A költözésem és új korszakom megkezdésének himnusza! 🤗🫰
Nagyon gyorsan eltelt a November.
Félelmetes, hogy milyen gyorsan rohan az idő!
Ez a hónapom többnyire albérlet kereséssel, s kisebb részt ismerkedéssel telt.
Legalább heti 1x volt hogy rámtört a kétségbeesés, s eluralkodott rajtam a keserűség. Gyakran feltettem a kérdést, hogy miért történik ez velem? Miért kellett így lennie?
Milyen szép és jó és biztonságos életem volt. Eluralkodott rajtam a félelem, hogy most mi lesz velem egyedül? Milyen életem lesz, ilyen magas albérlet árak mellett. Meg a munkám se érzem 100% biztosnak, mert mindig van valami amin aggódni, stresszelni való. Egyik probléma elmúlik, jön a másik.
Szerencsére intenzív, aktív keresés után sikerült albérletet találnom a hatodik kerületbe, ahová December 16-án át is költöztem, de erről majd a decemberi topiknál mesélek.
...
A céges karácsonyi vacsi-partyn azzal szembesültem, hogy tánc téren nagyon be vagyok rosdásodva!
Nem is tudom mikor buliztam utoljára, de fura érzés volt a felismerés, hogy már nem mozgok olyan jól mint anno. Sokkal lassabban, nehezebben jöttek azok a könnyed, laza mozdulatok, amik korábban jellemzőek voltak rám.
Persze nem csak a kor, hanem sok más tényező is befolyással volt rám, mint pl hogy először táncoltam a kollégák, beosztottaim előtt, nem ittam eleget, s erős, fárasztó napokon vagyok túl.
De amúgy jól éreztem magam. Mármint a hangulat egy gyenge jóindulatú 4es volt.
A kaja jól nézett ki, de szar volt. A hal belső részei nyers volt, s erre mások is panaszkodtak, szóval az csak egy ketteske volt.
A buli is kb egy gyenge négyes volt számomra.
Lehetett volna az kiváló ötös is, de nagyon kicsi volt a "tánctér", ami valójában csak az étterem bejáratának az előtere volt. Amúgy természetesen a kubai kollégák csinálták a hangulatot, s táncoltatták a népet, akik teljesen megérdemlik a kiváló értékelést, ahogy maga a szervezés is.
Tudom hogy sok meló egy ilyen céges rendezvény szervezése, pláne egy ekkora volumenű, ahol több mint 70 kolléga dolgozik... S mindezt csak egy ember szervezte.
Szóval összességében jó volt.
Jó érzés volt a friss, ropogós huszonéves beosztottaimmal füvezni. Bécsben, (ahol szinte lehetetlen úgy sétálni a városban hogy ne csapna meg úton útfélen a fű illata) ez nem nagy szám ugye. Nem is büntetik csak ha nagy mennyiségben van nálad.
Tetszett, hogy láttam az arcukon ahogy próbáltak kommunikálni a mimikájukkal egymásnak, hogy meg merjenek e kínálni vagy sem, aztán az egyiküknek pont aznap volt a (huszadik) születésnapja, s az oda nyújtotta, s amikor szívtam láttam hogy megnyugodva, mosolyogva elégedetten bólogatott a többieknek hogy oké velük vagyok nem ellenük. 😅
...
Nagyon sokat jelentett nekem Juci aki Magyarországról mindig támogatott. Szinte napi szinten váltottunk hangüzeneteket. Ezúton is köszönet neki. 😘
Martin, is sokat supportált a jelenlétével.
Amúgy nála voltam, amikor a tv-ben ilyen nappali szabadtéri bulis YouTube videot tett be, s annyira megtetszett, hogy elégge rákattantam a house stílusú zenékre.
Martin lakótársát is megismertem személyesen, aki egy délvidéki 24 éves srác, s mint kiderült vele már régebben beszélgettem instán.
S Martin által lett még egy barim Michael személyében, aki velem egyidős (35) osztrák srác.
De a 2025 projectem hogy új alapokra helyezzem bécsi életem, s kiépítsek egy baráti kört Bécsben.
Az irányvonal az egy belvárosi kind of hypster, de nem az tróger fajta. A lakást is egyfajta urban style, színes, modern, minimal bohém stílusban tervezem berendezni.
Szeretnék sokat hesselni 🚬🌿 a haverokkal a dunaparton, meg kisebb összejöveteleket az új belvárosi albiban. 😎
Szeretnék nyitni a világ felé, megismerni új, másféle embereket.
Mondjuk ezt már el is kezdtem s van egy török barátság extrákkal haverom, aki a költözésem napján jött is nekem segíteni. Szépen fogalmaz, s kommunikál. Mindig biztat, pozitív, bátorít. Kissé amúgy sissy, tehát Feminim, de nálam még a belefér határon belül van. Sokszor vicces is. Be akar majd mutatni a "barátnőinek" is (akik persze meleg srácok) amitől kicsit tartok, mert ők együtt kb Sex&New York karakterek, s már előre látom magam ahogy ott fogok feszengeni köztük, de benne vagyok! Max többet majd nem megyek! 😅 😂 🤣
De majd meglátjuk, hogy miket sikerül mindezekből az elképzelésekből megvalósítani. 😅
...
December második fele;
Szóval hivatalosan Dec 15-el költöztem, de már dec 12-én megkaptam a kulcsokat, de teljesen csak dec 16-án estére költöztem át. Facebook-on találtam egy délvidéki magyar srácot, aki költöztetéssel foglalkozik, s ő meg egy szerb haverja jött furgonnal s költöztettek át.
Dec 15 vasárnap volt az utolsó teljes napom a közös albérletünkben.
Szörnyű volt! Szerintem pánik rohamom is lehetett, mert volt egy olyan pár perc rohamom hogy nagyon hevesen kapkodtam a levegőt, meg remegett a lábam, s nagyon zokogtam, meg légszomjam is volt, ablakot kellett nyitni. Hol a víz vert a hőségtől, hol fáztam.
A kopogtató módszer segítségével (szegycsont kopogtatása) viszont sikerült lehiggadnom annyira hogy megszűnt a zihálásom és a zokogásom, s olyan állapotba kerültem, hogy kitudtam menni az utcára, s elmentem felfedezni a hatkert, a környéket, ahol lakni fogok.
Nagyon jót tett a séta. Sikerült teljesen megnyugodnom. Nagyon szeretem a környéket. Igazi hipszter negyed. A Mariahilfer Straße, a Haus des Meeres kb 7 percnyi sétára van tőlem.
Olyan mintha másik városba költöztem volna. Sokkal barátságosabbak, szimpatikusabbak az emberek. A Mariahilferen persze van jó pár (magyar) csöves, de ahhoz az embertömeghez képest, ami ott hömpölyög, elenyésző.
A lényeg hogy elköltöztem, s érzem hogy már jobb valamivel.
Jöhet a lakás feltöltése bútorokkal, s társkeresés.
Egyik felem vágyik egy biztonságot jelentő állandó párra, a másik felém meg kalandozna.
Mivel most lett vége az 5 éves kapcsolatomnak így most nem keresek komoly kapcsolatot. (Igaz akkor se kerestem mikor Gábort megismertem.)
Inkább barátság extrákkal connections-re törekszem.
"Sometimes, being friends with benefits is about enjoying the present without worrying about the future."
----------
Nagyon nem volt kedvem Magyarországra menni. Annyira balkáni szintre süllyedt már ez az ország, a legtöbb állomás is full lepukkant. Meg Budapesten is sok ház ahogy kinéz?! 🫣
A karácsony szépen, gyorsan, csendben eltelt.
Eddig csak úgy "elviselem" viszonyban voltam a karácsonnyal, de idén már végérvényesen lecsúszott a nem szeretem státuszba.
Eddig is a faszom kivolt ezzel a nagy, felfújt harci hővel, ami karácsony körül forog már, de 35 éves koromra már kipukkasztanám ezt a túl nagyra fújt lufit.
------
Gáborra amúgy még mindig haragszom. Becsapva, elárulva érzem magam.
Úgy érzem/gondolom, hogy nem volt velem őszinte az elmúlt 1 évben, s így esélyt se adott arra hogy kezeljük a helyzetet.
Sajnálom hogy eldobott egy biztonságos, cuki, boldog, harmonikus, és még sorolhatnám milyen kapcsolatot.
Döbbenet hogy hogy kifordult magából, s olyanokat tud mondani, hogy konkrétan verbális pofonokat osztogat. Azt nem tudom eldönteni, hogy tudatosan csinálja, vagy már annyira áttranszformálódott hogy fel se ismeri, hogy amúgy ezek hogy esnek nekem.
Sajnálom hogy másodjára élem meg 1 évtizeden belül ezt.
Anno az egyik legközelebbi barátom Bori volt így. Nem volt őszinte, nem kommunikált, megszakadt a kapcsolatunk, s ő is élt tovább abban a testben, amit ismertem, de belülről egy vadidegenné vált.
De hát that's life! 🤷
Valamiért biztos megérdemlem ezt, hogy a legközelebbi, s legváratlanabb helyről jön a szíven döfés. 🙃💁♂️
Mind1! Hagyjuk is! Órákat, napokat lehetne az életen filozofálni!
Nincs más hátra, mint előre! 🦸✊
Köszönöm. 🤗 🙏 ❤️
Csók!
Rion!
😘❤️
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
