságomból, lassan feláltam a székemből, s megkértem h mondja el újra. Még a hangja is félelmetes volt, s azon gondolkoztam, h vajon ez tényleg ember?!

Aztán 1-2 értelmes szót kivettem a szavaiból, s abba kapaszkodván válaszoltam neki, reménykedve, h elfogadható a válaszom, ami annak is tűnt...

Távozása után pár percig meredtem néztem az eset után magam elé, h ez mi a faszom volt.... 

...

Március 16;

Hát nem semmi egy nap volt!

Sea day.
Minden a normál mederben indult.
Reggel kilenckor reggeli, 9:25 meeting, 9:30 nyitás.
Aztán 11:13-kor bemondták a hangosba a "Man over board!" (Ember a vízben!) riasztást. Pont egy vásárlóval beszélgettünk, s mindkettőnknek feltűnt, h a többszöri megismétlés ellenére se mondták be, h gyakorlat (ahogy szokták).

Aztán egyszer csak felgyorsult minden. 

Mivel az én üzletem a hajó közepén van a Grand lobbynál, s innen elég gyorsan sok helyre ellehet jutni, így pont az események közzéppontjában voltam;

Fehér egyenruhások, biztonsági őrök, medical team, és minféle fejesek, tisztek kezdtek el rohangálni a folyosón. Csak úgy csörögtek a kulcsok, csattogtak egymáshoz a kártya lapok, amin az övükön lóg általában. Az utasok meg jónéhány személyzet - köztük én is - csak áltunk és bámultunk, h mi a fasz?! 
Pár pillanat múlva azon kaptam magam, h a fél tiszti kaszt itt van. (A másik fele meg gondolom a hídon.)

Nah itt libabőrös voltam, s csak úgy érezni lehetett a izgatottságot a levegőben!

Aztán kövi pillanatban hangos kiabálás, h hadják el az open decket, (Ha esetleg valakinek nem lenne tiszta; Ez egy nyitott folysó a hajón kívül, ahol körbelehet kint sétállni a hajón.) S elkezdtek özönleni befelé az emberek. (Mert h sokan ugye azon nyomba kimentek nézelődni, amint bemondták, h man over board.)

Aztán még több személyzetis jött, akik szétzavarták a már eléggé nagyra gyűlt tömeget a kijáratok környékén, s őröket állítottak minden open deckre vezető ajtóhoz.

Majd a kommodor (a hajó kapitánya) bemondta a hangosba, h nem tudni pontosan, h ki v mi esett a vizbe, mert a hajó érzékelő szenzora riasztott, s nem látszik tisztán a kamera felvételein, h ki, v mi az, de visszafordul a hajó.

Oh mondom! Biztos akkor valami tárgy esett a vízbe! Nem gondoltam, h ember lenne.

Aztán olyan nagy, mély kanyart vettünk h folyamatosan potyognak le a könyvek a polcról, s mindenki kapaszkodott, amibe tudott. :S

Nah egyet találhattok, h milyen jelenet játszódott le egyből a fejemben?!....


( Of course, h a Titanic, mikor süllyedt, s az étkészletek, elkezdtek a földre zuhanni...)

Hát itt már elkezdtem idegeskedni, s egy alap feszültség belém állt rendesen.

Pár perc múlva jött a managerem assisztensem, s közölte, h lehet elrendelik az egész hajón a készültségi szintet.
Ami általános riadó, ami annyit tesz, h bezárnak mindent, s a gyűjtő állomásokra kell menni mindenkinek.
Össze kell irni az embereket.
Valszeg egy ember hiányzik s igy akarják megtudni h ki az.

Megkérdeztem, h ezek szerint akkor ember esett a vízbe?
Erre elkezdte mosolyogva(!) magyarázni, h mivel szép hegyes táj mellett haladunk el, ami olyan, mint Norvégia, azért elég sokan voltak kint, s fotózkodtak. Simán lehet h valaki egyedül volt, kihajolt a korláton kívülre, s beesett.


Viszont kurva hideg van kint, mert Új-Zéland déli csücskében vagyunk, közel az Antarktiszhoz, ráadásul itt most jön a tél...
A víz még hidegebb és ha ember volt, akkor nem sok esélye van a túlélésre.
Eléggé kifutott a vér belőlem, s ismét ibabőrös lettem, ahogy ezeket elmondta a managerem.

Aztán pár perccel később, pont fizetett egy vásárló, mikor bekövetkezett...

