Január;
Érzéseim mint a hullámvasút.
Hol azon szomorkodom, hogy milyaen szar érzés megélni másodjára is a megcsalást, elhagyatottságot, máskor meg azt gondom, hogy és nem jobb lett utána, nem jöttek szép, örömteli tapasztalatok, kalandok?
Szóval az ész s a szív gyakran cicaharcol egymással.
Most annyival nehezítettebbek a körülmények, hogy decemberben az ünnepi őrület miatt, január, február még a szar, hideg idő miatt nehezebb ismerkedni.
Egyrészt nekem nincs nagy kedvem kimozulni ilyenkor, másrészt meg sokan mások is így vannak ezzel. 🙃
Szóval lassabban jön így a változás. Mondhatni csak csurdogál.
Ugyanakkor hálás vagyok, hogy gyorsan találtam új lakást egy nagyon szimpi meleg/hipster negyedben, megtehetem hogy egyedül éljek, s meg is tudom venni a bútorokat, amivel berendezhetem a lakást úgy ahogy akarom.
Fáj persze, hogy jelentősen megnőttek a költségeim, s az elmúlt negyedéves költségvetésem mínuszos lett, a költözés, új albi egyedül, kaució, bútorokra való költés miatt, de hát valamiért ennek így kellett történnie... 🙄 😒 😔 🤷
Örülök viszont annak, hogy vannak már barátaim itt, akikre számíthatok, akik segítettek támogattak, s a mai napig supportálnak pl lakás ügyben olyan területen amiben nekem 0 tapasztalatom van. Pl függöny karnis felfúrása és szerelése, új lámpabúrák beüzemelése, és hasonlók.)
Januárban új háziorvost is váltottam, s voltam konzultáción, csináltunk tesztet, s megkaptam a Prep-et, de nem használom, mert mostanság nincs kedvem kalandokhoz.
...
Életem első randija megvolt egy fekete sráccal. Folyamatosan feszegetem határaim/korlátaim, s nagyon ritka ha egy feka srác érdekel. Jól elbeszélgettünk, de egyáltalán nem mozgatott meg.
...
Gyakran előfordul velem (s ez szerintem az enyhe diszlexiám miatt (is) lehet) hogy összekeverem a németet az angollal. Többször előfordult már melóba is meg barátoknál is, hogy nem tudtam eldontetni hogy az adott szó az angol vagy német.
Vagy ha gyorsan beszélek, s látom hogy zavartan, hülye fejjel néznek vissza rám, akkor el kell gondolkodnom hogy mi a baj. S mivel gyakran egyszerűen fogalmam sincs hogy angolul vagy németül mondtam ezért pl úgy tudom kitalálni hogy mi a baj, hogy az illető az milyen nyelven is beszél, s ha megvan h jaaa ő nem beszél németül, akkor valszeg németül mondtam neki, s akkor újra gyorsan mindezt angolul.
Mert napi szinten van hogy egyik másodpercben németül beszélek az egyik beosztottamhoz, majd fordulok a másikhoz, s annak is németül mondom, de aztán látom rajta hogy zavarban van, s akkor leesik hogy ja, neki angol kell.
De volt már ilyen magyarral is h a magyar beosztottamnak magyarul beszéltem s aztán mentem a következőhöz, s az meg hangosan nevetett s mondta h sorry de magyarul még nem beszélek.
Valószínű hogy annyira pörgök, hogy az agyam nem tud gyorsan váltani.
Szo minden tiszteletem a tolmácsoké! 😅 🙌
...
Voltam Saint Lauren-t interjún. Még augusztus, szeptember környékén pályáztam meg ott egy stock manager pogit, amikor a legrosszabb időszakom volt a melóban, s még csak most hívtak. Jól elbeszélgettünk, lényegretörő szakmai interjú volt. De majd ezzel kapcsolatban később még írok, mert februárban folytatódik ennek a storyja.
....
Január utolsó hete gyönyörű, tavaszias, napsütéses, kellemes 10 fok körüli idő volt.
Nagyon éltem. Feltöltött energiával, örömmel, reménységgel. Igazi gyógyító energia volt. Akarva akaratlanul is arra gondoltam hogy milyen lesz majd a következő nyári időszakom egyedül Bécsben. Egyszerre van bennem kis, ini-mini negatív tartás, s ugyanakkor többnyire izgalommal teli várakozás.
...
Február;
Február második hetében szabadságon voltam. Konkrétan minden napra terveztem egy találkozót valakivel. Nagyon gyorsan eltelt a hét. Amennyire nem volt kedvem szabadságra menni, meg mondtam a többieknek hogy hiányozni fognak a kollégák, a holiday végén meg már azt mondom, hogy jó volt nagyon ez a hét, s jó lenne még 1 ilyen. 😅
Szüleimnek meg se mondtam hogy szabadságon vagyok, mert ki is akadtak volna h mi az h nem megyek hozzájuk!
Faszomnak se volt kedve utazgatni, s abba a negatív légkörbe menni, ami abban az országban van! Nem is kell beszélgetni emberekkel. Elég ha rájuk néznek s látom hogy nagyon sokan hogy néznek ki, vagy hallom őket ahogy beszélnek. 💁♂️🙄😒
Nagyon szomorú hogy ami anno poén szintjén ment a Mónika showban az most a kőkemény magyar átlag színvonal.
Nagyon jól érzem magam Bécsben, ezért maradtam is itt, s magamra, kapcsolataimra s a lakásomra szántam ezt az én időt/hetet. 😊
Szövegetem szépen a szociális hálóimat is, dolgozok a barátság extrákkal kapcsolatokon, akikkel szeretném magam körbevenni, s szépen alakulgat is, de ehhez idő kell.
A szabadság alatt minden nap edzettem otthon. Tök jó videók vannak fent YouTubeon.
Kis 20-50 perces edzések, de mint testileg, mint szellemileg nagyon jól estek a gyakorlatok.
Mondjuk biztos nem fogok edzeni minden nap, ha visszállok munkába, mert ott mozgok eleget, átlag napi 16.000 lépést teszek, de pörgősebb napokon nem ritka a 23.000 lépés sem.
Szerencsére már elmondhatom, hogy január végére kijöttem az érzelmi hullámvasútból, s az elmúlt heteim pozitív, stabil, jó hangulatban teltek.
A lakást is sikerült nagyrészt berendezni. Van végre már asztalom, székek, sarok kanapé, tv állvány, szekrény a ruháknak. Már csak szőnyeget, képeket s növényeket kell venni, de az majd a tavaszi projekt lesz. Vettem tulipánokat is, és olyan szépek, h minden nap megsimagtom, s dicsérem őket hogy milyen gyönyörűek! 🤩🥰😍🌷
...
Melóban minden okés. Béke és nyugalom van. E hónaptól már asszisztensem is van.
Nem örültem, s nem akartam ezt a személyt, de az üzletvezetőé volt a végső döntés, s meg kell adni ennek a személynek az esélyt. Nem bízom benne. Korábban a férfi osztály manager asszisztense volt, de ott nem tudta megállnin a helyét, s ezért adtak neki még egy esélyt raktáron, ahol teljesen más a process, s az adottsagai alapján oda jobban passzol az üzletvezető szerint. Schau ma' mal!
Nekem mondjuk sokkal jobb, hogy végre már nem én vagyok a tűzoltó, hanem az asszisztensem. Sok terhet levesz a vállamról.
...
Yves Saint Laurent ügyből egy másik luxi brand lett.
Találkoztam ugyanis a volt üzletvezetőmmel, aki ennél a brandnél dolgozik már üzletvezetőként, s mondta hogy ismeri a Saint Laurent Store managert, s nem ajánlja, hogy oda menjek, mert nehéz személyiség s nem jó ott a légkör.
Nem lepett meg az infó, mert az interjún is feltűnt, amikor mondták, hogy a helyettese is új, s az előző stock managerel nem jöttek ki és most ezért keresnek megint újat, szóval ott volt egy kis red flag feelingem.
Ellenben ajánlott magához (a volt üzletvezetőm) egy stock manager pozit, mert nem elégedett a csapattal.
De nem hiszem hogy fogok váltani, mert most minden okés melóban megvagyok elégedve mindennel, s nem keresnék sokkal többet, s az extrák amiket ott kapnék se annyira extrák hogy egyáltalán felizguljak rájuk, + attól tartok, hogy unnám ott magam, ahogy anno a Monclernél is untam... 🙄 😒 💁♂️
Abban maradtunk, hogy majd még visszatérünk később a témára, mert neki se most azonnal kell, szóval ennyike .
Nah! Kérem szépen!
Azthiszem nagyjából mindent elmeséltem az előző részek tartalmából.
Jól esett ismét kiírni magamból a dolgokat, s még jobb összegezni, visszanézni, hogy szépen alakul az új életem, hiszem hogy minden okkal történik, s gyakran csak utólag láthatjuk a teljes képet igazán, hogy végül jó irányba terel az élet, s hálás vagyok hogy ilyen életem lehet.
Köszönöm.
Köszönöm.
Köszönöm.
🫶🙏❤️💐🌻🌼🌷🪻🌱🌞
Csók!
Rion 😉👋
(Az oldalon olvasható bejegyzések a szerző engedélye nélkül sehol, semmilyen formában felhasználni nem lehet!)