Elrendelték, h mindenki térjen vissza a kabinjába, mert össze kell számolni mindenkit. Nah!
Feszkó a tetőfokára hágott! 
A vásárlóm tátott szájjal nézett rám, én meg döbbent fejjel vissza rá! :D
Majd egy pillanat múlva szinte totál kicserélődve teljesen átváltottam valami más üzemmódba!
Elmondtam az utasnak, h amint halhatta, haladéktalanul menjen vissza a kabinjába, de(!) előtte még irja alá a blokkot! (DE KURVA GYORSAN B.D MEG!!!) :D

Kérdezte, h mit kell csinálnia.
Mondtam, h semmit, ez nem evakuáció, csak összeszámolják az embereket. Don't worry! 
(Mondtam ezt én, akire rájött egy alap remegés.)
+ A kommodor folyamatosan tájékoztatni fog a hangosbemondón keresztül.

Kilépve a folyosóra, mindenki gyors léptekkel, de többen már jogging módban szelték keresztül kasul a folyosót. Idegesség, döbbenet, meglepődöttség ült az mindenki arcán. Bezártuk az üzleteket. Én egyedül vagyok a book shoppal, mert ez az üzlet egyedül áll önmagában a hajó közepén, még az üzletek többsége a hajó elején van. Szo útközben pár embert útbaigazítottam, mert azt se tudták merre vannak arccal.
Aztán volt három tyúk, akik pánikhangulatban hangosan agonizáltak. Majdnem elmentem mellettük, de végül megálltam mellettük s megkérdeztem, h minden rendben van e?

Nah bazdmeg, amit kaptam! Egymás szavába vágva, h úristen mi történt, miért evakuálnak mindenkit, s h melyik a legközelebbi út a kabinokhoz?!
Egy pillanatra az egekig baszták az agyam, de kedvesn, mosolyogva elmondtam nekik, h nem evakuáció van, csak vissza kell térni a kabinba h összeszámolják az embereket, mert a "man over the board" riasztás van érvényben. Aztán kiadtam ezeknek is az útját, h merre az arra, majd ahogy megfordultam ott állt mellettem a manager asszisztens, aki már elindult értem, h hol a francba vagyok már?!

Visszafelé menet még bemondták a hangosba németül és franciául is, h takarodó, s mire végre visszaértünk a hajó elejébe a gyüelekző pontunkra, addigra az a rész már teljesen üres volt, s az összes kollégámnak a sápadt döbbent arca nézett rám, s elkezdték kiabálni, h "Gee is here! Gee is hereee!"
Mondom wtf, hát hol lennék?!
Hát a managerem összeszámolt már mindenkit, s én hiányoztam csak.

Aztán nem tehettünk mást csak várakoztunk.

Eléggé stresszes és feszült volt a hangulat. Kurva nagy a csönd. Senki sehol. Full üres a hajó, s a régebb óta hajózó kollégák halál storykat meséltek, h más hajókon milyen balesetek, elhalálozások voltak...

Hát egyéb se kellett a hangulatomnak! Szólni akartam, h váltsunk témát, de mindenki más olyan feszülten, érdeklődve hallgatták a mesélőket, h csak na!

+ Ahogy bent tömörültünk az üzletbe, s néztem kifelé a ü csendes, üres folyosora, eszembe jutott a Mózes című mese azon jelenete, amikor a zsidók bezárkoznak a házaikba este, s izgatottan, félve várakoznak, még odakint a halál jár...

Elmerengtem, a halálon. Átmenvén nadiba, amit eddig tanultam a halálról, s elkezdtem mantrázni a hármas tanfolyamon tanult hosszú mantránkat, amit a boruláshoz mondunk, s hálát mondtam az elmúlt majd 28 évemért.

Aztán, ahogy telt az idő, úgy jött egyre több nyávogás mindenkitől; éhes, szomjas, melege van, szüneten kellene lennünk, miért kell nekünk itt várakozni bla, bla, bla.

Végül bő egy órás feszültséggel teli várakozás utána manager elengedett minket ebéd szünetre, s miközben kajáltunk felcsendült a hangosbemondó.
Nah az a fagyott levegő! Mintha az időt állították volna meg! :D

A komodor beszélt, h a népszámlálás sikeres volt s h megvan mindenki! Kb 2000 utast és 1400 személyzetet számoltak össze.

Öröm, tapsvihar, freedom!

Am lehet, h így elolvasva nem tűnik egy nagy dolognak. Elhiszem. De a légkör nagyon durván gyorsan megváltozott az egész hajón perceken beül, s ez a feszkós feeling akarva akaratlanul átragad mindenkire....

Nah kérem! Ezt is elmondhatom, h éltem meg éles helyzetet a hajón! :)

Am így pár órával később, teljesen lenyugodva, még kellemes is visszaemlékezni a kezdeti izgalmakra. Volt egy kis változatosság, esemény, történés. :)

Am a nem tudni, h pontosan mi volt az, de valszínűleg valamiféle tárgy lehetett, pl sál, sapka, v kalap.

Csók!

Rion ;)

:*

(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)

Nincsenek megjegyzések: